MK BH 1981/41
MK BH 1981/41
1981.01.01.
A dolgozó a munkaviszonyban töltött idejét a felmondási idő tartamának megállapításával kapcsolatban indult munkaügyi vita során is bizonyíthatja. A munkaviszonyban eltöltött idő igazolására hitelt érdemlő bizonyítékként elfogadható a társadalombiztosítási szervek nyilvántartásain alapuló igazolás is, ennek elbírálásánál azonban figyelemmel kell lenni arra, hogy a nyugdíjjogosultság szempontjából szolgálati időként elismert idő nem feltétlenül azonos a munkaviszonyban töltött idővel [MK 75. sz.].
A felperes hivatalsegédként dolgozott az alperes szakközépiskolánál. Munkaviszonyát az alperes igazgatója 1979. május 31-én július 31-ére felmondta, mert az ötvenötödik életévét betöltötte és öregségi nyugdíjra szerzett jogosultságot. A felperes felmondási idejét – 24 évi munkaviszonyára tekintettel – két hónapban állapította meg.
A felmondási idő tartamának megállapítása miatt és további egy hónapi felmondási illetmény kifizetése végett a felperes munkaügyi vitát kezdeményezett. Az alperes munkaügyi döntőbizottsága a kérelmét elutasította. Megállapította, hogy a felperes a felmondás időpontjában csak 24 év munkaviszonyt tudott igazolni.
A munkaügyi döntőbizottság határozata ellen a felperes keresettel fordult a bírósághoz. Állította, hogy 34 év munkaviszonnyal rendelkezik, ennek alapulvételével állapították meg a nyugdíját is, így három hónapi felmondási idő illeti meg.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes keresetét elutasította. A bíróság álláspontja is az volt, hogy a felperes a felmondás időpontjában csak 24 év munkaviszonyt tudott igazolni, így jogszerű volt a felmondási idő tartamának két hónapban történt megállapítása.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A munkaügyi döntőbizottság 1980. február 11-én tartott tárgyalásán már ismert volt az alperes és a döntőbizottság előtt is, hogy a felperes részére 34 év szolgálati idő alapján állapítottak meg nyugdíjat. Az alperes igazgatója a döntőbizottság tárgyalásán előadta, hogy az említett tényről a társadalombiztosítási szerv határozatából szereztek tudomást és annak alapján a huszonöt évi munkaviszonnyal járó jubileumi jutalmat utólag meg is fizették a felperesnek.
Mindezekre figyelemmel a munkaügyi bíróság akkor járt volna el helyesen, ha tisztázta volna a felperes munkaviszonyban töltött idejének tartamát, ehhez képest foglalt volna állást abban a kérdésben, hogy a felperest mennyi felmondási idő illeti meg, és az alperest kötelezte volna a felperesnek még járó felmondási illetmény megfizetésére.
Önmagában az a körülmény, hogy a felmondás időpontjában a dolgozó még nem tudta hitelt érdemlően igazolni a munkaviszonyban töltött idejének teljes tartamát, nem fosztja meg attól a jogától, hogy később, a felmondással kapcsolatban indult munkaügyi vita keretében igazolja a munkaviszonyban eltöltött, de a munkáltatója által el nem ismert idejét és ennek figyelembevételével kérje a felmondási idő tartamának megállapítását.
A munkaviszonyban töltött idő igazolására – a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának 75. számú állásfoglalásában kifejtettek szerint bármely okirat vagy egyéb bizonyíték alapul szolgálhat. Így elfogadható hitelt érdemlő bizonyítékként a társadalombiztosítási szervek nyilvántartásain alapuló igazolás is. Ezzel összefüggésben azonban szükségesnek látszik rámutatni arra, hogy a nyugdíjjogosultság szempontjából figyelembe vehető szolgálati idő nem feltétlenül azonos a munkaviszonyban töltött idővel. Vannak olyan tevékenységek, amelyekben eltöltött idő a nyugdíjjogosultság szempontjából jogszerző időnek számít, a munkaviszonyban töltött idő számításánál azonban nem vehető figyelembe. (M. törv. I. 10 145/1980/3. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás