GK BH 1981/419
GK BH 1981/419
1981.10.01.
A bizományos ügyviteli mulasztása és kártérítési felelőssége nem állapítható meg, ha a megbízó a fuvarozó elleni fellépéshez szükséges okiratokat nem bocsátja rendelkezésre [32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. r. 23. §].
A felperes megbízó javára az alperes bizományos a közöttük létrejött import célú bizományi szerződés alapján a külföldi céggel 700 db 12,5×1325 mm LA ékszíj vételére külkereskedelmi szerződést kötött. A vámhivatal vámkezelte a felperesnek címzett két csomagból álló 700 db ékszíjat. A felperes – kereseti előadása szerint – az említett darab számú küldeményt a fuvarozótól átvette. Az alperes az ékszíjak vételárát, 38 246 Ft-ot – miután részére a felperes átutalta – a külföldi eladónak kiegyenlítette.
A felperes – leltárfelvételi ívének egyidejű megküldésével – közölte az alperessel, hogy az utóbbi tulajdonaként a raktárában tárolt 930 db 12,5×950 mm méretű ékszíjat. Ezeket az ékszíjakat az alperesnek egy másik megbízója a felperestől átvette, miután az alperestől értesült, hogy a részére azonos külföldi eladótól érkezett küldeményből általa hiányként megállapított ékszíjakat a felperes tárolja. Ennek következtében a felperes számlájában az alperestől a 930 db ékszíj ellenértékeként 38 246 Ft-nak 10 napon belüli átutalását kérte és arra hivatkozott, hogy a 930 db többlet ellenére a részére szükséges méretű 700 db ékszíjat nem kapta meg, a tőle elszállított mennyiséget az alperes helyett vette át a fuvarozótól.
Az alperesnek mind a külföldi eladóhoz, mind az átvevő vállalathoz a felperes közlése folytán és értelmében a 700 db ékszíj felkutatására tett felhívása sikertelen volt, mivel az előbbi közölte, hogy a jelzett méretű 700 db ékszíjat is átadta a fuvarozónak, az utóbbi pedig nem ismerte el, hogy részére ékszíjat tévesen szolgáltattak volna ki. Ilyen előzmények után az alperes azzal az indokolással tagadta meg a felperes 38 246 Ft számlakövetelésének kiegyenlítését, hogy a 700 darabos ékszíjhiányra vonatkozó állítását hivatalos okmánnyal nem bizonyította.
A felperes keresetében – a fenti tényállás alapján – a Ptk. 361. §-ának (1) bekezdése értelmében a szolgáltatás nélkül fizetett vételár visszafizetésére kérte az alperes kötelezését.
Az alperes védekezésében a felperes kereseti tényállításait nem vitatta. Hivatkozott arra, hogy a 32/1967. (IX. 23.) Korm. számú rendeletben szabályozott kárfelelőssége alapjául szolgáló ügyviteli mulasztást nem követett el. Az elsőfokú bíróság előtti tárgyaláson előadta, hogy a szállítmányozó a terméknek a felperes részéről történt átvételét igazoló fuvarokmányt csupán bírósági megkeresésre hajlandó kiadni.
A felperes a tárgyalás során keresetének jogcímeként a 32/1967. (IX. 23.) Korm. számú rendelet 23. §-ára is hivatkozott, továbbá az általa kifizetett vételár ellenében a termék leszállítására kérte az alperes kötelezését.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint az adott esetben a felperest terhelte annak a bizonyítása, hogy hozzá csupán a 930 darabos, utóbb másnak átadott szállítmány érkezett, s az általa átvett küldeményből a 700 db saját ékszíja hiányzott. Mivel a felperes sem kiszolgáltatás előtti vagy utáni kárjegyzőkönyv felvételét nem kérte, sem egyéb, az igényének érvényesítésére alkalmas okirattal nem rendelkezett, az alperesnek az igény érvényesítéséhez belföldön vagy külföldön egyaránt szükséges bizonylatokkal kellően alátámasztott utasítást sem adhatott. Az alperes terhére a 32/1967. (IX. 23.) Korm. számú rendelet 23. §-a értelmében a kárfelelősségét megalapozó kötelezettségszegés nem volt megállapítható. Így a felperes – az említett mulasztása folytán – a kereseti követelését önokozta kárként tartozik viselni.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A fellebbezés nem alapos.
A felperes a keresetének módosításánál – a felek között létrejött importbizományi szerződésre tekintettel a jogviszonyra alkalmazandó 32/1967. (IX. 23.) Korm. számú rendelet előírásainak téves értelmezése folytán – figyelmen kívül hagyta, hogy az alperes az említett szerződés értelmében a 700 db 12,5×1325 mm LA ékszíjnak csupán a külföldről történő beszerzésével kapcsolatos külkereskedelmi tevékenység ellátását és nem a termék szállítását vállalta. Ebből következik, hogy az alperest a termék leszállítására kötelezése iránti kereset elutasítását is magába foglaló első fokú döntés – e tekintetben az előbbi okból – helytálló. Az alperes az első fokú eljárás során bizonyította, hogy a felperes által hozzá átutalt 38 246 Ft vételárat a külföldi előadónak kifizette, így az ügylettel összefüggésben a vagyonában értéknövekedés nem következett be, vagyis ezáltal nem gazdagodott. Következésképpen a felperes alaptalanul sérelmezte, hogy az eljárt bíróság a jogalap nélküli gazdagodás szabályai [Ptk. 361. § (1) bek.] ellenére az alperest nem marasztalta.
A felek között létrejött jogügylet nem eredménykötelem. Így az eljárt bíróság helyesen azt vizsgálta, hogy a felperes állítása szerint 700 db ékszíj hiányával összefüggésben az alperest a kárfelelősségét megalapozó ügyviteli mulasztás terheli-e vagy sem. A rendelkezésre álló adatok szerint bizonyított, hogy az említett 700 db hiány felderítése végett a hiány tényének a felperes által történt közlését követően az alperes a külföldi eladó, valamint a küldemények elcserélését feltételezve, számításba vehető átvevő vállalat irányában egyaránt – bár sikertelenül, de – nyomban intézkedett, s ugyanakkor a felperes az igényének az előbbiekkel vagy a fuvarozóval szembeni érvényesítésére alkalmas – a hiány tényét bizonyító – okiratot nem bocsátott az alperes rendelkezésére. Ezért az elsőfokú bíróság a bizonyítékok egybevetésével és helyes mérlegelésével megalapozottan jutott arra a következtetésre, hogy a kereseti követeléssel kapcsolatban az alperes ügyviteli mulasztása a 32/1967. (IX. 23.) Korm. számú rendelet 23. §-a értelmében, de egyéb alapon sem állapítható meg. A felperes ugyanis mind az első fokú eljárás során, mind a fellebbezésében előadta, hogy „a szállítólevélen 700 db ékszíj volt feltüntetve”, vagyis ennek a küldeménynek részére történt kiszolgáltatását, illetve az átvételét a fuvarozónak igazolta. Ezzel szemben nem bizonyította azt az állítását, hogy az előbbi küldemény helyett vette át a fuvarozótól a más méretű 930 db ékszíjat.
Téves a felperesnek az a fellebbezési állítása, hogy a 700 db hiányt akár csak egyoldalú jegyzőkönyv rögzítette volna, mivel a leltárfelvételi ívén csupán a 930 db ékszíjat tüntették fel, amely azonban nem tartalmazza, hogy a 700 db ékszíj viszont hiányzott. Így az elsőfokú bíróság a fuvarokmányoknak a szállítmányozótól való beszerzését indokoltan mellőzve – az előzőekben és az első fokú ítélet indokolásában kifejtettek értelmében – helytállóan utasította el a keresetet.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése értelmében – az indokolásnak a fellebbezés folytán szükségessé vált kiegészítésével – helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 31 895/1978. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás