MK BH 1981/426
MK BH 1981/426
1981.10.01.
Ha a dolgozó a munkaszerződés módosításához nem járult hozzá és ezért a részére kijelölt új munkahelyen nem vette fel a munkát, e magatartása nem tekinthető olyannak, ami miatt a munkáltató őt jogellenesen kilépőnek, a munkaviszonyát pedig megszűntnek tekinthetné [1967. évi II. törvény 24. § (1) bek.; 17/1979. (XII. 1.) MüM sz. r. 22. §].
A felperes az alperes h.-i szeszfőzdéjében volt telepvezető. Az alperes h.-i üzemének igazgatója az 1980. július 3. napján kelt levelében arról értesítette a felperest, hogy a h.-i szeszfőzde működése megszűnik, ezért 1980. július 9. napjáig a munkakörét leltár szerint adja át. Az üzem igazgatója ugyanekkor közölte azt is, hogy a felperest 1980. július 14. napjával áthelyezi az s.-i telephelyre főzőmesteri munkakörbe, mert a h.-i telep megszűnése folytán H.-n és környékén történő munkavégzési lehetőséget a vállalat nem tud a részére biztosítani.
A felperes ezt követően 1980. július 11. napján jogi képviselője útján közölte a munkáltatóval, hogy az áthelyezést nem fogadja el. Nyilatkozatának indokaként azt adta elő, hogy a munkáltató egyoldalúan, jogellenesen kívánja a munkaszerződést módosítani. Hivatkozott a beadványában arra is, hogy a H.-ról S.-re történő bejárás részére aránytalanul terhes lenne, mert S. mintegy 140 km távolságra van H.-tól. Gyakorlatilag tehát a munkaidő kezdetére a munkavégzés helyét meg sem tudná közelíteni. Egyidejűleg kérte a felperes azt is, hogy a munkáltató a továbbiakban is a h.-i üzemben foglalkoztassa. Jelezte, hogy a szeszfőzdében továbbra is meg fog jelenni és a munkavégzés céljából az alperes rendelkezésére áll.
Az alperes vállalat ezt követően az 1980. július 30. napján kelt levelében arról tájékoztatta a felperest, hogy miután munkavégzés céljából az üzem s.-i telephelyén nem jelent meg, őt úgy tekinti, mint aki a munkaviszonyát jogellenesen megszüntette és egyben a felperes munkakönyvét „kilépett” bejegyzéssel megküldi. Az értesítésben foglaltaknak megfelelően az alperes a felperes munkakönyvébe 1980. július 30-i keltezéssel a „kilépett” bejegyzést alkalmazta.
A felperes a munkáltató intézkedése ellen – annak hatályon kívül helyezése érdekében – a vállalati munkaügyi döntőbizottsághoz fordult. A munkaügyi döntőbizottság a kérelmet elutasította. A határozat indokolása szerint a felperes jogellenesen tagadta meg a munkáltató utasítását. A dolgozó ugyanis ideiglenesen köteles más helyen is munkát végezni, illetve munkakörébe nem tartozó munkát is elvégezni. A felperes ennek a kötelezettségének nem tett eleget, a munkát nem vette fel, ezért olyannak kell tekinteni, mint aki a munkaviszonyát jogellenesen megszüntette.
A döntőbizottsági határozat ellen a felperes keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz. Keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest munkaviszonyának helyreállítására, egyidejűleg a kiesett munkabér megfizetésére.
Az alperes jogi képviselője a munkaügyi bíróság előtti tárgyaláson azt adta elő, hogy a vállalat a h.-i szeszfőzde átszervezése folytán a felperes munkaviszonyát nem kívánta felmondással megszüntetni. A dolgozó áthelyezése csak ideiglenes lett volna s csak addig, amíg a h.-i új szeszfőzde nem kezdi meg a működését.
A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével a felperes mindkét irányú keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint az igazgatói határozat a felperessel kapcsolatos munkáltatói intézkedést tévesen jelölte meg áthelyezésnek. Valójában ugyanis arról volt szó, hogy a munkáltató a felperest más telephelyen való ideiglenes munkavégzéssel bízta meg. Az Mt. 35. §-ának (3) bekezdése értelmében viszont az ilyen munkáltatói utasításnak a dolgozó köteles eleget tenni. Az ítélet indokolásában hivatkozott a munkaügyi bíróság az Mt. 34. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra is, amely szerint az utasítás teljesítésének megtagadásával kapcsolatos jog a felperest nem illeti meg, életét és testi épségét ugyanis a munkáltatói intézkedés nem veszélyeztette. Az adott esetben a felperest csak az a jog illette volna meg, hogy a munkáltató figyelmét felhívja arra, hogy az áthelyezéssel kapcsolatos intézkedése nem felel meg a jogszabályoknak.
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Tévedett – és ezáltal törvényt sértett – a munkaügyi bíróság, amikor a felperes keresetét elutasította. A per adataiból egyértelműen megállapítható, hogy az alperes vállalat igazgatójának az 1980. július 3. napján kelt „Átszervezés miatti áthelyezés” elnevezésű intézkedése egyoldalú munkaszerződés-módosításnak minősül. Ebből az intézkedésből ugyanis egyértelműen az derül ki, hogy az alperes a felperest a h.-i munkahelyen a jövőben nem kívánja tovább foglalkoztatni. Abban az esetben, ha a munkáltató valóban csak ideiglenesen kívánta volna a felperest az s.-i munkavégzésre utasítani, ennek a félreértésnek a tisztázására módja lett volna még akkor is, amikor a felperes jogi képviselőjének a leveléből (amelyet a vállalat 1980. július 14. napján vett át) arról értesült, hogy a felperes az alperes egyoldalú munkaszerződés-módosítását nem hajlandó tudomásul venni.
A munkaügyi bíróság a per adataival ellentétesen és megalapozatlanul állapította meg, hogy az alperes ideiglenes jelleggel a felperest más munkahelyen történő munkavégzésre átirányította. Megalapozatlan az a ténymegállapítás is, hogy az alperes H. községben nem foglalkoztathatta a felperest, mert az e községben levő egység megszűnt, az alperes az egész épületet a termelőszövetkezetnek adta át. Az 1980. október 24-i tárgyalási jegyzőkönyv tartalmából helyesen arra kell következtetni, hogy az alperes H. községben levő egysége nem szűnt meg, ellenkezőleg, az továbbra is üzemel.
Az Mt. 24. §-ának (1) bekezdése értelmében a munkáltató és a dolgozó a munkaszerződést csak közös megegyezéssel módosíthatja. Az alperes intézkedése az adott esetben e jogszabály rendelkezésébe ütközik. Ennek az intézkedésnek viszont a felperes nem volt köteles eleget tenni. Önmagában tehát az a körülmény, hogy a felperes a munkaszerződés egyoldalú módosításához nem járult hozzá és ennek folytán a munkát a részére kijelölt új munkahelyen nem vette fel, nem tekinthető olyan magatartásnak amely miatt az alperesi vállalat a jogellenes kilépőkkel szemben a 17/1979. (XII. 1.) MüM számú rendelet 22. §-ában megállapított jogkövetkezményeket alkalmazhatná. Az adott esetben a felperes a munkaszerződés módosításához nem járult hozzá, ezért az alperes köteles lett volna a felperest az eredeti munkakörében és munkahelyén tovább foglalkoztatni.
Tévedett tehát a munkaügyi bíróság, amikor felperesnek a munkaviszony helyreállítása iránt támasztott keresetét elutasította. (M. törv. I. 10 084/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás