MK BH 1981/428
MK BH 1981/428
1981.10.01.
A dolgozó fegyelmi büntetésként – indokolt esetben – áthelyezhető olyan munkakörbe is, amelyben nincs lehetősége szaktudásának, illetőleg szakmai tapasztalatainak hasznosítására. Az indokoltság fennáll az olyan vendéglátóipari dolgozó esetében is, aki a vendég kiszolgálását elfogadható ok nélkül megtagadja, vele szemben durva, sértő hangot használ [Mt. V. 72. § (3) bek.].
A felperes 1967 óta az alperes alkalmazottja, 1980-ban étteremvezető-helyettesként, mint főszakács dolgozott az alperes éttermében. Az alperes fegyelmi jogkörének gyakorlója az 1980. július 14-én hozott határozatával az Mt. 55. §-a (1) bekezdésének e) pontja alapján – áthelyezés fegyelmi büntetéssel sújtotta. Az áthelyezés 1980. július 30-án kezdődő határozatlan időre szólt. A felperes új munkahelyét a központi házilagos építőrészlegnél jelölték ki, munkáját – az említett időponttól kezdődően – segédmunkás munkakörben, 12 forint órabér mellett kellett ellátnia.
A fegyelmi határozat indokai szerint a felperes 1980. július 3-án a délutáni műszakban, üzletvezetői jogkörben dolgozott az alperes éttermében. 18 óra körül a felperes az egység éttermi részében egy asztaltársasághoz ült le és ott sört fogyasztott. 18 és 19 óra között egy 7-8 tagú társaság érkezett az étterembe és vacsorát kívántak rendelni. M. S. felszolgáló – tájékozódás céljából – a közeli asztalnál ülő felpereshez fordult, aki emelt hangon és a vendégek által is hallható módon, feltűnően durva, trágár hangnemben közölte vele, hogy az említett vendégeknek nem ad vacsorát. A pincér az újonnan érkezett vendégekhez visszatérve azt a tájékoztatást adta, hogy részükre – egy szervezett étkeztetés lebonyolítása után – csak 21 óra körül tudna vacsorát felszolgálni. Ezt követően a vendégek eltávoztak.
Az alperes lényegében a felperesnek az éttermi helyiségben történő italfogyasztását, a fogyasztók udvarias és gyors kiszolgálásának az elmulasztását, valamint azt rótta a felperes terhére, hogy a vendégek társaságában és a felszolgáló előtt trágár kifejezést használt, és ez alkalmas volt arra, hogy a saját személyéről, de az éttermet üzemeltető alperesről is helytelen véleményt alakítson ki.
A fegyelmi határozat ellen a felperes kérelemmel fordult a munkaügyi döntőbizottsághoz, kérelmét azonban a döntőbizottság alaptalannak találta és ezért elutasította.
A határozat ellen, annak megváltoztatása érdekében a felperes keresetet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz.
A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével a munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatta és az alperes által kiszabott fegyelmi büntetést csapos munkakörbe történő áthelyezésre módosította havi 2000 forint személyi alapbér megállapítása mellett. Ítéletének indokolása szerint a felperes fegyelmi vétsége, a terhére rótt cselekmény elkövetése megállapítható. Tekintettel azonban arra, hogy a felperes vendéglátóipari vizsgával és szakács képesítéssel rendelkezik, a munkaügyi bíróság – az Mt. V. 72. §-ának (3) bekezdése alapján – olyan munkakört jelölt ki a részére, amelyben szaktudását, illetőleg szakmai tapasztalatait hasznosíthatja.
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Társadalmi és gazdasági fejlődésünk jelenlegi időszakában egyre növekszik a lakosság ellátása szempontjából fontos szolgáltatásoknak – így a vendéglátó tevékenységnek – a jelentősége. Mivel a szolgáltató feladatok ellátása közvetlenül érinti a dolgozók közérzetét és életkörülményeinek alakulását, e tevékenység fejlesztése, az ellátás színvonalának, kulturáltságának emelése fokozott erőfeszítéseket igényel mind a szolgáltatással foglalkozó munkáltatók, mind pedig ezek dolgozói részéről. Ennek keretében pedig feltétlenül gondoskodni kell a munkafegyelemnek – a növekvő szükségletek által megkívánt – megszilárdításáról és továbbfejlesztéséről is.
Mindemellett kétségtelen, hogy a munkáltatónak a rendelkezésére álló fegyelmező eszközöket és büntetéseket a dolgozó magatartásának jellegéhez és súlyához messzemenőén igazodva kell megválasztania. Az alaptalanul vagy túl súlyos mértékben megállapított büntetés ugyanis éppoly káros következményekkel járhat, mint az indokolatlanul mellőzött vagy az aránytalanul enyhe büntetés. A perben rendelkezésre álló adatok alapján egyértelműen megállapítható, hogy az alperes által a fegyelmi eljárás rendjén kiszabott fegyelmi büntetés nem sértette meg e követelményeket.
A felperes – aki üzletvezető-helyettesként olyan munkakörben dolgozott, amelyben a hasonló vétkes kötelezettségszegések megakadályozása is a feladata volt – munkaidő alatt, az éttermi helyiségben, az egyik asztalnál ülőkhöz csatlakozva italt fogyasztott. A vacsoraidő körül betérő újabb vendégek kiszolgálásáról nem volt hajlandó gondoskodni, kiszolgálásukat emelt hangon, olyan durva és sértő módon, trágár kifejezés használatával tagadta meg, amely mindenütt, de a vendéglátóiparban különösen megengedhetetlen és tűrhetetlen.
Mindez azt jelenti, hogy az elkövetett vétkes kötelezettségszegések kiemelkedő súlyához képest az alperes által kiszabott áthelyezés fegyelmi büntetés nem tekinthető túlzottnak.
Továbbmenően nem sértett jogszabályt az alperes azzal sem, hogy a felperest nem a szakképzettségének megfelelő munkakörbe helyezte át. Az Mt. V. 72. §-ának (3) bekezdése kétségkívül akként rendelkezik, hogy a dolgozót lehetőleg olyan munkakörbe kell áthelyezni, amelyben szaktudását, illetőleg szakmai tapasztalatait hasznosíthatja. Ez a rendelkezés azonban – szövegezéséből is kitűnően – nem feltétlenül kötelező, éspedig annál kevésbé, mivel előadódhat, hogy a vállalaton belül nincs is olyan másik, a dolgozó szaktudásának és a büntetés céljának megfelelő munkakör, ahová a dolgozó áthelyezhető volna.
Minthogy a felperes által elkövetett fegyelmi vétség jellege és súlya fegyelmi büntetésként olyan munkakörbe történő áthelyezést tesz indokolttá, amely – legalábbis időlegesen – kizárja, hogy a vendégekkel kerüljön közvetlen kapcsolatba, tévedett a munkaügyi bíróság, amikor – kizárólag az Mt. V. 72. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra hivatkozva – a felperest csapos munkakörbe találta áthelyezhetőnek. (M. törv. II. 10 054/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás