MK BH 1981/431
MK BH 1981/431
1981.10.01.
I. A nyugdíj összege újbóli megállapításának (a nyugdíj átcserélésének) nem feltétele, hogy az ez iránti jogosultságot megalapozó harminchat hónap alatt a nyugdíj folyósítását korlátozták-e vagy sem [1975. évi II. tv. 46. § (2) bek.].
II. Ha az átcseréléssel összefüggésben a felek között nem abban a tekintetben van vita, hogy lehet-e a nyugdíjazást követően szerzett szolgálati idő figyelembevételével a nyugdíj mértékét módosítani, hanem csupán abban a kérdésben, hogy a nyugdíjazást követő időben az igénylő milyen összegű átlagkeresetre tett szert, és ennek alapulvételével van-e lehetőség a nyugdíj összegének módosítására, a bíróságnak a pert meg kell szüntetnie [Pp. 157. §, 251. § (1) bek.; 17/1975. (VI. 14.) MT sz. r. 256. § (2) bek. d) pont; 3/1975. (VI. 14.) SZOT sz. szab. 53. § (1) bek.].
A felperes 1967. április 16-tól öregségi nyugdíjas. 1980. január 4-én kérelmet nyújtott be nyugdíja összegének újbóli megállapítása iránt. Az alperes a felperes kérelmét elutasította azzal az indokkal, hogy az utolsó 36 havi keresete alapján megállapítható nyugdíj összege nem érné el a részére már megállapított öregségi nyugdíj jelenlegi összegét.
Az alperes határozatát a társadalombiztosítási bizottság helybenhagyta.
A felperes a társadalombiztosítási bizottság határozata ellen keresetet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz, amelyben kérte – az 1967. április 16. napján bekövetkezett nyugdíjazását követően 1968. október 1. napjától 1979. december 31. napjáig nyugdíjasként fennállott munkaviszonya alapján – nyugdíjának újbóli megállapítását, tekintettel arra, hogy az utolsó 36 havi kereset figyelembevételével megállapítható nyugdíja magasabb lenne a jelenleginél.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában rámutatott arra, hogy öregségi nyugdíjának mértékét a nyugdíj megállapítása után szerzett szolgálati idő figyelembevételével csak akkor lehetett volna módosítani, ha a felperes részére a munkaviszonyban töltött idő alatt a nyugdíjat csak korlátozással vagy egyáltalán nem folyósították volna.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen benyújtott fellebbezés folytán eljárt megyei bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A felperes az alperestől a korábban megállapított nyugdíja összegének módosítását az 1975. évi II. törvény (T.) 46. §-ának (2) bekezdése alapján kérte a nyugdíjasként történt foglalkoztatása során elért átlagkeresete figyelembevételével. A SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóságának 13. számú elvi állásfoglalása (Társadalombiztosítási Közlöny 1977. évi 9. számában) szerint ilyen kérelem előterjesztésének nem előfeltétele, hogy a nyugdíjazást követő szolgálati idő alatt a nyugdíjfolyósítást korlátozzák vagy szüneteltessék.
Az alperes azért utasította el a kérelmet, mert számítása szerint a felperes utolsó 36 havi átlagkeresete nem szolgálhatna alapul a korábbi nyugdíjnál magasabb összegű nyugdíj megállapításához. Az alperes nagyobb – teljes évre vonatkozó – osztószámot alkalmazott, ami kisebb összegű havi átlagkeresetet eredményezett. A felperes szerint pedig a 3/1975. (VI. 14.) SZOT szabályzat 53. §-ának (1) bekezdése értelmében az osztószám megállapításánál azokat a biztosításban töltött napokat kell figyelembe venni, amely napokra keresete volt (a felperes havonként csak 10 napot volt köteles a munkaszerződése szerint dolgozni, mert így nem lépte át az évi 1260 munkaórás keretet).
Az igénylő felperes és az igényt elutasító alperes között tehát abban volt vita, hogy a korábbi nyugdíj átcseréléséhez szükséges havi átlagkereset kiszámítása miként történjék.
A SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóságának 13. számú állásfoglalása is utal arra, hogy ezekben az ügyekben – az állásfoglalásban levő eltéréseken kívül – a T. általános szabályai irányadók: így a jogorvoslatoknál is. Az adott esetben nem abban a kérdésben merült fel vita a felek között, hogy a nyugdíjazást követően szerzett szolgálati idő figyelembevételével lehet-e a nyugdíj mértékét módosítani, hanem csupán abban a kérdésben, hogy a nyugdíjazást követően munkaviszonyban töltött időben a felperes milyen összegű átlagkeresetre tett szert és ennek alapulvételével lehetőség van-e a nyugdíj összegének módosítására. A 17/1975. (VI. 14.) MT számú rendelet 256. § (2) bekezdés d) pontja szerint ebben a kérdésben nincs helye bírósági jogorvoslatnak.
A bíróságnak ezért – a per érdemi eldöntése helyett – a pert a Pp. 157. §-a alapján meg kellett volna szüntetni, illetőleg a permegszüntetési okot észlelve, a megyei bíróságnak a Pp. 251. §-ának (1) bekezdése alapján az első fokú ítélet hatályon kívül helyezése mellett kellett volna a pert megszüntetnie. A perben eljárt bíróságok ezzel ellentétes álláspontja törvénysértő. (M. törv. I. 10 080/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás