MK BH 1981/432
MK BH 1981/432
1981.10.01.
Az igazolási kérelmet benyújtó félnek a mulasztása vétlenségét nem kell perrendszerűen bizonyítani. Elegendő, ha a mulasztó fél által felhozott körülmények objektíve alkalmasak arra, hogy a vétlenségére megalapozottan következtethessen a bíróság [Pp. 106. § (1) bek., 109. § (3) bek.].
Az alperes fizetési meghagyást bocsátott ki a felperessel szemben, amelyben a B. J.-né részére nyújtott 24 577 forint társadalombiztosítási szolgáltatás, valamint 1980. július 1. napjától járó havi 1560 forint rokkantsági nyugdíj megfizetésére kötelezte. A felperes a fizetési meghagyást 1980. május 26-án vette kézhez a börtönben, ahol az anyósa – B. J.-né – sérelmére elkövetett bűncselekmény miatt szabadságvesztés büntetését tölti.
A fizetési meghagyás azt is tartalmazza, hogy ellene a kézbesítést követő naptól számított 30 napon belül a bírósághoz keresettel lehet fordulni. A felperes – jogi képviselője által, akinek csak 1980 júliusában adott meghatalmazást – 1980. július 23-án nyújtott be keresetlevelet a Társadalombiztosítási Igazgatóság útján. Keresetében a fizetési meghagyás hatályon kívül helyezését kérte.
A munkaügyi bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasította, miután megállapította, hogy a felperes azt a keresetindításra megadott határidőn túl nyújtotta be, igazolási kérelmet nem terjesztett elő és késedelmét nem mentette ki.
E végzés ellen a felperes nyújtott be fellebbezést. Ebben utalt arra: már a keresetlevélben is hivatkozott arra, hogy jogerős ítélet alapján szabadságvesztés büntetését tölti. Továbbá utalt arra is, hogy képviselőjével az érintkezése nehézkes, amint módja volt: a büntetőügyben eljárt védője útján kapcsolatot teremtett jelen perbeli jogi képviselőjével, akinek csak ekkor tudott meghatalmazást adni képviseletére. Miután a jogban egyébként járatlan és az intézkedésekben is korlátozva van, így ezekre tekintettel kérte késedelmét vétlennek tekinteni és a keresetlevelet egyben igazolási kérelemnek is tekinteni.
A megyei bíróság a végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. A végzés indokolása szerint a felperes valóban a szabadságvesztés büntetése folytán az intézkedésben bizonyos mértékben korlátozott, ez azonban nem olyan mérvű, amely indokolná a közel 30 napos késedelmet.
A jogerős végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A tényállásból kitűnően a felperes a szabadságvesztés büntetésének ideje alatt kapta kézhez a fizetési meghagyást. A megyei bíróság is megállapította, hogy a szükséges intézkedések megtételében korlátozva van. Az iratok alapján az is megállapítható, hogy a felperes a büntetőügyben eljárt védője útján keresett e per képviseletét ellátó meghatalmazottat, akinek 1980 júliusában – közelebbről nem állapítható meg, hogy mely napon – adott meghatalmazást. Ebben annak is szerepe van, hogy ez a képviselő csak akkor kereste őt meg a márianosztrai börtönben. Egyébként a felperes a jogban valóban járatlan személy, arra pedig a jogi képviselő már a keresetlevelében is utalt, hogy a felperes szabadságvesztés büntetését tölti, kérte továbbá – nyilván az előbbire is figyelemmel – az esetleges távollétükben is a tárgyalás megtartását.
A Pp. 106. §-ának (1) bekezdése szerint, ha a fél vagy képviselője valamely határidőt hibáján kívül mulasztotta el, a mulasztás következményei – a jogszabályban felsorolt eseteket kivéve – igazolással orvosolhatók. A jogszabály megelégszik az igazolási kérelemnél a vétlenség valószínűsítésével. Azt tehát nem kell teljes hitelességgel bizonyítani, elégséges az, hogy a felhozott körülmények objektíve alkalmasak legyenek arra, hogy a fél vétlenségére a bíróság megalapozottan következtethessen. A Pp. 109. §-ának (3) bekezdése értelmében az igazolási kérelmet méltányosan kell elbírálni.
Azt a másodfokú bíróság is megállapította, hogy a felperes bizonyos mértékben korlátozva volt az intézkedések megtételében. A Legfelsőbb Bíróság szerint a fentebb írtak folytán ez a korlátozottság oly mértékű volt – tekintettel arra, hogy a felperes mint jogban járatlan személy kereste is a lehetőséget a szükséges intézkedés megtételére –, hogy a késedelmét a felhívott Pp. 109. §-ának (3) bekezdésére is figyelemmel igazoltnak és ezzel kimentettnek kell tekinteni. (M. törv. I. 10 097/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás