MK BH 1981/433
MK BH 1981/433
1981.10.01.
A munkaügyi bíróság előtt folyó perben elengedhetetlenül szükséges annak tisztázása, hogy a munkát végző személy munkaviszony vagy szövetkezeti tagsági viszony alapján végezte a munkáját – egyebek között azért –, mert a jogorvoslat lehetősége ettől függően alakul [Pp. 358. §; 1967. évi III. tv. 93. § (1) bek.; 1979. évi 31. sz. tvr. 26. § (1) bek., 7/1977. (III. 12.) MT sz. r. 117. § f) pont, 118. § (1) bek.].
1979. szeptember 19-én az alperes tehenészeti telepén 1087 liter tej megsavanyodása következtében 5978 forint kár érte a termelőszövetkezetet. Ezért a szövetkezet vezetősége a felperest „tagsági viszonyából eredő kötelezettségének vétkes megszegése miatt keletkezett kár részbeni megtérítése címén a Tv. 80. §-ának (2) bekezdése alapján egyhavi átlagrészesedése 15%-át kitevő, 600 forint összegű kártérítésre” kötelezte. Az ugyanezen a napon hozott fegyelmi határozatával szigorú megrovás fegyelmi büntetéssel sújtotta. A fegyelmi határozat rendelkező része arra utal, hogy a fegyelmi felelősségre vonásra tagsági viszonyával kapcsolatos kötelezettsége vétkes megszegése miatt került sor.
A felperes mindkét határozat ellen fellebbezést nyújtott be a szövetkezeti döntőbizottsághoz. A döntőbizottság tárgyalásán a felperes maga is úgy nyilatkozott, hogy tagként dolgozik az alperesnél. A döntőbizottság a szigorú megrovás fegyelmi büntetést megrovás fegyelmi büntetésre változtatta. A határozat rendelkező része szerint a szövetkezeti döntőbizottság határozata ellen – a 7/1977. (III. 12.) MT számú rendelet 117. §-ának f) pontjára figyelemmel – nem lehet a bírósághoz keresettel fordulni.
A döntőbizottság a másik határozatával pedig a kártérítés összegét a felperes munkabérének 10%-ában, 400 forintban állapította meg.
A felperes mindkét döntőbizottsági határozat ellen a munkaügyi bírósághoz fordult.
Az alperes az ellenkérelmében arra hivatkozott, hogy a fegyelmi határozat megváltoztatására a bíróságnak nincs hatásköre, a felperesnek a kártérítési határozat ellen irányuló kereseti kérelme pedig alaptalan.
A munkaügyi bíróság tárgyalásán a felek egyezően adták elő, hogy a felperes belépési nyilatkozatot írt alá és benyújtotta tagfelvételi kérelmét, de a vezetőség döntéséről még értesítést nem kapott. Az alperes képviselője arra vonatkozóan nem tudott nyilatkozni, hogy a vezetőség a felperes tagfelvétele kérdésében döntött volna. A bíróság ezután végzésével megállapította, hogy a „Tsz törvény 8. §-ának (2) bekezdése alapján az eljárás időszakában nem tekinti a felperest tagnak, hanem alkalmazotti jogviszonyban állónak és az ügyet ennek megfelelően tárgyalja”.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes keresetének helyt adott, a szövetkezeti döntőbizottság mindkét határozatát megváltoztatta és az alperes határozatait hatályon kívül helyezte.
Az ítélet indokolása lényegében megállapította, hogy a felperes nem követett el fegyelmi vétséget és az alperes kára nem az ő felróható magatartására vezethető vissza. A munkaügyi bíróság ítéletének rendelkező része szerint a határozata ellen fellebbezésnek nincs helye.
A munkaügyi bíróság ítélete és végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A munkaügyi bíróság a felperes kereseti kérelmét mind a fegyelmi, mind pedig a kártérítési ügy vonatkozásában anélkül bírálta el, hogy előzetesen megnyugtató módon tisztázta volna a felperesnek az alperessel – a vitát kiváltó ok keletkezésének időpontjában – fennállott jogviszonya tartalmát.
Ennek a kérdésnek a tisztázása azért lényeges, mert a jogorvoslati lehetőségek eltérőek attól függően, hogy tagról vagy alkalmazottról van-e szó.
Az 1967. évi III. törvény 93. §-ának (1) bekezdése, illetőleg a 7/1977. (III. 12.) MT számú rendelet (R.) 118. §-ának (1) bekezdése értelmében a tsz és alkalmazottja, valamint a tsz és tagja között keletkezett viták eldöntése egyaránt a szövetkezeti döntőbizottság hatáskörébe tartozik.
A felperes tehát jogosult volt mind a fegyelmi, mind a kártérítési határozatot az alperes döntőbizottsága előtt megtámadni. A döntőbizottságnak a szigorú megrovás fegyelmi büntetés kérdésében hozott határozata ellen azonban csak abban az esetben terjeszthetett elő keresetet, ha a terhére rótt vétség elkövetésének időpontjában alkalmazottja volt az alperes termelőszövetkezetnek.
Az R. 117. §-ának f) pontja értelmében ugyanis a termelőszövetkezet tagja nem fordulhat keresettel a bírósághoz, ha a határozat megrovásról vagy szigorú megrovásról rendelkezik.
Egyébként a per eddigi adatai arra engednek következtetni, hogy a felperes a kérdéses időpontban tagként dolgozott az alperesnél.
Ha az új eljárás eredményeként a munkaügyi bíróság azt állapítaná meg, hogy a felperes a vita keletkezésének időpontjában tagja volt az alperesnek, a pert a fegyelmi határozatra vonatkozó részében – figyelemmel az R. 117. §-ának f) pontjára – meg kell szüntetni. Tagsági jogviszony esetében ugyanis a szövetkezeti döntőbizottság határozata már a kereset benyújtásakor jogerőre emelkedett.
Megalapozatlan a munkaügyi bíróság ítélete a tekintetben is, hogy ellene a fellebbezés lehetőségét – a kártérítés kérdésében – kizárta.
Ha ugyanis a felperes az alperes termelőszövetkezet tagja volt, a Polgári Perrendtartásnak az egyes polgári eljárásjogi szabályok módosításáról szóló 1979. évi 31. számú tvr. 20. §-ával módosított 358. §-a (2) bekezdésében foglaltak az irányadók.
Eszerint szövetkezeti tagsági vitában nincs helye fellebbezésnek, ha a vita tárgya a tag munkavégzése vagy az érte járó díjazás mértéke. Ebből következően – tagsági jogviszony esetében – a jogszabály nem zárja ki a kártérítési ügyben hozott ítélet ellen a fellebbezés lehetőségét.
Ha azonban a munkaügyi bíróság azt állapítaná meg, hogy a felperes alkalmazottja volt az alperes termelőszövetkezetnek, a kártérítés kérdésében hozott ítélete ellen nincs helye fellebbezésnek, miután ezt a jogosultságot az 1979. évi 31. számú tvr. 26. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel az e jogszabály által módosított Pp. 358. §-a (1) bekezdésének b) pontja kizárja. (M. törv. II. 10 330/1980/4. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás