BK BH 1981/435
BK BH 1981/435
1981.11.01.
I. A bottal támadó sértett ellökése akkor sem tekinthető az elhárítás szükséges mértéke túllépésének, ha ennek következtében a sértett súlyos sérülést szenved [Btk. 29. § (1) bek.].
II. Halált okozó testi sértés megállapításának nincs helye, ha az elkövető magatartásának következményeit – elvárhatóság hiányában – nem láthatta előre [Btk. 170. § (5) bek. II. fordulat, 15. §].
Az elsőfokú bíróság a vádlottat halált okozó testi sértés bűntette miatt 2 évi és 6 hónapi szabadságvesztésre és a közügyektől 2 évi eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott a vádbeli napon az esti órákban a községi KISZ-klub helyiségében szórakozott. Ennek a helyiségnek az udvarra nyíló s a padozattól 55 cm magasságban levő ablaka nyitva volt. Az ablak az udvar szintjétől 250 cm magasságban van, s alatta betonjárda.
A klubban levő társaság tagjai közül egyesek táncoltak, mások vitatkoztak, veszekedtek, majd dulakodtak. A szeszes italtól közepes befolyásoltság állapotában levő sértett a nyitott ablaknál háttal – attól egy méternél nem messzebben állva –, kezében egy seprűnyélszerű bottal hadonászott és azzal megütötte a vádlott hátát. A vádlott ekkor megfordult és a sértett felé indult. A sértett a bottal a vádlottat homlokon ütötte, ez utóbbi pedig a sértettet – a melle táján – egy kézzel, közepes erővel meglökte. Az ittas sértett a lökéstől hanyatt kizuhant az ablakon az udvarra, homlokkal esve a járdára. Ennek során koponyacsonttörést és agyzúzódást szenvedett. Egy héttel később a kórházban koponyaműtétet végeztek rajta, majd súlyos légcső- és hörgőgyulladás miatt légcső metszést is végeztek, de két héttel a műtét után a sértett meghalt. Halálának közvetlen oka a tályogosan beolvadó gócos tüdőgyulladás volt. Ez az agyzúzódás miatti hosszú ágynyugalom és a szervezet ellenállóképességének a csökkenése miatt alakult ki, így a sértett fejsérülése és a halálos következmény között az okozati összefüggés megállapítható.
Az elsőfokú bíróság azért tartotta megállapíthatónak a vádlott bűnösségét halált okozó testi sértés bűntettében, mert az ittas sértettet szándékosan lökte meg és ugyanakkor számolt a sértett elesésével, esetleges sérülések bekövetkezésével. A bekövetkezett eredmény tekintetében tehát gondatlanság terheli.
Az elsőfokú bíróság a tényállást megalapozottan állapította meg, de tévedett a bűnösség megállapításánál. Azt a tényt, hogy a sértett a vádlottat cselekménye elkövetése előtt ismételten megütötte, csupán a büntetés kiszabása keretében értékelte, de elmulasztotta megvizsgálni, hogy a vádlott nem jogos védelmi helyzetben cselekedett-e.
A Legfelsőbb Bíróság a vádlott magatartásának büntetőjogi értékelése során a Btk. 29. §-a (1) bekezdésének rendelkezésére figyelemmel mindenekelőtt azt emeli ki, hogy a jogos védelem megállapításának törvényi előfeltétele egyrészt az, hogy jogtalan támadás legyen, másrészt hogy a támadás saját vagy mások személye, javai vagy a közérdek ellen irányuljon, végül hogy az elkövető cselekménye a jogtalan támadás elhárításához szükséges legyen.
Azt, hogy a cselekmény végrehajtásának időpontjában fennállott-e a vádlott javára a jogos védelmi helyzet, csak a történések láncolatának alapos elemzése és egységes értékelése, ezeknek összefüggésükben való vizsgálata alapján lehet eldönteni.
A tényállásból egyértelműen megállapítható, hogy a vádlottat a sértett részéről jogtalan támadás érte, amely testi sértés okozására irányult. Ezt a támadást a vádlottnak jogában állt elhárítani. Ámde a jogos védelem keretében csak az a védekezés joga, amely a támadás elhárításához szükséges. A támadás leküzdése során tanúsított tevékenység szükségességét a támadás minősége, mérve és az adott helyzet mérlegelése alapján kell elbírálni. Ennek megfelelően az adott esetben a támadás elhárítására csak olyan magatartás tekinthető szükséges elhárításnak, amelynél az elkövető szándéka testi sértésnél súlyosabb eredmény elérésére nem irányult; a védekező cselekmény arányosságát elsősorban az elkövető szándéka alapján kell megítélni.
Az irányadó tényállás szerint a vádlott csak a második ütés után lépett fel tevőlegesen s akkor is úgy hárította el a sértett támadását, hogy őt csupán meglökte. Az elkövetés helyére, annak módjára tekintettel a vádlott szándéka – még eshetőlegesen is – legfeljebb testi sértésre irányult és – az elhárítani szándékolt, ugyancsak testi sértés okozására alkalmas támadáshoz képest nem volt feltűnően aránytalan. Ennélfogva a védekezés szükséges mértékének túllépése sem állapítható meg.
A tényállásból kitűnően a vádlottnak a sértett ellökésében megnyilvánult tevékenysége és a sértett halála közötti okozati összefüggés fennáll, a Btk. 15. §-ában foglalt rendelkezés értelmében azonban az eredményhez – mint a bűncselekmény minősítő körülményéhez – fűzött súlyosabb jogkövetkezmények csak akkor alkalmazhatók, ha az elkövetőt e súlyosabb eredmény tekintetében legalább gondatlanság terheli.
A vádlott tudata nem fogta át annak lehetőségét, hogy a sértett – akinek ittasságát nem ismerte – a lökés következtében a nyitott ablakon kiesve, halált eredményező sérülést szenvedhet, de e tekintetben még a gondatlanság enyhébb alakzata sem állapítható meg. Az ablaknak a padlótól számított magassága nem volt annyira csekély, hogy elvárható lett volna a vádlottól az eredmény előre látásának a lehetősége.
Így a halált okozó testi sértés megállapítására egyébként sincs alap.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a vádlottat az ellene emelt vád alól jogos védelem folytán felmentette. (Legf. Bír. Bf. II. 1015/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás