BK BH 1981/436
BK BH 1981/436
1981.11.01.
Pénzbüntetés kiszabásának sorkatonával szemben is helye lehet; kereset, jövedelem hiányában ilyen esetben az egynapi tételnek megfelelő összeget általában csak a törvényben meghatározott legalacsonyabb forintösszegben indokolt meghatározni [Btk. 51. §].
A katonai bíróság a honvéd vádlottat ittas járművezetés vétsége miatt 50 napi tétel – napi tételenként 50 forint – pénzbüntetésre, valamint 2 évre a járművezetéstől eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A honvéd vádlott a tulajdonában levő személygépkocsival kívánt lakóhelyén töltött szabadságáról szolgálati helyére bevonulni. Útközben nagyobb mennyiségű szeszes italt fogyasztott. Az autóúton a rendőrjárőr igazoltatta és ittasságát észlelve előállította. Vérvétel során megállapították, hogy a vádlott 3,01-3,21 ezrelék véralkohol-koncentráció mellett, súlyos fokú alkoholos befolyásoltság állapotában vezette gépjárművét.
A Legfelsőbb Bíróság nem látta alaposnak azt az érvelést, hogy a vádlottal szemben nem lehet helye pénzbüntetés kiszabásának, mert sorállományú katona lévén megfelelő jövedelemmel nem rendelkezik, a tulajdonában levő családi ház és gépkocsi vagyon pedig a pénzbüntetés alapjául nem szolgálhat.
A Btk. 64. §-ának (1) bekezdése csak a pénzmellékbüntetés kiszabásának előfeltételeket jelöli meg a megfelelő keresetet (jövedelmet) vagy vagyont. A Btk. 51. §-a a pénzbüntetés kiszabásánál ilyen előfeltételt nem határoz meg, ily előfeltétel esetén ugyanis megfelelő vagyonnal, jövedelemmel vagy keresettel nem rendelkező elkövetővel szemben ugyanolyan súlyú bűncselekményért súlyosabb büntetési nemet kellene alkalmazni, mint amelyet a kedvező anyagi helyzetben levő elkövetővel szemben, vagyis a kiszabandó büntetés nemét kizárólag az elkövető anyagi helyzete határozná meg. Az ilyen megkülönböztetés nyilvánvalóan ellentétben állna a törvény céljával.
A Btk. éppen a törvény előtti egyenlőség biztosítása érdekében rendelkezik úgy, hogy a pénzbüntetés napi tételének meghatározásánál a cselekmény és az elkövető társadalomra veszélyességét, valamint a bűnösség fokát kell kifejezésre juttatni, az egynapi tételnek megfelelő összegnél pedig az elkövető jövedelmi és személyi viszonyai jönnek figyelembe. Erre tekintettel a Btk. 51. §-ának (2) bekezdése igen tág keretet ad a napi tétel összegének a meghatározására, mely 50 forinttól 1000 forintig terjedhet, s így mód nyílik a jövedelmi és vagyoni viszonyok széles körű figyelembevételére.
Mindezek a szempontok – eltérő rendelkezés hiányában – irányadóak a Btk. VIII. fejezetében foglaltak értelmében a sorkatonákra is, akikkel szemben egyébként a Btk. 129. §-ában foglaltak szerint javító-nevelő munka nem alkalmazható, s így a pénzbüntetés lehetőségének kizárása esetén olyan cselekmények miatt is csupán szabadságvesztéssel lennének büntethetők, amelyekért nem katona elkövetőkre a bíróság szabadságelvonással nem járó büntetést szabna ki.
Nyilvánvaló azonban, hogy a bíróságnak a sorkatona vádlottra kiszabott pénzbüntetés esetében az egynapi tételnek megfelelő összeg meghatározása során tekintettel kell lenni a jövedelmi viszonyaira és hasznot hajtó vagyon, rendszeresen visszatérő jövedelem vagy egyéb juttatás hiányában az egynapi tételnek megfelelő összeget általában csak a törvényben meghatározott legalacsonyabb összegben indokolt meghatározni. Vizsgálni kell ugyanakkor, nem nyílik-e lehetőség – a Legfelsőbb Bíróság V. számú Büntető Elvi Döntésében kifejtettekkel összhangban – a pénzbüntetésnek a Btk. 89. §-a (1) bekezdése alapján próbaidőre történő felfüggesztésére; ezen túlmenően azt is, hogy adott esetben a büntetés célja nem érhető-e el kivételesen a Btk. 88. §-a alapján mellékbüntetés főbüntetés helyett önálló büntetésként történő alkalmazásával. Ezekben a kérdésekben való állásfoglalásnál természetesen figyelemmel kell lenni a cselekmény súlyára, az elkövető addigi életvitelére s a büntetés kiszabására kiható egyéb körülményekre.
A Legfelsőbb Bíróság mindezeket vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy a cselekmény súlya a vádlott kifogástalan előélete ellenére sem teszi lehetővé a főbüntetés alkalmazásának mellőzését, sőt a pénzbüntetés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztését sem. A vádlott ugyanis súlyos fokú alkoholos befolyásoltság állapotában az ország egyik legforgalmasabb útvonalán, hosszú távon át vezette a gépkocsiját, s az általa létrehozott veszélyállapotnak csupán a rendőri közbeavatkozás vetett véget. Így a vádlott esetében a pénzbüntetés végrehajtásának a felfüggesztése nem szolgálná a kellő nevelő hatás elérését, a közúti forgalom biztonságának a megóvását és a büntetés céljának a megvalósítását. A javára szolgáló körülményeket pedig kellően tekintetbe vette az első fokon eljárt bíróság, amikor a napi tételek számát 50 napi tételben határozta meg, s épp így tekintettel volt vagyoni és jövedelmi helyzetére is, mikor az egynapi tétel összegét a törvény által megengedett legkisebb mértékben állapította meg.
Helyesen járt el az elsőfokú bíróság a mellékbüntetés alkalmazásánál is, az eltiltás 2 évi időtartamától is kellő visszatartó hatás várható.
A Legfelsőbb Bíróság több esetben adott olyan iránymutatást, amely szerint a szabadidejükben saját vagy hozzátartozóik járművét ittasan vezető sorkatonák esetében vizsgálni kell, nem elegendő-e a büntetés céljának az elérésére a ténylegesen vezetett jármű kategóriájától való eltiltás, mely mellett lehetőség nyílik, hogy az elkövető szolgálati feladatainak az ellátása során – elöljárói közvetlen felügyelete mellett – más kategóriába tartozó járművet vezessen. Erre azonban csak akkor kerülhet sor, ha a kifogástalan közlekedési előéletű elkövető cselekményének súlya viszonylag kisebb, s az alkoholos befolyásoltság mértéke alacsony.
Helyesen járt el a katonai bíróság, amikor a súlyos fokú alkoholos befolyásoltság állapotában gépjárművet vezető vádlottat mindennemű jármű vezetésétől eltiltotta. (Legf. Bír. Katf. III. 218/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás