BK BH 1981/438
BK BH 1981/438
1981.11.01.
A becsület csorbítására alkalmas tényállítás nem tekinthető „más” előtt megvalósultnak, ha a vezető munkakörével kapcsolatos tevékenysége során az üzemi titoktartásra kötelezett munkatársának diktálja le azt a felszólítást, amely a kifogásolt tényállást tartalmazta [Btk. 179. § (1) bek.].
A járásbíróság a rágalmazás vétsége miatt ellene emelt vád alól a Be. 214. §-a (3) bekezdésének c) pontja alapján felmentette a terheltet.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A magánvádló rágalmazás vétsége miatt kérte a terhelt megbüntetését arra hivatkozva, hogy a terhelt mint a mezőgazdasági termelőszövetkezet elnöke „határozatnak” nevezett felhívásában azt állította, hogy a magánvádló a tsz kertészetéből jogtalanul elvitt 2 vödör, 104 forint értékű komposzt földet és e magatartását a tanácsi dolgozók feddhetetlen magatartásával összeegyeztethetetlennek minősítette. Egyben figyelmeztette, hogy tartózkodjék a jövőben az ilyen kisebb súlyú lopásoktól.
A terhelt nem tagadta, hogy a határozat tőle származik, de indítványt tett a valóság bizonyítására. Előadta azt is, hogy a tévesen határozatnak nevezett felszólítást csak a magánvádlónak küldte meg, arról másokat nem értesített.
Az elsőfokú bíróság a Btk. 182. §-a alapján elrendelte a valóság bizonyítását, és ennek során a terhelt állításai valónak bizonyultak, ezért a járásbíróság a terheltet az ellene emelt vád alól – figyelemmel a Btk. 22. §-ának i) pontjában foglalt büntethetőséget kizáró ok fennállására – felmentette.
A megyei bíróság az első fokú ítéletet megváltoztatta; megállapította, hogy a terhelt elkövette a rágalmazás vétségét és ezért 1 évre próbára bocsátotta és kötelezte, hogy fizessen meg a magánvádló részére 512 forint bűnügyi költséget.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a másodfokú eljárásban irányadónak fogadta el, de ítéletének indokolásában arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság a tényállásból téves jogi következtetést vont le, és ez eredményezte a felmentő ítéletet. Álláspontja szerint a terhelt a tényállásban leírt cselekményével megvalósította a rágalmazás vétségét, mert a határozat tartalma más személy előtt is ismertté vált, ugyanis azt a titkárnőjének gépbe diktálta. Másfelől pedig az elsőfokú bíróság által lefolytatott valóság bizonyítási eljárást nem lehetett volna lefolytatni a Btk. 182. §-ának (2) bekezdésében meghatározott feltételek hiányában.
A megyei bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Btk. 179. §-ának (1) bekezdése értelmében az követi el a rágalmazás vétségét, aki valakiről más előtt a becsület csorbítására alkalmas tényt állít, híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ. E bűncselekmény miatt azonban nem büntethető az elkövető, ha a becsület csorbítására alkalmas tény valónak bizonyul [Btk. 182. § (1) bek.]. A valóság bizonyításának akkor van helye, ha a tény állítását a közérdek vagy bárkinek jogos érdeke indokolja [Btk. 182. § (2) bek.].
A jogszabály rendelkezéseire figyelemmel a terhelt bűnösségének megállapítása több okból is törvénysértő.
A Btk. 10. §-ának (2) bekezdése értelmében a bűncselekmény általános tényállási eleme, a társadalomra veszélyesség. E tényállási elem hiányában nem lehet bűncselekményt megállapítani. A tényállásból kitűnően a terhelt mint a tsz elnöke hivatalosan felvett jegyzőkönyv alapján járt el, amelynek adataira támaszkodva, elnöki munkaköréből folyó kötelességét teljesítette. Ennek során őt a társadalmi tulajdon védelme vezette.
Az a magatartása tehát, hogy a magánvádlót írásban figyelmeztette: a társadalomra nem veszélyes cselekmény. A terheltnek ezt a tevékenységét – a levél megírását – nem lehet a történések folyamatából kiszakítani, hanem azok összefüggéseiben kell vizsgálni.
A másodfokú bíróságnak egyéb szempontok alapján is arra az álláspontra kellett volna jutnia, hogy a rágalmazás vétsége nem valósult meg. Tény ugyanis, hogy a terhelt mint a termelőszövetkezet elnöke a határozatnak nevezett hivatalos felszólító levelet az üzemi titoktartásra kötelezett gépírónőnek diktálta le más személynek nem hozta tudomására. Az elkövetésnek ez a módja nem tekinthető olyannak, hogy a terhelt a cselekményt „más előtt” követte volna el. A terhelt munkakörénél fogva gépíró közreműködésével készíti írásbeli munkáját, tehát a gépíró alkalmazása – a nevezett titoktartási kötelezettségre is figyelemmel – csupán hivatalos szempontból jelent „más” személyt, de kifelé a levél a terhelt saját elhatározásának, saját cselekményének tekintendő.
A terheltnek mint a termelőszövetkezet elnökének kötelessége volt, hogy rosszallását fejezze ki, ha a közös gazdaság sérelmére megvalósított lopásról szerez tudomást. A terhelt felszólító levele nem tartalmaz oktalan sértegetést, gyalázkodást, hanem a való tényeket, valamint a figyelmeztetést. E tények vonatkozásában a Btk. 182. §-a a valóság bizonyítását megengedi, és a terhelt esetében közérdekből fennállott a valóság bizonyításának lehetősége. Minthogy pedig a járásbíróság által helyesen elrendelt valóság bizonyítás eredményes volt: büntethetőséget kizáró ok áll fenn, amelyre tekintettel a járásbíróság a terheltet a törvénynek megfelelően mentette fel.
A Legfelsőbb Bíróság ezért megállapította, hogy a megyei bíróság ítélete törvénysértő, ez okból azt hatályon kívül helyezte és a terheltet az ellene rágalmazás vétsége miatt emelt vád alól felmentette. (B. törv. II. 1111/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás