BK BH 1981/443
BK BH 1981/443
1981.11.01.
Abból, hogy a kőműves kisiparos a megengedett tevékenységi kör túllépésével, hiányos technikai eszközök birtokában olyan rövid határidőre vállalja az épület teljes felépítését, amely eleve kilátástalan, okszerűen vonható olyan következtetés, hogy szándéka kizárólag a jogtalan haszonszerzésre irányul [Btk. 318. § (1) bek.].
A járásbíróság a terheltet bűnösnek mondta ki 2 rb. nagyobb kárt okozó csalás bűntettében, ezért halmazati büntetésül 1 évi és 2 hónapi szabadságvesztésre és 5000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
1. A terhelt kőműves kisiparosként dolgozott. Iparengedélye csak javító-karbantartó tevékenységre szólt. Ennek ellenére a megrendelő részére komplett üdülő felépítését vállalta, kulcsátadásra, 100 000 forint vállalkozási díjért. Vállalta, hogy félév leforgása alatt az üdülőt lakható állapotban átadja.
A terhelt a szerződés megkötésekor előlegként 50 000 forintot vett fel. A megállapodás szerint 30 000 forintot a főfalak és a tetőfedés után kellett kifizetni, míg a további 20 000 forint kifizetése az épület átadásakor volt esedékes.
A terhelt a szerződés megkötésének idején nehéz anyagi helyzetben volt. Több szerv végrehajtási kérelmet nyújtott be ellene. Már a szerződés megkötésekor tudta, hogy hat hónap alatt – egyebek között az építőanyag beszerzési nehézségeire is tekintettel – nem tud teljesíteni, de nem rendelkezett a terhelt sem megfelelő gyakorlattal, sem szakképzettséggel, és csak részben álltak rendelkezésre a vállalt munkához szükséges technikai eszközök is.
Nem sokkal ezt követően a terhelt további 30 000 forintot vett fel a sértettől, akinek azt ígérte, hogy a vállalt munkát időre befejezi, jóllehet tudta, hogy egy vakolatlan, csak tartófalakkal és néhány közfallal álló házat kulcsátadásra nem tud befejezni. Ekkor meggyőzte az építtetőt arról, hogy ha szakembereket is alkalmaz, két hét alatt elvégzi a hátralevő munkát. E munkák munkaigényessége miatt azonban ez kizárt volt az ígért időre. Felajánlotta viszont a megrendelőnek még azt is, hogy a ház mellé garázst épít és erre is felvett 5000 forint előleget.
A terhelt az ismételt határidő módosítás után sem fejezte be az építkezést, és a 85 000 forint előleggel szemben a beépített anyagok és a munka értéke 34 350 forintot tettek ki. Ennek figyelembevételével a terhelt a sértettnek 50 650 forint kárt okozott.
2. Ugyanebben az időben egy másik megrendelő részére a terhelt 200 000 forintért vállalta egy nyaraló felépítését. Előlegként 50 000 forintot kapott, a munkálatokat azonban csak részben végezte el. A sértettnek 24 000 forint kárt okozott.
A terhelt a felvett előlegek nagy részét saját céljaira költötte, adósságait fizette ki, és csak a kapott előleg kisebb részéből vásárolt anyagot és fizette ki az általa foglalkoztatott munkások munkabérét.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtett jogi álláspont szerint a terhelt a sértetteket megtévesztette: már a megállapodás megkötésekor sem állott szándékában a teljesítés, megtévesztő magatartásával pedig a sértetteknek kárt okozott. Ezért az elsőfokú bíróság a terhelt bűnösségét 2 rb., a Btk. 318. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő nagyobb kárt okozó csalás bűntettében állapította meg.
A megyei bíróság a terheltet az ellene emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette.
Határozatában kifejtette: abból, hogy a terhelt a vállalkozási szerződésben vállalt kötelezettségének maradéktalanul nem tett eleget, a szerződés megkötésekor zilált anyagi helyzetben volt, még nem lehet arra következtetni, hogy a szerződést károkozási szándékkal kötötte meg. Önmagában a vállalkozási szerződésben foglalt kötelezettség elmulasztása nem bűncselekmény. A csalás megállapításához olyan további magatartás szükséges, amely egyértelműen arra utal, hogy az elkövetőnek már a szerződés megkötésekor is károkozási szándéka volt és a szerződést kifejezetten haszonszerzés végett, illetve abból a célból követte el, hogy másoknak kárt okozzon. E tényállási elemeket pedig a másodfokú bíróság nem találta megállapíthatónak.
A másodfokú bíróság arra is hivatkozott, hogy a terhelt mint kisiparos kötött vállalkozási szerződést. A vállalkozási díj egy részének – 50 000 forintnak – a felvételekor reális lehetősége volt a munka elvégzésére annak ellenére, hogy a terhelttel szemben több végrehajtási eljárás indult. Nincs perbeli adat arra, hogy a terhelt az előlegekből korábbi tartozásait törlesztette volna. Az ítélkezési gyakorlat szerint pedig (BJD 5183. szám) csupán az adós jövedelmének utólagos elszámoltatásából nem lehet következtetni arra, hogy a polgári ügylet megkötésekor hitelezőjét csalási szándékkal tévedésbe akarta ejteni.
Az a tény tehát, hogy a terhelt, aki munkát végzett, azt nem fejezte be, nem bizonyítja, hogy a vállalkozási szerződés megkötésekor már eleve az volt a célja, hogy a sértetteket jogtalan haszonszerzés végett tévedésbe ejtse, megkárosítsa.
A terheltnek abból a magatartásából, hogy a munkát abbahagyta, nem büntetőjogi, hanem polgári jogi felelőssége keletkezett a Ptk. 389–396. §-ai alapján. Ezért a terhelt magatartásával a csalás bűntettét nem valósította meg.
A megyei bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Btk. 318. §-ának (1) bekezdésében meghatározott csalás törvényi tényállási elemei: egyrészt jogtalan haszonszerzés végett valakinek tévedésbe ejtése vagy tévedésben tartása, másrészt ezáltal annak vagy másnak kár okozása.
A tévedésbe ejtés vágy tévedésben tartás tartalma a csalás tárgyát képező ügylet jellegétől függ. Annak eldöntésénél, hogy a terhelt bűncselekményt követett-e el, az egyes terhelti magatartásokat – az ügylet jellegének szem előtt tartása mellett – nem külön-külön, a terhelti magatartások összességéből kiragadva, hanem összességében, összefüggéseiben kell értékelni.
Tévesen utalt a másodfokú bíróság arra, hogy a terhelt kisiparosként ház építésére vonatkozó vállalkozási szerződést kötött. A terheltnek ugyanis mint kisiparosnak csupán olyan működési engedélye volt, amely kizárólag javító-karbantartó tevékenység folytatására jogosította fel, de ház építésére nem. A szerződés megkötésekor a terhelt ezt a körülményt elhallgatta. Ez pedig arra utal, hogy működésének jogszerű látszatot akart adni, tehát ezzel a sértetteket megtévesztette.
A terhelt a munkák elvállalásakor teljesen el volt adósodva. Olyan rövid időre vállalta hiányos technikai eszközökkel az épület felépítését, hogy – a még be sem szerzett építési anyag miatt is – a házak felépítése határidőre eleve kilátástalan volt.
A terhelt tárgyalási vallomása szerint is, amikor az 1. alatt említett esetben a 30 000 forintot felvette, tudta, hogy a ház a vállalt határidőre nem készül el. Kezdetben a bizalom megtartása érdekében teljesített valamit, az ismételt határidő módosítások után azonban már csak hitegette az építtetőket anélkül, hogy jelentős munkát végzett volna.
A felvett előlegek és a tényleges teljesítés összegszerűsége között jelentős aránytalanság van.
A terhelti magatartás összességében tehát alkalmas volt arra, hogy a sértetteket megtévessze, illetve folyamatosan tévedésben tartsa, és őket ezáltal a terhelt által célzott elhatározásra és cselekvésre késztesse.
Az előzőekben kiemelt tényeknek összefüggésében történő értékelés mellett arra kell okszerűen következtetni, hogy a terheltnek nem az volt a célja, hogy az építkezést kivitelezze, hanem az, hogy pénzhez jusson. Az építkezés vállalása csak ürügyül, eszközül szolgált a sértettek félrevezetése útján a pénz jogtalan megszerzéséhez.
Mindezekre figyelemmel a másodfokon eljárt megyei bíróság tévedett, amikor az első fokú ítéletet megváltoztatta a terheltet a 2 rb. csalás bűntette miatt ellene emelt vád alól felmentette.
A megyei bíróság a felmentő ítéletében azzal a kérdéssel is foglalkozott, hogy a terhelt cselekménye sikkasztás bűntettének megállapítására sem lenne alkalmas. Arra hivatkozott ugyanis, hogy nem valósított meg bűncselekményt az a terhelti magatartás sem, hogy a felvett előleg részét saját céljaira felhasználta. Álláspontja szerint a munka elvégzésére felvett előleg a terheltnek mint a munka elvállalójának a tulajdonába került, ezért nem tekinthető a birtokában levő idegen dolognak, amelyre nézve a sikkasztás elkövethető (BJD 1324. sz.).
A megyei bíróságnak ez az álláspontja ugyancsak téves.
Az elbírált ügyben ugyanis a terhelt által felvett előleg nem csupán munkadíjelőleg volt. Az ítéleti tényállás szerint a terhelt vállalkozási szerződést kötött a sértettekkel. E megállapítással kapcsolatban azonban ki kell emelni: annak a kérdésnek az eldöntésénél, hogy a megkötött szerződés hogyan minősül, nem annak megjelölése, hanem a tartalma az irányadó. Márpedig a megkötött szerződés nemcsak tisztán vállalkozási szerződés volt, hanem a megbízás ismérveit is tartalmazta (megbízással vegyes vállalkozási szerződés). A terhelt ugyanis nemcsak arra vállalkozott, hogy az építési munkálatokat elvégzi, hanem vállalta azt is, hogy az annak elvégzéséhez szükséges anyagot beszerzi, tehát – amint azt az ítéleti tényállás is tartalmazta – kulcsátadással vállalta a ház felépítését. Erre tekintettel a terhelt által felvett előlegnek csupán egy része munkadíj előleg. A munkadíj előleggel a terhelt valóban szabadon rendelkezhetett mint munkavállaló. Ámde a megbízási szerződés alapján a megbízott a megbízást a megbízó utasítása szerint és érdekeinek megfelelően köteles teljesíteni [Ptk. 474. § (2) bek.].
Alapvető társadalmi érdek, hogy az egyre fejlődő kisipari termelő- és szolgáltatótevékenység eredményesen betöltse társadalmi, gazdasági feladatát. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy kisiparosok – még inkább csupán korlátozott engedéllyel rendelkező személyek – a lakosságtól kapott megbízásokkal visszaéljenek. Ezért rendkívül veszélyes a társadalomra az olyan cselekmény, amikor az ilyen személyek vállalkozás színlelésével megrendelőktől nagy összegű pénzt szereznek saját céljaikra. Ennélfogva, ha a megbízott az anyagvásárlásra adott összeget is saját céljaira felhasználja, akkor őt már nemcsak polgári jogi, hanem büntetőjogi felelősség is terheli és ez a magatartás sikkasztásként értékelhető.
Minthogy a törvényességi óvással megtámadott határozat jogerőre emelkedésétől egy év már eltelt, a Legfelsőbb Bíróság a Be. 287. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezésre figyelemmel csupán a törvénysértés megállapítására szorítkozhatott. (B. törv. II. 1155/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás