BK BH 1981/447
BK BH 1981/447
1981.11.01.
I. Nincs helye vétségi eljárás lefolytatásának, ha az ügyész – anélkül, hogy ezt jogilag értékelné – olyan magatartást tesz vád tárgyává, amely bűntettként minősül [Be. 89. §, 163. § (2) bek.].
II. Ipari terméken feltüntetett gyártási szám nem tekinthető okiratnak, ezért annak megváltoztatása nem minősül magánokirat-hamisításnak [Btk. 276. §].
A városi bíróság a terheltet csempészet vétsége, magánokirat-hamisítás vétsége és hamis tanúzásra felhívás vétsége miatt 8 hónapi – végrehajtásában 1 évi próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztésre ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt élettársával az NDK-ba utazott és ott nőismerőse közreműködésével, annak pénzéből a gépkocsijába új motort, valamint két db első ülést vásárolt, melyeket a gépkocsiba beszereltek. Megállapodtak abban is, hogy ismerőse következő látogatása alkalmával – a devizaszabályok megsértésével – a terhelt Magyarországon fizet ki az átvett külföldi fizetőeszköz ellenértékeként 16 000 forintot.
A terhelt visszaérkezve Magyarországra a vámvizsgálat során a vámszempontból lényeges körülményekre nézve hamis nyilatkozott tett, a gépkocsimotor és a két első ülés behozatalát eltitkolta, így 11 020 forint értékű árut vont el a vámellenőrzés alól.
A terhelt megvásárolta H. L. személygépkocsiját, majd azt el akarta cserélni V. J. személygépkocsijával. Mivel a H. L.-től vásárolt gépkocsi motorja rossz állapotban volt, a vádlott ebbe beszerelte a másik gépkocsiban becsempészett motort. Annak érdekében, hogy a motorszám a forgalmi engedélyben levővel megegyezzen, a motoron levő gyári számot kireszelte és annak helyébe a forgalmi engedélyben feltüntetett gyári számot ütötte be.
A csere lebonyolítása után V. J. feljelentése alapján a terhelt ellen büntetőeljárás indult, és gyanúsítottként kihallgatását követően a terhelt felhívta volt élettársát, arra kérve, ha tanúként hallgatják ki, ne tegyen említést a külföldön végrehajtott motor- és üléscseréről, a nevezett azonban kijelentette, hogy az igazat fogja elmondani.
A városi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A járásbíróság tévesen minősítette a terhelt cselekményeit és ennek következtében eljárási szabályokat is sértett.
1. A vádiratban tényként szerepel, hogy a terhelt a devizaszabályokat sértő olyan megállapodást kötött a külföldi állampolgárságú ismerősével, amely arra irányult, hogy egymásra vagyoni értéket, devizaértéket belföldön és külföldön átruházzanak. Ez a cselekmény viszont az 1974. évi 1. sz. törvényerejű rendelet 6. §-ának (2) bekezdése folytán a 6. §-a (1) bekezdésének e) pontjába ütközik, és a 11 020 forintos értékre tekintettel a terhelt magatartása a Btk. 309. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés c) pontja szerint minősülő devizagazdálkodás megsértése bűntettét valósította meg. Ezt a bűntettet az ügyészség vádiratában ténybelileg vád tárgyává tette, a bűnösség megállapításának pedig nem volt akadálya az a körülmény, hogy a cselekmény vádirati minősítése elmaradt.
2. Ez az anyagi jogszabálysértés eljárási szabálysértéseket is eredményezett.
A Be. 29. §-ának (2) bekezdésében foglaltak értelmében a devizagazdálkodás megsértésének elbírálása a megyei bíróság székhelyén levő járásbíróság illetékessége alá tartozik.
A bűntetti minősítésre tekintettel a Be. 89. §-ának (3) bekezdése alapján a bűntetti eljárás szabályait kellett volna alkalmazni, ezzel szemben a járásbíróság a vétségi eljárás szabályai szerint, egyesbíró eljárása mellett hozott határozatot és az ügyész a tárgyaláson a Be. 19. §-ának (1) bekezdésében foglaltak ellenére nem vett részt.
3. Ezen kívül anyagi jogi szabályt sértett a járásbíróság, amikor az elkobzás kérdésében nem határozott, mert a Btk. 314. §-ában foglalt rendelkezésre figyelemmel a devizagazdálkodás megsértésével, illetőleg a csempészettel érintett dolgot el kell kobozni, ha pedig erre nincs lehetőség, akkor az elkövetőt elkobzás alá eső érték megfizetésére kell kötelezni.
Végül az ítélkezési gyakorlat szerint az ipari termékeken feltüntetett gyártási szám nem minősül okiratnak, ezért annak megváltoztatása nem valósítja meg a magánokirat-hamisítás vétségét. Így a terhelt bűnösségének a magánokirat-hamisítás vétségében történő megállapítása ugyancsak törvénysértő.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a törvénysértést megállapítva, a megtámadott határozatot hatályon kívül helyezte és az ügyet új eljárásra az arra illetékes Járásbírósághoz küldte vissza. (B. törv. I. 1152/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás