PK BH 1981/452
PK BH 1981/452
1981.11.01.
A társadalom érdekeibe és a szocialista együttélés következményeibe ütközik az a szerződés, amellyel nyertes gépkocsinyeremény-betétkönyvet a hatóságilag megállapított árat meghaladó összeg ellenében ruháznak át. Ha a semmis szerződés létrehozása a szerző fél kezdeményező tevékenységének eredménye, a visszajáró követelésnek az állam javára való megítélése indokolt [Ptk. 200. § (2) bek., 237. § (4) bek.; Ptké. I. 32. §, 7. sz. Irányelv].
Az alperes 5000 Ft névértékű gépkocsinyeremény-betétkönyvével 1979. második negyedében egy Dacia típusú személygépkocsi átvételére jogosító utalványt nyert. A nyereményről a felperes tudomást szerzett és felajánlotta az alperesnek, hogy az utalványt 24 000 Ft-ért megvásárolja. Az alperes az utalványt 120 000 forintért átengedte a felperesnek, aki a gépkocsit átvette. A személygépkocsi ára az átvétel időpontjában 96 000 forint volt.
Az átvételt követően a felperes 24 000 Ft visszafizetését követelte. A felek között tárgyalások folytak arról, hogy a szerződéskötés előtti állapotot visszaállítják, erre azonban nem került sor. A felperes 24 000 Ft megfizetésére kérte keresetében az alperes kötelezését. Megtévesztésre és az alperes jogalap nélküli gazdagodására hivatkozott.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a felperes soron kívül jutott új gépkocsihoz az alperessel kötött ügylet segítségével, a felek között létrejött jogügylet uzsorás jellegét nem lehet megállapítani, ezért a kereset alaptalan.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet helybenhagyta. Álláspontja szerint a felperes tévedését, illetőleg megtévesztését nem lehet megállapítani. A felek között létrejött szerződés nem ütközik az új személygépkocsi forgalmát szabályozó 2/1979. (I. 20.) MT sz. rendelet 1. §-ának (1) bekezdésébe sem, mert nem a személygépkocsi, hanem a takarékbetétkönyv, illetőleg utalvány elidegenítéséről volt szó.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.
A Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése szerint semmis a szerződés – egyebek között – akkor, ha nyilvánvalóan a társadalom érdekébe vagy a szocialista együttélés követelményeibe ütközik.
Az alperes a felek között létrejött szerződéssel számottevő munka nélküli jövedelemhez jutott. Helytállóan utal a törvényességi óvás arra, hogy a felperes magatartása is súlyosan kifogásolható, mert az eddigi adatok szerint maga kezdeményezte a felek közötti szerződés megkötését, ezáltal soron kívül jutott gépkocsihoz, majd annak birokbavétele után azzal követelte vissza az alperestől a kifizetett összeg egy részét, hogy az alperes őt a személygépkocsi ára tekintetében megtévesztette. Az ilyen körülmények között létrejött szerződés nyilvánvalóan a társadalom érdekeibe, a szocialista együttélés követelményeibe ütközik. Ezért a bíróságok akkor jártak volna el helyesen, ha megállapították volna a szerződés semmisségét.
A Ptk. 237. §-ának (1) bekezdése szerint a szerződés érvénytelensége esetében általában a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell visszaállítani. Ha erre nincs lehetőség, a bíróság a szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítja és rendelkezik az esetleg ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás visszatérítéséről. A bíróság az ügyész indítványára az állam javára ítélheti meg azt a szolgáltatást, amely a társadalom érdekeibe ütköző szerződést kötő félnek járna vissza [Ptk. 237. §-ának (4) bekezdése].
A felek között létrejött szerződés megkötése óta már csaknem két esztendő telt el. Ez idő alatt a felperes a kocsit használta, az eredeti állapot tehát nem, illetőleg csak olyan elszámolás mellett lenne helyreállítható, amely a felek érdekeivel is ellentétes lenne. A szerződés hatályossá nyilvánítása esetében a gépkocsi hatóságilag megállapított árát meghaladó összeg – 24 000 Ft – ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás, amelyet az alperes a felperesnek tartozik visszafizetni. Ez azonban az ugyancsak súlyosan felróható módon eljáró felperest annál kevésbé illeti meg, mert az eddigi adatok szerint a semmis szerződés létrehozását ő kezdeményezte. Indokolt tehát, hogy a bíróság ezt a követelést a módosított 7. számú Irányelv alkalmazásával az állam javára ítélje meg. Ezért az eljárt bíróságoknak a Ptké. I. 32. §-ában foglaltaknak megfelelően a perről az ügyészt értesíteni kellett volna, hogy lehetőséget nyújtson az állam javára marasztalás iránti indítvány előterjesztésére.
Az előadottak alapján megállapítható, hogy a jogerős ítélet törvénysértő. Ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése értelmében hatályon kívül helyezte, egyben az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította, (P. törv. V. 20 179/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás