PK BH 1981/454
PK BH 1981/454
1981.11.01.
I. Az egyes tartós fogyasztási cikkek jótállása körében, ha a termék javítása hatvan napnál hosszabb időt vesz igénybe, úgy a vásárló kívánságára azt azonos típusú új termékre kell kicserélni. A javítási időtartam megállapításánál csak a javítás elvégzésére szolgáló időt lehet számításba venni. Ismételt javítások esetén a hiba kijavításával eltöltött időket össze kell adni. Nem számítható be azonban ebbe az időszakba az az idő, amely alatt a jótállásra jogosult a hibáról, illetőleg annak ismételt felmerüléséről tudva nem tesz bejelentést az értékesítő vállalatnál vagy a javítással foglalkozó szerviznél, vagy a terméket nem bocsátja a szerviz rendelkezésére, illetőleg a javítást más módon nem teszi lehetővé. [Ptk. 306. §; 4/1969. (III. 30.) BkM–KGM–KipM–KkM–NIM sz. r. 4. § (1) bek. b) pont.].
II. Hibás teljesítés esetében, ha a vagylagos kereset a hiba kijavítására vagy a gépkocsi kicserélésére irányul, a pertárgy értékének meghatározásánál abból kell kiindulni, hogy a felperes csökkent értékű gépkocsi helyett az alperes jótállási kötelezettsége körében teljes értékű gépkocsit követel. Ilyenkor tehát a per tárgyának az értéke a javítás értéke [Pp. 24. és 25. §].
A felperes 1978. október 25-én 112 000 Ft-ért az alperestől megvásárolta a VAZ 2106 típusú, „Lada” márkájú személygépkocsit. Az alperes teljesítési segédjének szakszervize 1978. december 4-én, 1979. március 21-én, 27-én, 28-án, április 20-án, május 18-án és 22-én a gépkocsi motorján javításokat végzett. Mivel ezek a felperes által észlelt motorikus üzemhibákat nem szüntették meg, a felperes 1979. május 31-én a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézettől kért a jármű műszaki hibájára vonatkozóan szakvéleményt. A KERMI 1979. július 17-én kelt szakvéleménye szerint „… a motor járása nem egyenletes, gyorsításkor kihagy. Gázadáskor szelepcsörgés és kismérvű kopogó hang hallható”. E tények alapján a szakvélemény a felperes minőségi kifogását alaposnak találta.
A felperes keresetében az alperesnek arra történő kötelezését kérte, hogy az eladott gépkocsit azonos típusú, új személygépkocsira cserélje ki. A másodlagos kereseti kérelem a felperesnek az adásvételtől elállásra való feljogosítására irányult. E kérelmét a felperes utóbb a gépkocsi motorhibájának kijavítása iránti igényre módosította.
A kerületi bíróság a bizonyítási eljárásban szakértőt rendelt ki. Az igazságügyi gépjárműszakértő megállapította, hogy a perbeli gépkocsi motorjának hibáit az AFIT szervizei által eddig nyolc alkalommal végzett javítások nem szüntették meg. A motorhibák miatt a jármű rendeltetésszerű használatra alkalmatlan, mivel „… a hibák a motortól elvárható élettartam és futásteljesítmény adatoknál jelentkeznek”. Ugyanakkor a szakértő rámutatott, hogy új hengerállvány, dugattyúk és dugattyúgyűrűk beépítésével az üzemhiba megszüntethető. A javítás költségeit a szakértő mintegy 11 000–12 000 Ft-ban véleményezte.
A bíróság ítéletével arra kötelezte az alperest, hogy a perbeli személygépkocsin 45 napon belül végezze el a motor kijavítását a szakértő véleményében meghatározott módon. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította és rendelkezett a perköltség viseléséről. Az ítélet indokolása szerint a felperesnek a gépkocsi cseréjére vonatkozó igénye megalapozatlan, mert a gépkocsi hibája javítható, az eddig végzett javítások időtartama pedig hatvan napot nem haladott meg. A másodlagos kereseti igény viszont – az alperes perbeli elismerő nyilatkozatára figyelemmel – alapos, mivel a jármű műszaki hibája változatlanul fennáll, így az alperes jótállási felelőssége alól nem mentesülhet.
Az első fokú ítélet ellen a felperes fellebbezett, amelyben az ítélet megváltoztatásával az elsődleges kérelmének való helytadást kérte.
A másodfokú bíróság ítéletével az első fokú ítéltet megváltoztatta és az alperest arra kötelezte, hogy a felperes részére eladott személygépkocsit 90 nap alatt cserélje ki azonos típusú új gépkocsira. A másodfokú bíróság úgy találta, hogy a felperes csereigénye alapos azon a címen, hogy a felperes gépkocsijának az alperes teljesítési segédje által végzett javítása 60 napnál hosszabb időt vett igénybe. A felperes csereigényét ugyanis 1979. április 25-én az alperes teljesítési segédjéhez intézett jognyilatkozattal érvényesítette. A felperes a csereigénye mellett azonban nem zárkózott el a gyári hibák alperes által történő kijavításától sem. Ezt bizonyítják a teljesítési segéd által 1979. május 18-án és 22-én végzett javítások is, amelyek a hibákat nem szüntették meg. A KERMI 1979. július 17-én kelt szakvéleménye szintén a felperes által kifogásolt hibák fennállását állapította meg. Mivel a csereigény bejelentésétől a KERMI szakvéleményének előterjesztéséig a javításra engedélyezett jogszabályi határidőt meghaladó időtartam telt el, ezzel a felperes javára megnyílt a jótállási csereigény.
A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.
Az egyes tartós fogyasztási cikkek jótállásának legkisebb kötelező mértékéről szóló 4/1969. (III. 30.) BkM–KGM–KipM–KkM–NIM számú együttes rendelet 4. §-a (1) bekezdésének b) pontja akként rendelkezik, hogy ha a termék javítása hatvan napnál hosszabb időt vesz igénybe, a vásárló kívánságára azt azonos típusú új termékre kell kicserélni. A Legfelsőbb Bíróság korábbi döntéseiben már rámutatott arra, hogy e rendelkezés alkalmazása során azonos jellegű hiba esetén – a csereok megállapítása szempontjából – az ugyanannak a hibának a javításával eltöltött időt (a hiba bejelentésétől a terméknek a vásárló rendelkezésére bocsátásáig eltelt időket) össze kell számítani. A jogszabályban előírt időtartam a javítás tényleges elvégzésére szolgál. Nem számítható be ebbe az időszakba – ismételt javítások esetén – az az idő, amely alatt a jótállásra jogosult a hibáról, illetve annak ismételt felmerüléséről tudva nem tesz bejelentést az értékesítő vállalatnál vagy a javítással foglalkozó szerviznél, vagy a terméket nem bocsátja a szerviz rendelkezésére, illetve a javítást más módon nem teszi lehetővé.
A perbeli esetben a felperes gépkocsijának javítása 1979. május 22-ig összesen hat napot vett igénybe. Ez időponttól számítva a gépkocsi 1979. június 1. napjáig állt javítás céljából az alperes rendelkezésére, majd a KERMI vizsgálatára került sor. A KERMI-től a gépkocsit a felperes 1979. június 13-án vette át, végül június 15-én az alperes teljesítési segédjénél ismét egy munkanapon javítottak. A fenti időtartam összesen 29 nap. Helytállón utal a törvényességi óvás arra, hogy a javítási időben nem számítható be a KERMI szakvéleményadásával eltöltött idő, mivel az nem a tényleges javításra, hanem a szavatossági, illetve jótállási igény műszaki alapjainak tisztázására szolgált, a szakvélemény előterjesztéséig pedig az alperesnek nem volt lehetősége arra, hogy a teljesítés hibáinak megszüntetése iránt intézkedjék.
Az előadottak alapján megállapítható, hogy a másodfokú bíróság a javítási időtartam téves számításával találta megalapozottnak a felperes csereigényét. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú ítéletet a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, egyben a per főtárgya tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felperes vagylagos keresetet terjesztett elő, nem azonos jogot érvényesített azonban az alperessel szemben és csupán az érvényesítés egyik módozatát illetően lett pernyertes. A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 81. §-ának (1) bekezdése értelmében úgy határozott, hogy az eljárás során felmerült költségeiket a felek maguk viselik. Ezzel kapcsolatosan a Legfelsőbb Bíróság az alábbiakra mutat rá.
A felperes vagylagosan terjesztette elő keresetét, utóbb úgy nyilatkozott, hogy elfogadja igénye kielégítéséül, ha az alperes a gépkocsi kijavítási kötelezettségének eleget tesz. Ebben a körben pedig az alperes a perre okot adott, közel egyévig nem tett eleget a vételt követően javítási kötelezettségének, de nem teljesítette a kötelezettségét a KERMI szakvéleményének ismeretében sem. Egyébként a gépkocsi kijavításának költségét az igazságügyi szakértő mintegy 12 000 Ft-ra tette, ezért a per tárgya értékének meghatározásánál nem lehet az új gépkocsi vételárát figyelembe venni akkor sem, ha a kereseti kérelem a gépkocsi kicserélésére irányult. Ez az igény ugyanis azt jelenti, hogy a felperes a csökkent értékű helyett az alperes jótállási kötelezettsége körében teljes értékű gépkocsit követel. A per tárgyának értéke tehát a javítás értéke. A felperest ezért a jogszerűen nem érvényesíthető csereigény alaptalansága miatt 12 000 Ft perérték alapulvételével kötelezte a Legfelsőbb Bíróság a 16/1976. (XII. 31.) IM sz. rendelet 18. §-ának (1) bekezdése alapján az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt első és másodfokú eljárási illeték megfizetésére. (P. törv. V. 20 245/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás