PK BH 1981/460
PK BH 1981/460
1981.11.01.
A hűségjutalom időarányos része a gyermeket a tartásra való jogosultságának fennállása tartamára akkor is megilleti, ha annak kifizetésére a tartásdíj-fizetési kötelezettség megszűnése után kerül sor [12/1974. (V. 14.) MT sz. r. 1. §; 8/1974. (VI. 27.) IM sz. r. 3. §; PK 423. sz.].
A peres felek házastársak voltak, a házasságukból 1959. február 8-án Emília utónevű gyermekük született. A bíróság a házasságot 1964. január 7-én kelt jogerős ítéletével felbontotta, az akkor kiskorú gyermeket az anyánál helyezte el. Ugyanazon a napon a felek egyezséget kötöttek, amely szerint az apa arra kötelezte magát, hogy a gyermek tartására havonta 460 forint tartásdíjat megfizet. A később folyamatban volt perben kötött egyezség alapján az apa 1970. március 1-jétől gyermektartásdíj címén havi 650 forint, továbbá a kifizetésre kerülő nyereségrészesedés és hűségjutalom 20%-ának a megfizetését vállalta. A bíróság az egyezséget jóváhagyta.
A felperes keresetében a gyermektartásdíj-fizetési kötelezettsége megszüntetését kérte arra hivatkozással, hogy a gyermek tanulmányait befejezte és 1980. július 1. napjával munkaviszonyt létesített. Az alperes ellenkérelme további egy hónapi gyermektartásdíjra és az „1980. június 30-ig esedékes nyereségrészesedés valamint hűségjutalom” 20%-ának megfizetésére irányult, egyébként a kereset jogalapját elismerte.
A járásbíróság ítéletével a felperesnek a havi 650 forintban, valamint a nyereségrészesedés és hűségjutalom 20%-ában megállapított gyermektartásdíj-fizetési kötelezettségét 1980. augusztus 1. napjától megszüntette.
A járásbíróságnak fellebbezés hiányában első fokon jogerőre emelkedett ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A 12/1974. (V. 14.) MT számú rendelet 1. §-a szerint a gyermektartásdíjat a bíróság a tartásra köteles személy munkabére és vagyoni viszonyai alapján állapítja meg. Százalékos marasztalás esetén külön kell meghatározni, hogy hűségjutalomként, céljutalomként, más hasonló juttatásként kifizetett összeg hány százaléka illeti meg a jogosultat tartásdíjként [8/1974. (VI. 27.) IM sz. rendelet (Vhr.) 3. §-ának (2) bekezdése]. A Vhr. 6. §-a szerint a munkáltató a bíróság határozatában megjelölt alapösszeget minden hónapban, a hűségjutalom megállapított százalékát pedig a kifizetéskor levonja és a jogosult részére kiutalja. Az adott esetben azonban a munkáltató a felperesnek az előző évre esedékes hűségjutalmat 1980. augusztus 30-án fizette ki s a jogerős ítélet rendelkezésére tekintettel ebből levonást eszközölt.
A hűségjutalom – akárcsak a többi jövedelem – a szülők házasságának a fennállása, vagyis a gyermek együttes nevelése esetén a gyermek indokolt szükségleteinek kielégítésére lenne felhasználható. Az 1980. augusztus 30-án kifizetett hűségjutalom arányos része tehát a gyermeket megilleti addig az ideig, amíg tartásra szorult. Jogszabálysértően hívta fel ezért a bíróság a felperes munkáltatóját arra, hogy a felperes fizetéséből 1980. augusztus 1. után levont és az ítélet jogerőre emelkedéséig letétként kezelt összegeket a felperes részére utalja vissza. Ezzel szemben a bíróságnak a hűségjutalmat mint jövedelemforrást a tartásdíj-fizetési kötelezettség megszüntetésénél a munkabérből, a bérjellegű juttatásokból és egyéb jövedelmektől elkülönítve kellett volna kezelnie és meg kellett volna határoznia, hogy abból esedékességekor milyen arányban illeti meg az alperest a gyermektartásdíj.
Mivel időközben ismeretessé vált, hogy a felperes kapott hűségjutalmat és abból a munkáltató a bíróság téves rendelkezése miatt nem vonta le a tartásdíjat, most már a bíróságnak kell megállapítania a kifizetett hűségjutalomból a gyermektartásra még járó arányos összeget és ennek a felperes által történő megfizetéséről kell rendelkeznie.
Az ennek megállapításához szükséges adatok azonban nem állnak rendelkezésre és ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a járásbíróság ítéletének törvényességi óvással megtámadott rendelkezését hatályon kívül helyezte és a járásbíróságot ezzel összefüggésben új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 20 137/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás