GK BH 1981/467
GK BH 1981/467
1981.11.01.
A gondatlan üzemeltetés folytán előállott költségek – önokozta kárként – abban az esetben is a jogosultat terhelik, ha az eladó megbízottja a vevőszolgálat körében a nem garanciális jellegű hibák javítását is elvállalta [Ptk. 340. §].
A felperes az I. r. alperestől egy, a III. r. alperes által importált traktort vásárolt, amelyért 505 400 Ft vételárat fizetett. Az I. r. alperest 12 havi, ezen belül 1500 üzemórára terjedő jótállási kötelezettség terhelte, az esetleges hibák kijavítását pedig a III. r. alperessel kötött vevőszolgálati szerződés alapján a II. r. alperes, a jótállási feltételekből is következtethetően az I. r. alperes megbízottja vállalta. A traktor üzemelés közben meghibásodott. A felperes bejelentése alapján a II. r. alperes szakemberei a helyszínen szétszerelték a traktor hidraulika-szerkezetét és megállapították, hogy abban a fedélhez erősített munkahenger csavarjai elszakadtak, és a tányérkerék egyik foga letörött. Mivel a II. r. alperesnek a javításhoz szükséges alkatrész nem volt raktáron, azt megrendelte, belföldön azonban az alkatrész nem állt rendelkezésre, így a javítást a később importált alkatrésszel végezte el.
A II. r. alperes megbízottja közölte a felperessel azt az álláspontját, hogy a meghibásodás nem fogadható el garanciálisnak, mert a differenciálművet szétszedve megállapította, hogy „a támaszték beleesett a differenciálházba és az törte le a tányérkerék fogát”. Ha a hidraulika meghibásodása után „a traktort álló helyzetben hagyták volna, a tányérkerék lefogazódása nem következett volna be”. A felperes vitatta ezt az álláspontot és ragaszkodott a haladéktalan javításhoz, bejelentve azt is, hogy annak elmulasztása miatt kártérítési igényt is fog érvényesíteni. Mivel az erőgép kijavítása sem történt meg, a felperes bejelentette „szavatossági és kártérítési” igényét az I. r. és a II. r. alperesnek, ezt követőleg, néhány hét múlva pedig keresetet terjesztett elő, amelyben az utóbbiakat a traktor kicserélésére vagy a vételár visszafizetésére, továbbá 136 080 Ft kártérítés megfizetésére kérte kötelezni. A felperes később a III. r. alperesre is kiterjesztette a keresetét és azt egyidejűleg úgy módosította, hogy 107 060 Ft-ban kérte a traktor árának a megállapítását, az I. r. és a III. r. alperest tehát 403 340 Ft vételár visszafizetésére, továbbá mindhárom alperest 204 120 Ft kártérítésnek megfizetésére kérte kötelezni.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a bíróság a beszerzett szakértői vélemény alapján megállapította, hogy az erőgép a traktor vezetőjének a kezelési utasításba ütköző eljárása miatt hibásodott meg, így az üzemeltetést akadályozó hiba nem tekinthető garanciálisnak.
A felperes fellebbezett az első fokú ítélet ellen, de azt a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta.
A másodfokú ítélet ellen emelt – az első fokú ítéletre is kiterjedő – törvényességi óvás alapos.
A felperes és az I. r. alperes között létrejött adásvételi szerződéshez kapcsolódnak a jótállási feltételek, amelyekből megállapítható, hogy a gép zavartalan üzemeltetését az I. r. alperes szervezett vevőszolgálattal vállalta biztosítani, és ennek a megvalósítása érdekében a II. r. alperes az ő megbízott közreműködője volt. A jótállási feltételekben az I. r. alperes azt is vállalta, hogy az erőgép meghibásodása esetén a hiba kijavítását gyári új alkatrészek vagy fődarabok beépítésével a bejelentés kézhezvételétől számított hetvenkét órán belül megkezdi és legkésőbb hét napon belül befejezi. E jótállási feltételeknek az „eljárás vitás esetekben” című fejezete értelmében a II. r. alperes a javítást – bár díjazás fejében – „a garanciális javítások feltételei szerint” köteles elvégezni akkor is, ha a vevőszolgálat álláspontja szerint a hiba nem garanciális jellegű, de annak elvégzéséhez a vevő írásban továbbra is ragaszkodik. Ez a feltétel már abban a közös jegyzőkönyvben megvalósult, amelyben a II. r. alperes a garanciát kizáró okot közölte. Az eljárt bíróságok tehát tévesen helyezkedtek arra az álláspontra, hogy a javítási munka kezdési és befejezési idejére vonatkozó kikötés csak a jótállás alapján végzett javításokra vonatkozik és hogy ennek folytán a II. r. alperes a javítást csak a jótállás körébe tartozó hiba esetén lett volna köteles hét nap alatt befejezni.
A II. r. alperes a III. r. alperessel kötött vevőszolgálati szerződésben is vállalta, hogy a jótállás körét meghaladó javításokat is a garanciális javítási feltételek szerint végzi el. Ennek a kötelezettségének teljesítése érdekében a szerződés szerint arra is vállalkozott, hogy a javításhoz szükséges alkatrészekből készletet biztosít, továbbá vállalta, hogy amennyiben a MEGÉV sem tud alkatrészt biztosítani, úgy a hibát főszerkezeti egység cseréjével, vagy egyéb módon hárítja el.
Mindezekből következik, hogy az I. r. és a II. r. alperes a vállalt javítási határidők elmulasztásával szerződésszegést követett el, valamint hogy annak eldöntésénél, hogy az I. r. és a II. r. alperes úgy járt-e el, ahogyan az az adott esetben általában elvárható lett volna, nem volt elég csupán azt vizsgálni, hogy a II. r. alperes az alkatrészt kellő időben megrendelte-e, hanem azt is mérlegelni kellett volna, hogy a szükséges alkatrészkészlet biztosítása terén is megfelelő magatartást tanúsított-e, valamint hogy főszerkezeti egység cseréjével, vagy más módon nem tudta volna-e a javítást a vállalt határidő alatt, illetőleg a javítás tényleges befejezéséhez képest korábban elvégezni.
A Legfelsőbb Bíróság gyakorlata szerint (BH 1978. évi 3. sz. 128. sorsz.) a garanciális javítással foglalkozó vállalattól – kártérítési felelősség szempontjából – elvárható, hogy a munkájához szükséges alkatrészekkel rendelkezzék, illetőleg hogy azok beszerzése érdekében kellő időben és módon intézkedjék.
A jótállási feltételek fent ismertetett említett kikötése folytán ez azokra a javítási munkákra is vonatkozik, amelyek ugyan a jótállás körén kívül esnek, de elvégzésükhöz a felperes ragaszkodott.
A rendelkezésre álló és a felperes által már az első fokú eljárásban is vitatott szakvélemény egyrészt eljárási, másrészt érdemi okokból nem tekinthető aggálytalannak. A szakértő ugyanis a III. r. alperes megbízásából már a bírósági kirendelés előtt is eljárt és e minőségében tartott helyszíni szemlét. E szemle alkalmával a traktor szétszerelt, hiányos állapotban volt, ezért a meghibásodás jellegével kapcsolatban a szakértő nem tudott állást foglalni. A szakvélemény a bíróság kirendelő végzése alapján készült, és annak második bekezdése erre a szemlére utalt, de a szakértő újabb szemlét nem tartott, hanem a véleményét a periratok alapján készítette el.
A szakvélemény az erőgép kezelője részéről a gép belső szerkezeti felépítésére is kiterjedő ismereteket feltételez. A felperes már az első fokú eljárásban is vitatta, hogy a gépkezelőnek egy új típusú erőgép esetében tudnia kell, hogy a hidraulika felfüggesztő csavarjai olyan helyen vannak és úgy vannak kiképezve, hogy ha azok eltörnek vagy leesnek, akkor azok valamelyike a differenciálműbe juthat, és hogy ez a gép motorszerkezetének károsodását okozhatja, továbbá hogy emiatt ilyen esetben nem szabad a géppel elindulni, hanem azt a meghibásodás helyén kell hagyni. A perben ennek a tisztázása nem történt meg, holott enélkül megalapozott ítélet nem hozható.
A fentiek alapján megállapítható, hogy az eljárt bíróságok a szerződéseknek a kijavítás határidejére vonatkozó kikötését tévesen tekintették a jótállás alapján végzett javításokra korlátozottnak, továbbá hogy nem került sor a perben a megalapozott döntéshez szükséges bizonyítási eljárás lefolytatására sem a kártérítési, sem a – jogalap és összegszerűség vonatkozásában is hiányosan előterjesztett – vételárral kapcsolatos igény tárgyában. Azt az eddig felderített tényállás alapján is meg lehet állapítani, hogy a felperesnek akkor is lehetett a szerződési feltételekben határidőre vállalt javítás késedelméből eredő és az alperesekre áthárítható kára, ha az erőgép üzemképtelenné válását a kezelési utasítás meg nem tartásával maga okozta. Azt azonban a felperesnek kell bizonyítania, hogy a gép késedelmes kijavítása miatt kára keletkezett, és annak – a kárenyhítési kötelezettségét is figyelembe véve megállapított – összegét is neki kell igazolnia.
A szavatossági igénynek és az erőgép hibássá, üzemképtelenné válásából származott kár megtérítésére irányuló követelésnek az alapossága attól függ, hogy a hiba – a még felderítésre váró tényállás szerint – mennyiben garanciális jellegű, illetőleg mennyiben gondatlan kezelés következménye. Az a kár, amellyel a felperes mulasztása (gondatlan üzembentartása) megnövelte a kár összegét, a felperes önokozta kárának minősül és azt neki kell viselnie (Ptk. 340. §). Mindezeknek a jogalapra és összegszerűségre is kiterjedő tisztázása után kellett volna a perben megalapozott ítéletet hozni.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa az első- és másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az ügyben az első fokon eljárt bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Eln. Tan. G. törv. 30 360/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás