GK BH 1981/468
GK BH 1981/468
1981.11.01.
Kellékhiányos felszólamlás esetén a vasútnak a felszólamlót hiánypótlásra kell felhívnia. A fuvarkár megtérítésére irányuló igény elévülése az SZMGSZ fuvarozás körében mindaddig szünetel, amíg a vasút a felszólamlás tárgyában határozatot nem hoz, illetőleg a válaszadásra a jogszabályban megszabott 180 napos határidő el nem telik [a KPM által 104 153/1974. 11. e. sz. alatt jóváhagyott és külön kiadványként közzétett megállapodás a Nemzetközi Vasúti Árufuvarozásról (SZMGSZ) 28. cikk 5. §, 7. § 2. pont, 8. §, 30. cikk 1. §, 2. § 1., 5. pont, 3. §, 35. cikk; 1960. évi 11. tvr. 3. § (2) bek.].
Külföldön két vagonban transzformátorokat adtak fel SZMGSZ fuvarlevelekkel Nyíregyháza állomásra egy szövetkezet részére. Az egyik vagon július 8-án érkezett meg Nyíregyházára, ahol kiszolgáltatás előttinek minősülő kereskedelmi jegyzőkönyvet vettek fel a küldemény sérülése miatt. A másik vagon ezen a napon még Miskolcon volt, ahol – mint közbenső állomáson – szintén kereskedelmi jegyzőkönyvet vett fel a vasút, mert észlelte a küldemény megrongálódását. Ezt a vagont az alperes július 11-én szolgáltatta ki Nyíregyházán a Miskolcon felvett kereskedelmi jegyzőkönyvvel együtt, amelyet egyébként a transzformátorok sérüléseinek részletesebb leírásával kibővített. A felperes a keresetlevélben az e két küldeményben keletkezett 112 910 Ft kár megtérítésére kérte kötelezni az alperes vasutat.
Az alperes a védekezésében elévülés címén kérte a kereset elutasítását. Az elsőfokú bíróság a keresetet ezzel az indokkal elutasította.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, amelyben vitatta, hogy a keresete elévült.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezés elbírálása során hozott ítéletében az első fokú ítéletet helybenhagyta, mert – eltérő indokolással ugyan, de – az elsőfokú bírósággal azonosan megállapította a követelés elévülését. Az ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság tévesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy az SZMGSZ 30. cikkének 1. §-ában megjelölt 9 havi határidő 270 napos elévülési időt jelent. A 9 hónap ugyanis általában nem egyenlő 270 nappal, és ez a számítási mód egyébként is jogszabályellenes. Mivel ugyanis az SZMGSZ nem tartalmaz rendelkezést a határidők számítására nézve, a 35. cikkének értelmében a belföldi jogszabályokat kell alkalmazni. A Ptk. hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11. tvr. (a továbbiakban: Tvr.) 3. §-a értelmében a hónapokban megállapított határidő azon a napon jár le, amely elnevezésénél vagy számánál fogva megfelel a kezdőnapnak. A felperes a mindkét küldeményre vonatkozó felszólamlását 1978. április 1-jén nyújtotta be a Magyar Államvasutak Igazgatósága, Budapest címre. Az Igazgatóság az 1978. április 18-án a felpereshez érkezett válaszában arra hívta fel a felperest, hogy a felszólamlást a MÁV BVKH-hoz nyújtsa be. Miután ez 1978. április 19-én megtörtént, a BVKH a felpereshez 1978. május 29-én érkezett levelében a felszólamlást elévülés címén és egyéb hiányosságokra is utalva elutasította. Ezután a felperes 1978. június 5-én terjesztette elő a keresetét az elsőfokú bírósághoz. A Legfelsőbb Bíróság kifejtette az ítéletének indokolásában, hogy a Ptk. 4–5. §-ain alapuló bírói gyakorlat értelmében a felperes követelésének elévülése – függetlenül attól, hogy a felszámolást a MÁV Igazgatóság helytelen intézkedése folytán kétszer kellett benyújtani – 1978. április 1. napjától kezdve 1978. május 29-ig szünetelt, és így a felperesnek akkor még 8, illetőleg 11 nap állott a rendelkezésére, hogy a követelését keresettel érvényesítse. A keresetét 7 nap múlva, vagyis az elévülési időn belül nyújtotta be, az elévülés tehát nem következett be úgy, ahogyan azt az elsőfokú bíróság tévesen megállapította.
A Legfelsőbb Bíróság azonban azt állapította meg, hogy a kereseti követelés elévülése más ok miatt következett be a kereset benyújtása előtt. A felperes nem volt a fuvarozásnak sem feladója, sem címzettje, így saját nevében nem volt jogosult fellépni a fuvarozó ellen. Ennek ellenére nem csatolta a felszólamlásához a címzettnek az SZMGSZ 28. cikke 5. §-a szerinti meghatalmazását (engedményező okiratát) és a fuvarlevelet sem, holott ezt az SZMGSZ 28. cikke 7. §-ának 2. pontja kötelezően előírja. A meghatalmazás hiánya egymagában nem vonja maga után a felszólamlás hatálytalanságát, a meghatalmazásnak és a fuvarlevélnek az együttes hiánya esetén azonban semmi sem igazolja azt, hogy a fuvarlevél szerinti jogosult valóban a felszólamlót bízta meg az igényének érvényesítésével.
A másodfokú ítélet ellen – az első fokú ítéletre is kiterjedően – emelt törvényességi óvás alapos.
A másodfokú bíróságnak az a megállapítása, amely szerint a felperes felszólamlása – kellékhiányossága miatt – hatálytalan volt, és hogy ezért nem következett be az elévülés szünetelése, ellentétben áll a bírói gyakorlattal. Eszerint (Bírósági Határozatok 1979. évi 3. sz. 123. sorsz.) az SZMGSZ 28–30. cikkei kellő részletességgel szabályozzák a felszólamlási eljárást, az igényérvényesítést és az elévülést, ezért e tekintetben nem érvényesül az SZMGSZ 35. cikke, és szükségtelen a kiszolgáltatás szerinti ország vonatkozó szabályainak, vagyis a VÁSZ-nak és kiegészítő határozmányainak alkalmazása. Mivel tehát az SZMGSZ nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy a kellékhiányos felszólamlás hatálytalan, a vasútnak – megfelelő határidő megjelölésével – fel kell hívnia a felszólamlót a hiányzó mellékletek becsatolására, majd a felhívás eredményességét is figyelembe véve határozhat a felszólamlás tárgyában. Az elévülés pedig az SZMGSZ 30. cikkének 3. §-a értelmében mindaddig szünetel, amíg a vasút a felszólamlás tárgyában határozatot nem hoz, vagy arra a 28. cikk 8. §-ában megjelölt 180 napon belül nem ad választ. A perbeli esetben határidőt tartalmazó felszólítás nem történt. Téves tehát a másodfokon eljárt bíróságnak az a megállapítása, amely szerint az 1978. április 1-jén benyújtott felszólamlás hatálytalansága miatt a felperes keresetében érvényesített igény 1978. április havában elévült.
Helytálló viszont a másodfokú bíróságnak – szintén az ítélete indokolásában tett – az a megállapítása, hogy a felperes mindkét küldeményre vonatkozóan a szünetelés folytán még fennmaradt elévülési idő letelte előtt nyújtotta be a keresetét az elsőfokú bírósághoz. Az SZMGSZ 30. cikkének 1. §-ában megjelölt 9 hónapi határidő a Tvr. 3. §-ának (2) bekezdése értelmében azon a napon jár le, amely számánál fogva megfelel a kezdőnapnak, ez pedig az a nap, amelyre a határidő megkezdésére okot adó cselekmény vagy egyéb körülmény esik. A perbeli esetben az elévülési határidő megkezdésére a küldemények vasúti kiszolgáltatása szolgáltatott okot. (SZMGSZ 30. cikk 2. § 1., 5. pont). Az elévülés szünetelése azonban megkezdődött, amikor a felperes 1978. április 1-jén mindkét küldeményre nézve benyújtotta a felszólamlását az alperes budapesti igazgatóságához. Helytállóan fejtette ki a másodfokú bíróság az ítéletének indokolásában azt, hogy az igazgatóságnak át kellett volna tennie azt a felszólamlások intézésére hivatott szervéhez, a BVKH-hoz, és hogy nem eshet a felszólamló terhére az a körülmény, hogy az alperes helytelen eljárása miatt a felszólamlását 1978. április 19-én a BVKH-hoz újból be kellett nyújtania. Minthogy az említett helyes álláspont értelmében az Igazgatóság 1978. április 11-én kelt levelében foglalt „elutasítás” folytán nem zárult le az elévülés szünetelésének folyamata, az elévülés csak 1978. május 30. napjától kezdve, a MÁV BVKH részéről történt elutasítás után folytatódott. Mivel ekkor a felperes részére a két küldeményt illetően még 8, illetőleg 11 nap állott rendelkezésre, a felperes 1978. június 5. napján, vagyis az elévülési idő letelte előtt benyújtotta a keresetét, az a kifejtettek értelmében nem évült el. Ehhez képest téves a keresetnek az első fokú ítéletben elévülés címén történt elutasítása, és a másodfokú bíróság is tévesen hagyta helyben ezt az ítéletet.
Az elévülés hiánya folytán a kereseti kérelem alaposságát érdemben kell vizsgálni. Ezért a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a másodfokú ítéletet – az első fokú ítéletre is kiterjedően – hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Eln. Tan. G. törv. 31 110/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás