GK BH 1981/469
GK BH 1981/469
1981.11.01.
A göngyöleg visszavételéről szóló bizonylat hiánya nem eredményezi a visszaszolgáltató jogainak elvesztését, de ilyen helyzetben a bizonyítás azt a felet terheli, amely a göngyöleg visszaadását állítja [Pp. 164. § (1) bek., 206. § (1) bek.].
A felperes – a kereseti előadása szerint – egy fuvarozóvállalat útján 252 db göngyöleget szállított az alperes felvásárló telepére. Az alperes a göngyöleg átvételét nem igazolta, annak 6552 Ft ellenértékét sem volt hajlandó megfizetni.
Mivel az alperes a göngyöleg átvételét vitatta, a felperes először a fuvarozóvállalattal szemben terjesztett elő keresetet, majd miután azt a megyei bíróság elutasította, az alperes marasztalását kérte. Becsatolta az alperes 1979. november 9-én kelt levelét, amelyben az a göngyöleg ellenértékének a megfizetését megtagadta.
Az alperes a tárgyaláson nem jelent meg.
Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adott, mert – szerinte – a korábbi per adatai kellő alapot nyújtanak annak megállapításához, hogy a 6552 Ft értékű göngyölegnek az alperes részére való átadása megtörtént.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett és abban az ítélet hatályon kívül helyezésével az eljárt bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára történő utasítását kérte. Sérelmezte, hogy a bíróság a marasztalását kizárólag a korábbi perben meghallgatott két érdekelt tanú vallomására alapította, és utalt a Pp. 164. §-a (2) bekezdésének a bizonyításnak hivatalból való lefolytatására vonatkozó rendelkezésére.
A fellebbezés alapos.
A Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg, amikor is a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el. Elvileg tehát nem kifogásolható valamely más eljárás adatainak figyelembevétele sem. A jelen perben azonban a már hivatkozott korábbi eljárás adatai, a kihallgatott tanúk vallomása nem nyújtanak megnyugtató alapot annak megállapítására, hogy az alperes a perbeli göngyöleget átvette.
A Pp. 164. §-ának (1) bekezdése értelmében – az alperes tagadásával szemben – a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy a göngyöleget az utóbbinak átadta. A felperes követelésének fennállását megfelelő bizonylat hiányában olyan tanúk vallomásával kívánta igazolni, akiknek a feladatuk volt a göngyölegnek bizonylattal történő átadása, de ezt elmulasztották, és így lényeges érdekük fűződött a per mikénti eldöntéséhez. A bizonylat hiánya önmagában nem eredményez jogvesztést; az alperes marasztalásához azonban – a tanúvallomásokon túlmenően – az előbbiek folyományaként, szükség lett volna olyan egyéb, a tanúvallomásokat alátámasztó bizonyítékra, amelynek alapján a göngyöleg átadásának ténye kellő alappal megállapítható. Ilyen bizonyítékot a felperes a fellebbezési eljárás során sem ajánlott fel.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az első fokú ítéletet megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Gf. III. 30 562/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás