BK BH 1981/47
BK BH 1981/47
1981.02.01.
I. Az életveszélyt okozó testi sértés megállapításához szükséges okozati összefüggés akkor áll fenn, ha a testi sértés indította meg vagy mozdította elő azt a folyamatot, amely az életveszély bekövetkezéséhez vezetett [Btk. 170. § (5) bek. I. ford.].
II. Életveszély kialakulása esetén csak a büntetés szempontjából lehet jelentősége az elszenvedett sérülés gyógytartamának [Btk. 83. §].
A megyei bíróság az I., II. és III. r. vádlottak bűnösségét társtettesként elkövetett életveszélyt okozó testi sértés bűntettében és társtettesként elkövetett súlyos testi sértés bűntettében állapította meg és ezekért halmazati büntetésül az I. r. vádlottat 3 évi és 10 hónapi – börtönben letöltendő – szabadságvesztésre és a közügyektől 3 évi eltiltásra, a II. r. vádlottat 2 évi és 2 hónapi – a fiatalkorúak börtönében letöltendő – szabadságvesztésre és a közügyektől 1 évi eltiltásra, a III. r. vádlottat pedig 2 év 6 hónapi – a fiatalkorúak börtönében végrehajtandó – szabadságvesztésre és a közügyektől 1 évi eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlottak éjszaka 2 órakor találkoztak a sértettek 3 férfiból álló csoportjával. A két csoport tagjai egymást becsmérlő szavakkal illették. A sértettek a vádlottak csoportja után mentek, közülük B. J. – figyelmen kívül hagyva 2 társának a verekedéstől tartózkodásra irányuló kérését – összeakaszkodott az V. r. vádlottal. Mindketten az úttestre estek úgy, hogy B. J. került felülre. Ekkor a többiek még tartózkodtak a tettlegességtől.
B. L. sértett a verekedőket nézve kérdőleg megjegyezte, hogy miért kell verekedni? Az I. r. vádlott erre nyomban hozzáugrott, nagyobb erejű ütéssel a sértettet a földre térítette, válaszként kijelentve, hogy „ezért”. A földre került B. L. sértettbe – a fejre és a felső testre irányzottan – ez a vádlott többször belerúgott.
B. G. sértett próbálta elrántani az I. r. vádlottat és eközben elszakította e vádlott zakójának ujjvarrását, mire a vádlott nagy erővel arcába vágott és a hátrahanyatló sértettet még egyszer megütötte, s miután az a földre került, megrugdosta.
B. L. sértettet, aki megpróbált az úttestről felemelkedni, a II. és III. r. vádlott ebben meggátolta akként, hogy közepes erővel többször belerúgtak. A rúgások a sértett fejére és felső testére irányultak. Végül is B. L. sértett eszméletét vesztve a földön fekve maradt.
A párhuzamosan zajló események során B. J. sértettet is bántalmazták, illetve rugdosták az I. és III. r. vádlottak; B. G. sértettet pedig – a fején és testén – rugdosta még a II. és III. r. vádlott is.
Az események utolsó szakaszában a vádlottak a helyszínről eltávoztak.
B. L. sértettnél az összbántalmazás következtében sokkos állapot, szívrázódás folytán pedig szívmegállás lépett fel. A klinikai halál állapotából e sértettet csak az igen rövid időn belül alkalmazott élesztés mentette meg.
B. L. szerint agyrázódást is szenvedett, melynek tényleges gyógytartama 3 hét, míg az általa elszenvedett többi sérülés gyógytartama 8 napon belüli volt.
B. G. sértett szintén agyrázódást szenvedett, mely 3 hét alatt gyógyult. E sértett többi sérülése 8 napon belül gyógyult.
A megyei bíróság által megállapított tényállás mentes a Be. 239. §-a (2) bekezdésében írt hibáktól és hiányosságoktól, ezért azt a másodfokú bíróság határozatának meghozatalánál is irányadónak kellett tekinteni [Be. 239. § (1) bek.].
Az I. r. vádlott védője arra is hivatkozott, hogy B. L.-nél az agyrázódást nem állapították meg, csupán valószínűsítették, ezért e sértett valamennyi sérülésének gyógytartama 8 napon belüli; az életveszély pedig össz-szervezeti hatás eredményeként jött létre, tehát nemcsak a bántalmazásával áll okozati összefüggésben.
A tényállást érintő ez a támadás nem alapos.
Igazolt B. L. sértett eszméletvesztése, továbbá az eseményekkel kapcsolatos emlékezet kiesése is. Mindezek az agyrázódás elszenvedését – kétséget kizáró módon – bizonyítják. Az igazságügyi orvos szakértő is 3-4 hétben vélelmezte a sérülések gyógytartamát. E szakértő ugyan a személyes meghallgatása során olyan nyilatkozatot is tett, hogy a sértettnél az agyrázódás valószínűsíthető, ez azonban nem rontja le az előbbi bizonyítékok értékét. Életveszély kialakulása esetén egyébként sincs minősítő kihatású jelentősége az elszenvedett sérülés tényleges gyógytartamának.
A bizonyítás anyaga szerint B. L. sértett súlyos sokkos állapotban került a kórházba, mielőtt a szívműködése is leállt volna. Ez pedig önmagában véve is életveszélyt jelent, mert sokktalanítást követel meg. (V. ö. az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet 2. számú módszertani levelében foglaltakkal.) A sértett szívműködése leállásának oka – a ritkán előforduló – szívrázódás volt. Ezt viszont a bántalmazás váltotta ki, anélkül nem következett volna be. A szakértő a vizsgálata során a bántalmazás tényén kívül más konkrét magyarázatot a szívrázódásra nem adott. Ezért B. L. sértett bántalmazása, továbbá a két oknál fogva is bekövetkezett életveszélyes állapota között az egyenes okozati kapcsolat fennáll.
A III. r. vádlott védője a súlyos testi sértés bűntette alóli felmentésre irányuló fellebbezését a bizonyítékok elégtelenségére és a III. r. vádlott következetes tagadására alapította. A tagadásban megnyilvánuló védekezést a kihallgatott tanúk megcáfolták.
A tényállás alapján a megyei bíróság tehát okszerűen vont következtetést I., II. és III. r. vádlottak bűnösségére és cselekményeiket a büntető anyagi jogi szabályoknak megfelelően minősítette.
A minősítés körében az I. r. vádlott védője arra hivatkozott, hogy a szívrázódás ritkán fordul elő, ezért a beállott eredményért a vádlott még gondatlanság címén sem felelős.
A védő álláspontját a Legfelsőbb Bíróság nem fogadta el.
Az életveszélyt okozó testi sértés megállapításához okozati összefüggés szükséges a testi sértés és az életveszély között. Az okozati összefüggés akkor áll fenn, ha kétségtelenül megállapítható, hogy a testi sértés indította meg, vagy mozdította elő azt az okfolyamatot, amely életveszély bekövetkezéséhez vezetett. E súlyosabb eredményért való gondatlan felelősség megállapításához elégség, ha az ilyen eredmény bekövetkezését – kellő körültekintés mellett – az elkövető felismerhette volna. A vádlottak szándéka ugyan még eshetőlegesen sem irányult B. L. sértett életének kioltására, de ezt a sértettet mindhárman közepes erővel, a fejre célzottan, huzamosabb időn át rugdosták. A bántalmazás ilyen brutális módja folytán számítaniuk kellett arra, hogy a sértett életveszélyes állapotba kerülhet, ami egyébként be is következett. Az eredmény tekintetében tehát a vádlottakat súlyos gondatlanság terheli.
A megyei bíróság a minősítéssel összefüggésben kifejtette azt az álláspontját, hogy az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének megállapítására csak vegyes bűnösség esetén kerülhet sor. Ez az okfejtés azonban téves és ellentétben áll a Btk. miniszteri indokolásával is. Ezért az indokolásnak ezt a részét a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletből kirekeszti.
A büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket a megyei bíróság helyesen ismerte fel és nyomatékukat is megfelelően értékelte. A tettlegességet ellenző és békítőleg fellépő sértettre szinte valamennyi vádlott rátámadt és őt igen súlyosan, brutálisan bántalmazták. A bűncselekmények súlyához és az egyéb bűnösségi körülményekhez viszonyítva a vádlottakkal szemben az elsőfokú bíróság által megállapított fő- és mellékbüntetések törvényesek, ezért azoknak sem súlyosítására, sem enyhítésére nem kerülhetett sor. (Legf. Bír. Bf. II. 534/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás