GK BH 1981/470
GK BH 1981/470
1981.11.01.
Póthatáridő megállapítása iránti kereset a fellebbezési eljárásban nem emelhető fel oly módon, hogy a másodfokú bíróság kötelezze az alperest késedelmi kötbér megfizetésére [Pp. 247. § (1) bek.].
A felperes az alperest arra kérte kötelezni, hogy egy áruház légtechnikai munkáira 2 859 516 Ft díjjal kötött alvállalkozói szerződésének az 1980. május 20-i póthatáridőre tegyen eleget.
A bíróság 1980. szeptember 1-jei póthatáridőt állapított meg és a feleket kötelezte, hogy fejenként 3431 Ft eljárási illetéket fizessenek meg.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, amely arra irányult, hogy a bíróság 1980. július 15-i póthatáridőt állapítson meg, és hogy kötelezze az alperest a maximális összegű, 228 761 Ft késedelmi kötbér megfizetésére, valamint az első és másodfokú eljárási illeték teljes összegének a megfizetésére. A felperes fellebbezésében hivatkozott a munka sürgősségére és arra, hogy a megállapított póthatáridő érvényben maradása esetén az alperes három hónapra mentesülne a kötbér alól, mert a maximális kötbér már annak lejárta előtt három hónappal esedékessé vált. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság tárgyaláson kívül hozott az ügyben határozatot és nem figyelmeztette őt arra, hogy mivel időközben esedékessé vált a maximális kötbér, most már marasztalást kérhet.
A fellebbezés csak részben alapos.
Az elsőfokú bíróság a tárgyaláson kívüli határozathozatal tekintetében a Pp. 376. §-a szabályainak a megtartásával járt el.
A felperes a kötbér tekintetében nemcsak az alperes marasztalását nem kérte, de még az alperes kötbérfizetési kötelezettségének a megállapítását sem, így minden alap nélkül hivatkozott arra, hogy a keresetváltoztatása a Pp. 247. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján megengedett, és e vonatkozásban is alaptalanul sérelmez eljárási szabálysértést. A felperes fellebbezési kérelme e részében új igény érvényesítését jelenti, a Pp. 247. §-ának tilalmába ütközik, azt tehát el kellett utasítani.
A bíróságnak a póthatáridőt a teljesítés lehetőségeinek mérlegelésével kell megállapítania. A reálisnál rövidebb póthatáridőt nem lehet megállapítani kizárólag annak érdekében, hogy a késedelemben levő fél több kötbért fizessen. A megállapított póthatáridő az alperes közreműködőjének késedelmére tekintettel reális, azt a felperes alaptalanul sérelmezi.
Az illeték vonatkozásában a fellebbezés alapos.
Azon a címen, hogy a bíróság a felperes kérelmében megjelölt póthatáridőnél hosszabbat állapít meg, az illetéket nem lehet megosztani, mert a felperes részben sem tekinthető a per okozójának. A perre az alperes adott okot, amely a perindítást megelőzően póthatáridőt nem közölt.
Az elsőfokú bíróság az illeték összegének a megállapításánál a GK 2. sz. állásfoglalás b) pontjára hivatkozott, amely szerint a póthatáridő megállapítása iránt indított perben a pertárgy értéke az érvényesített kötbér összege, ennek hiányában, illetőleg abban az esetben, ha az ügy tárgya csak a kötbérfizetési kötelezettség vagy a póthatáridő megállapítása, a kiszabható kötbér legmagasabb összege. Az ítélet indokolása nem tartalmazza, hogy a 3%-os illetékkulcsot a bíróság mire alapozta.
Az ítélet helyesen utalt a perérték vonatkozásában a GK 2. sz. állásfoglalásra. Az ismertetett b) pont összefüggésben van az illetékekről szóló 11/1966. (VI. 29.) PM számú rendelet 119/A. §-a (1) bekezdésének b) pontjával, amely úgy rendelkezik, hogy ha a kötbér összegét a határozathozatalkor megállapítani nem lehet, akkor a kiszabható illeték a megállapítható legnagyobb kötbérösszeg mértékének az 1,5%-a. Ez a szabály azokra a perekre vonatkozik, amelyekben a fél a póthatáridő megállapítása iránti kérelme mellett – esedékesség hiányában – csak a másik fél kötbérfizetési kötelezettségének a megállapítását kéri. Nyilvánvaló, hogy az olyan perben, amelyben a felperes csak a póthatáridő megállapítását kéri, az eljárási illeték összege nem lehet magasabb, mintha a kereset ezen felül a kötbérfizetési kötelezettségre is irányulna.
Ezek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletnek az illetékre vonatkozó rendelkezését a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján úgy változtatta meg, hogy 1,5%-os kulcs alapján kiszámított összeg megfizetésére az alperest kötelezte. (Legf. Bír. Gf. VII. 31 147/1980.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás