MK BH 1981/476
MK BH 1981/476
1981.11.01.
Ha a termelőszövetkezet tagja a háztáji gazdálkodás céljára adható terményjuttatásra jogosult, a tagsági viszonyának az év közben történt megszűnése esetén e juttatás időarányos részét ki kell adni a részére. A juttatás kiadása nem tehető a vezetőség engedélyétől függővé [1967. évi III. tv. 59. § (2) bek., 72. § (1) bek.; 12/1977. (III. 12.) MÉM sz. r. 5. §, 77. § (2) bek.].
A felperes termelőszövetkezeti tagsága 1979. október 31. napján kilépéssel megszűnt.
Az alperes a felperes TIL-lapjára háztáji terményjuttatásból eredő 7750 forint tartozást jegyzett fel.
A felperes a szövetkezeti döntőbizottsághoz benyújtott kérelmében a háztáji gazdálkodás céljára adott terményjuttatás őt megillető időarányos részének megfizetése alól történő mentesítését kérte, kérelmét azonban a döntőbizottság elutasította. Határozatát azzal indokolta, hogy az év közben kilépő tag – az alapszabály szerint – elveszti a háztáji jogosultságát.
A határozat ellen annak megváltoztatása érdekében a felperes keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a szövetkezeti döntőbizottság határozatát megváltoztatta és a felperest – a 12/1977. (III. 12.) MÉM számú rendelet 5. §-a (1) bekezdésének c) pontjában foglaltak alapján – a tagsági viszonyban le nem töltött két hónapos időtartam figyelembevételével 1292 forint megfizetésére kötelezte.
Fellebbezés folytán az ügy a megyei bíróság elé került, amely az első fokú ítéletet megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
A megyei bíróság álláspontja szerint a 12/1977. (III. 12.) MÉM számú rendelet (Vhr.) 77. §-a (2) bekezdésének alkalmazása szempontjából vizsgálni kell a Vhr. 5. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltakat is. Az 5. § (1) bekezdésének c) pontja akként rendelkezik, hogy a tagsági viszonynak év közben történt megszűnése esetén a háztáji gazdálkodás céljára adható terményjuttatás időarányos részét a megszűnés időpontjában kell kiadni.
A felperes által felvett 25 mázsa, 7750 forint értékű termény nem a háztáji gazdálkodás célját szolgálta, hanem a felperest megillető háztáji föld hasznának a helyébe lépett. A Vhr. 5. §-a (1) bekezdésének c) pontja tehát az adott esetben nem alkalmazható. Általános szabályként érvényesül viszont a Vhr. 77. §-ának (2) bekezdése, amelynek értelmében a tagsági viszony (évközi) megszűnése esetén a háztáji földre (vagy az azt helyettesítő juttatásra) való jogosultság megszűnik. Ezt tartalmazza az alperes alapszabálya is.
A felperes ténylegesen terményjuttatásban részesült, s tagsági viszonyát év közben szüntette meg. Mivel az alperes vezetősége nem engedélyezte – a hátralevő rövid időtartam ellenére sem – a terményjuttatás megtartását, ezért a felperes a termény ellenértékét visszafizetni tartozik.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az 1967. évi III. törvény (Tv.) 72. §-ának (1) bekezdése szerint a termelőszövetkezet a háztáji gazdálkodás céljára tagjainak a közös földekből háztáji földet vagy terményt köteles biztosítani, ha a tag a termelőszövetkezet által meghatározott munkamennyiséget [59. § (2) bekezdése] teljesítette. A Vhr. 77. §-ának (2) bekezdése értelmében a tagsági viszony megszűnése esetén a tag kijelölt háztáji földre, terményjuttatásra (pénzjuttatásra) való jogosultsága az 5. §-ban foglaltak figyelembevételével szűnik meg. A Vhr. 5. §-a (1) bekezdésének c) pontja pedig kimondja, hogy a háztáji gazdálkodás céljára adható terményjuttatás időarányos részét a megszűnés időpontjában kell kiadni.
Kétségtelen, hogy a kijelölt háztáji föld használatának joga a tagsági viszony év közben történő megszűnése esetén – a Vhr. 5. §-ának (2) bekezdése értelmében – a vezetőség engedélyétől függ. Nincs azonban olyan jogszabály, amely a vezetőség engedélyétől tenné függővé a tagnak a háztáji földet helyettesítő, azt megváltó juttatás időarányos részére való jogosultságát is. Ebből pedig következik, hogy ha a tag egyébként jogosult volt a háztáji föld megváltását szolgáló természetbeni juttatásra, a tagsági viszonynak év közben történt megszűnésével a juttatás időarányos részére való joga nem szűnik meg és a vezetőség által sem szüntethető meg.
Az ettől eltérő álláspont ugyanis ellentétbe kerülne a Vhr. 5. §-a (1) bekezdésének c) pontjában foglaltakkal, amely a kijelölt háztáji föld megváltását szolgáló, a háztáji földet helyettesítő terményjuttatás időarányos részének esedékességéről rendelkezve egyben elismeri a volt tagnak a juttatás időarányos részére való jogát is.
Mindebből az a következtetés vonható le, hogy a Vhr. 77. §-ának (2) bekezdése nem értelmezhető akként, hogy a kijelölt háztáji földet helyettesítő juttatásnak csak a vezetőség által engedélyezett időarányos része válik a megszűnés időpontjában esedékessé, következésképpen a vezetőség engedélye hiányában a tagot nem illeti meg az időarányos részre való jog sem.
A kifejtettekhez képest a felperes jogosult volt a háztáji földet helyettesítő természetbeni juttatás időarányos részére. (M. törv. II. 10 128/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás