MK BH 1981/477
MK BH 1981/477
1981.11.01.
A balesetért felelős állami szerv a társadalombiztosítási ellátásnak a jogszabályban megjelölt teljes időtartamra számított összegét köteles megtéríteni abban az esetben is, ha az ellátásra jogosult a fizetési meghagyás kibocsátását követően meghalt [17/1975. (VI. 14.) MT sz. r. 241. §; 3/1975. (VI. 14.) SZOT sz. szabályzat 190. §, 191. §; MK 45. sz.].
Az alperes az általa kibocsátott fizetési meghagyással B. I. dolgozó részére vibrációs megbetegedés folytán megállapított baleseti járadék nyolcévi átalányösszege fejében havi 926 forint alapulvételével összesen 88 896 forint megfizetésére kötelezte a felperest.
A felperes a fizetési meghagyás ellen keresetet nyújtott be, amelyben előadta, hogy B. I. a fizetési meghagyás kibocsátása után, 1979. július 22-én meghalt. Ily módon az alperes a teljes összeg átutalása esetén alaptalanul gazdagodna, ugyanis csupán az 1977. október 1-jétől 1979. július 31-ig, a biztosított haláláig kifizetett összeg illeti meg.
A munkaügyi bíróság a fizetési meghagyást 20 372 forintot meghaladó részében hatályon kívül helyezte. Az ítélet indokolása szerint az alperes helytállóan vette figyelembe a járadék összegét az évi százalékos emelkedésekkel. Ezzel szemben B. I. 1979. július 22-én hunyt el, így további átalányösszeg felszámításának nincs helye.
Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben az első fokú ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének az elutasítását kérte.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét pedig helybenhagyta. Az ítélet indoklása szerint ha a biztosított halála a fizetési meghagyást követően ugyan, de a megtámadási, illetve a teljesítési határidőn belül olyan időben következik be, amikor még az átalány alapjául szolgáló időszaknak csak kis része telt el, a társadalombiztosítási szerv baleseti nyugdíj szolgáltatása és a megtérítési igényben foglalt mintegy ellenszolgáltatás között oly nagy az aránytalanság, amellyel a munkáltató nem terhelhető.
A jogerős ítéletnek a fizetési meghagyást részben hatályon kívül helyező rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az eljárt bíróságok feladata annak eldöntése volt, hogy az átalányösszeg egészét köteles-e a felperes megtéríteni, arra figyelemmel, hogy B. I. a nyolcévi átalány alapjául szolgáló időn belül lényegesen korábban hunyt el.
A 17/1975. (VI. 14.) MT számú rendelet 241. §-a szerint a nyugellátás és a baleseti nyugellátás megtérítéseként a SZOT átalányösszegben történő fizetési kötelezettséget is előírhat. A SZOT 3/1975. (VI. 14.) számú szabályzata (Sz.) 190. §-ának (1) bekezdése előírja, hogy az állami vállalat az 1975. évi II. törvény 108. §-án alapuló megtérítési kötelezettségét átalányösszegben tartozik teljesíteni. A 190. § (3) bekezdésének c) pontja szerint pedig az átalányösszegben történő megtérítés fejében a kötelezettség alapjául szolgáló baleseti nyugellátás egyhavi összegének nyolc évre számított összegét kell megfizetni. A felhívott jogszabály (1) bekezdése azt is rögzíti, hogy az átalányösszeg kiszámításánál a baleseti nyugellátás egy havi összegeként a megtérítésre kötelező fizetési meghagyás kibocsátásának hónapjára megállapított összeget kell számításba venni.
Az eljárt bíróságok – bár az ítéleteikben erre kifejezetten nem utaltak – nyilvánvalóan az Sz. 191. §-ának (2) bekezdését alkalmazták téves jogértelmezéssel. E jogszabályhely szerint ugyanis csak akkor lehet a baleseti nyugellátás megtérítését az ellátás megszűnésének az időpontjáig számítani, ha a nyugellátás a fizetési meghagyás kibocsátásának hónapjában már nem jár. Márpedig az nem is volt vitás, hogy a dolgozó részére a baleseti ellátást a fizetési meghagyás kibocsátásának hónapjára folyósították. Az Sz. 191. §-ának (2) bekezdését csak az (1) bekezdéssel összefüggésben lehet értelmezni.
A perbeli és az ahhoz hasonló jogviták eldöntésére a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiuma 45. számú állásfoglalásának a) pontja ad eligazítást. Az iránymutatás értelmében a balesetért felelős állami szervet a társadalombiztosítási szerv javára akkor is az Sz. 190. §-ának (3) bekezdésében megjelölt teljes összeg megtérítésére kell kötelezni, ha a társadalombiztosítási szerv a nyugellátásra jogosultságot ennél rövidebb időben állapítja meg. Az átalányösszeg fogalmából következik, hogy azt abban az esetben is teljes egészében meg kell téríteni, ha a társadalombiztosítási szerv a nyugellátást rövidebb időtartamon át nyújtja.
Ezekből következően az elsőfokú bíróságnak a folyósítás aránylag rövid tartamára, valamint a másodfokú bíróságnak az aránytalanságra utaló okfejtése nem helytálló, ítéleteik ezért a kifejtettek szerint törvénysértőek. (M. törv. I. 10 098/1981. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás