MK BH 1981/479
MK BH 1981/479
1981.11.01.
I. Ha a perújítás során eljárt szakértő véleménye eltér az alapperben eljárt szakértő véleményétől, a munkaügyi bíróságnak a szakvélemények közötti ellentmondás feloldását a szakértők újbóli meghallgatásával meg kell kísérelnie és ennek eredménytelensége esetén más szakértőt kell véleményadásra felhívnia [Pp. 1. §, 3. § (1) bek., 164. § (2) bek., 182. § (3) bek., 260. § (1) bek. a) pont, 268. §, 269. §].
II. Ha a bíróság a per újbóli tárgyalásának eredményéhez képest a perújítási kérelemmel megtámadott ítéletet hatályon kívül helyezte, az ítéletében nem rendelkezhet az alapperbeli ítélet alapján történt teljesítés visszafizetése felől. Ilyen esetben a 14/1979. (IX. 17.) IM számú rendelet 18. §-ának (1) és (2) bekezdésében szabályozott eljárásnak van helye: a bíróság a marasztalt fél kérelmére indított nemperes eljárásban hozott végzésével az ellenérdekű felet kötelezi az alapperbeli ítélet alapján történt teljesítés visszafizetésére [1979. évi 18. tvr. 43. § (4) bek., 100. §, 101. §; 14/1979. (IX. 17.) IM sz. r. 18. § (1)–(2) bek.].
A felperes 1969. július 15-től 1976. december 15-ig az alperes alkalmazásában állt, művezető beosztásban dolgozott. A felek között 1971. augusztus 27-én tanulmányi szerződés jött létre, amelynek értelmében a felperes vállalta a Kecskeméti Műszaki Főiskola elvégzését és azt, hogy tanulmányai befejezése után három évig a munkaviszonyát nem szünteti meg. 1972-ben a felperes – az alperes engedélyével – a Miskolci Műszaki Főiskola Rendszerszervező Szakának levelező tagozatára iratkozott be, s a tanulmányait itt 1976. június 30-án befejezte.
A felperes a tanulmányainak ideje alatt – a szerződés alapján – 44 743 forint juttatásban részesült az alperestől.
A felperes a tanulmányai befejezése után más munkakörbe került, amelyet azonban nem tartott a képzettségének megfelelőnek. Ezért 1976 augusztusában írásban kérte az alperes vállalat igazgatóját, hogy részére a képzettségének megfelelő munkakört biztosítson.
Az alperes 1976. október 12-én a felperes részére műszaki fejlesztő és gyártástechnológusi munkakört ajánlott fel, megállapítva, hogy munkaköre a képzettségének megfelelő volt. A felperes a felajánlott munkakört – mint a képzettségének nem megfelelőt – nem fogadta el és áthelyezéssel az M. gyárhoz került. Az alperes a felperes MIL-lapján a 44 743 forint tanulmányi támogatást mint tartozást feltüntette.
1978. június 28-án a felperes az alperestől a tanulmányi támogatás megfizetése alóli mentesítését kérte. Arra hivatkozott, hogy nem követett el szerződésszegést, mert az alperes munkáltató nem biztosított részére a képzettségének megfelelő munkakört.
A felperes kérelmét előbb az alperes, majd a munkahelyi döntőbizottság is elutasította. Ennek megváltoztatása és a visszatérítés alóli mentesítés érdekében keresetet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz.
A munkaügyi bíróság a keresetét elutasította. Megállapította, hogy a felperes szerződésszegést követett el akkor, amikor a részére felajánlott – a képzettségének megfelelő – munkakör betöltését elutasította.
Az ítélet dr. S. J.-nek a szakvéleményén alapul, amely szerint a felperes által felmutatott diploma és a munkaköri leírás alapján a felajánlott munkakör a végzettségének megfelelő volt.
A felperes a jogerős ítélet ellen a Pp. 260. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján perújítási kérelemmel élt. Új bizonyítékként a műszaki főiskola átiratára hivatkozott, amely szerint az alperes által felajánlott munkakör nem felelt meg a végzettségének. A felperes ugyanis rendszerszervező szakon végzett és így a gyártmánytechnológusi munkakörnek nem felel meg a végzettsége.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a perújítási kérelemnek helyt adott. Az alapperben hozott ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperest a tanulmányi költség megfizetése alól mentesítette. Egyúttal az alperest 28 800 Ft – már levont – tanulmányi költség visszafizetésére kötelezte.
A munkaügyi bíróság ítéletének indokolásában utalt arra, hogy a perújítási eljárásban újabb szakértői véleményt szerzett be, illetőleg állásfoglalás végett megkereste a Művelődési Minisztériumot.
A tárgyaláson meghallgatott dr. R. J. szakértő véleményének, továbbá a Művelődési Minisztériumtól beszerzett szakvéleménynek, végül a Könnyűipari Minisztérium által az alpereshez intézett „tájékoztatás”-nak tartalma alapján azt állapította meg, hogy „az újólag lefolytatott bizonyítás anyaga szerint a felperes részére felajánlott munkakör nem a képzettségének megfelelő munkakör volt”. A felperes a rendszerszervező szakon szerzett diplomát, és a becsatolt szakvéleményekből, illetőleg minisztériumi állásfoglalásból megállapíthatóan a részére felajánlott munkakör nem e szakterületnek megfelelő volt, ezért a bíróság a perújítási kérelemnek helyt adott. Miután a felek egyező nyilatkozata szerint a felperes munkabérétől a korábbi marasztalásnak megfelelően 28 800 forintot már levonták, ezért a bíróság az alperest ennek visszafizetésére is kötelezte.
A munkaügyi bíróságnak a perújítási eljárás során hozott jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
I. A Pp. 260. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében a jogerős ítélet ellen perújításnak van helye, ha a perújító fél olyan bizonyítékra – így adott körülmények között szakvéleményre – hivatkozik, amelyet a bíróság az alapperben nem bírált el, feltéve hogy a hivatkozott bizonyíték – elbírálás esetén – reá kedvezőbb határozatot eredményezhetett volna. Ha pedig a per újbóli tárgyalása során feltárt bizonyítékoknak az alapperi bizonyítékokkal egybevetett, a maguk összességében történt mérlegelése az alapper bizonyítékainak megdöntésére vezet, úgy az alapperben megállapítotthoz képest új, megváltozott tényálláshoz mérten a Pp. 268. §-ának alkalmazásával a perújítási kérelemmel megtámadott ítélet hatályon kívül helyezése mellett a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatala válik indokolttá. A Pp. 269. §-ából következően egyébként a munkaügyi bíróságnak a perújítási eljárás során is a Pp. 1. §-ában és 3. §-ának (1) bekezdésében lefektetett alapvető rendelkezésekkel egyezően a jogvita eldöntését az igazság alapján kell biztosítania és – a bizonyítási teher alakulásától függetlenül [Pp. 164. § (2) bekezdés] – hivatalból is törekednie kell a valóságos tényállás, az igazság feltárására és az igazság érvényesülésének biztosítására.
A munkaügyi bíróság a perújítási eljárás során ezeket a jogszabályi rendelkezéseket nem tartotta meg maradéktalanul. Elmulasztotta az arra vonatkozó teljes tényállás felderítését, hogy a rendszerszervező üzemmérnöki oklevelet szerzett felperes részére felajánlott műszaki fejlesztői vagy gyártástechnológusi munkakör a szakirányú képzettségének tényleg megfelelő feladatkör volt-e. Ennek hiányában a jogerős ítéleti döntés egyszersmind megalapozatlan is.
Miután a felperes szerződésszegését megállapító alapperi ítélet dr. S. J. írásban adott szakértői véleményén alapult, a munkaügyi bíróságnak a Pp. 269. §-a folytán a perújítási eljárásban is alkalmazandó 182. § (3) bekezdése értelmében e szakvéleménnyel egybe kellett volna vetnie a per újbóli tárgyalása során új bizonyítékként felmerült, tartalmuknál fogva szintén szakértői véleményeket, nevezetesen a dr. R. J., a Művelődési Minisztérium és a Könnyűipari Minisztérium által nyilvánított állásfoglalásokat. A munkaügyi bíróságnak a szakértőket ismételt és egyértelmű vélemény adására kellett volna felkérnie. Ennek eredménytelensége esetén a szakértők együttes meghallgatásával, szükség esetén új szakértő kijelölésével, köteles lett volna részint az ellentétek feloldását, részint a hiányok kiküszöbölését megkísérelni és ennek eredménytelensége esetén más szakértőt, avagy szakértői testületet véleményadásra felhívni.
2. Törvénysértő a perújítási eljárás során hozott jogerős ítéletnek az alperest 28 800 forint visszafizetésére kötelező része is.
A Pp. XIII. fejezetének a perújítás intézményét szabályozó rendelkezései értelmében a perújítás tárgya az alapperben hozott – perújítási kérelemmel megtámadott – jogerős ítélet. Következésképpen nincs törvényes lehetőség arra, hogy a perújítási eljárásban a bíróság elrendelje az alapperi ítélet alapján kifizetett pénzösszeg visszafizetését. A bírósági végrehajtásról szóló 1979. évi 18. számú tvr. 43. §-ának végrehajtását szabályozó 14/1979. (IX. 17.) IM számú rendelet 18. §-ának (1)-(2) bekezdései szerint ugyanis abban az esetben, ha az adós közokirattal bizonyítja vagy közokirat alapján egyébként megállapítható, hogy a végrehajtási lap kiállításának, illetőleg a Vht. 100–101. §-a szerinti eljárásnak alapjául szolgáló határozatot jogerős határozat hatályon kívül helyezte vagy megváltoztatta, a Vht. 43. §-ának (4) bekezdésében említett bíróság az adós kérelmére végzéssel kötelezheti a végrehajtást kérőt, hogy – teljesen, illetőleg részben – térítse vissza az adósnak a végrehajtás során kapott összeget (vagyontárgyat) és a végrehajtási költséget. Ez a rendelkezés irányadó akkor is, ha az adós a végrehajtás megelőzése végett önként teljesítette tartozását és ezt igazolja.
E jogszabályi rendelkezések értelmében a perújító felperes által az alperessel szemben a perújítási eljárás során támasztott visszatérítési követelés felöli határozathozatal nem a polgári peres eljárásnak minősülő perújítási eljárásra, hanem a nemperes végrehajtási eljárás útjára tartozik. Ezért jogszabályt sértett a munkaügyi bíróság akkor, amikor a visszatérítési követelés sorsa felől mégis a perújítás során hozott ítélettel határozott. (M. törv. I. 10 014/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás