BK BH 1981/481
BK BH 1981/481
1981.12.01.
Az előre kitervelten elkövetett emberölés megállapításának szempontjai [Btk. 166. § (2) bek. a) pont.].
A megyei bíróság az 1980. október 11. napján kelt ítéletében az I. r. terheltet emberölés bűntettének kísérlete miatt, a II. r. terheltet pedig bűnsegédként elkövetett emberölés bűntettének kísérlete és öngyilkosságban való közreműködés bűntette miatt büntette meg.
A megállapított tényállás lényege a következő:
Az I. r. terhelt 1975. február 1. óta segédápolóként dolgozott egy vidéki szociális otthonban. Férje alkoholista volt, ezért 1975-ben elvált tőle, s a bíróság a gyermeket nála helyezte el. 1980 márciusában a terheltet a munkája és továbbtanulási gondjai fokozottabban igénybe vették. Ehhez hozzájárult az is, hogy hosszabb idő óta tartó érzelmi kapcsolata megszűnt és házasságkötési reményei is meghiúsultak. Ezekről a problémákról gyakran tett említést munkatársai előtt. Jó kapcsolatban állt munkatársnőjével, a II. r. terhelttel, aki szakképzett nővér.
Az I. r. terhelt 1980. március 16-án reggel munkatársainak elpanaszolta elkeseredettségét és kijelentette, hogy „legszívesebben megdöglenék”, sírt és többször is hangoztatta öngyilkossági szándékát, hozzátéve, hogy gyermekével együtt kíván meghalni. A II. r. terheltet nem hatotta meg munkatársnője sírása, panaszkodása, közömbösnek mutatkozott. Utalt arra is, hogy ő is volt már ilyen állapotban, csak az tartotta vissza az öngyilkosságtól, hogy neki két gyermeke van. Viselkedése olyan volt, hogy a jelen levő nővér meg is rótta: „hogy lehetsz ilyen kegyetlen, ilyen disznó”.
A délelőtti órákban az ún. gyógyszeres szobában az I. r. terhelt azt kérdezte a II. r. terhelttől: mi történne, ha meginná a kezében levő benzines üveg tartalmát, a benzin hatásos-e. A II. r. terhelt azt válaszolta, hogy ne igya meg, hanem keverje össze olajjal, s abból a vénába juttatott injekcióként elég akármilyen kevés is. Közben egy kisebb tégelybe az I. r. terhelt benzint öntött, a II. r. terhelt pedig étolajat hozott és abból öntött a benzint tartalmazó tégelybe. Arra a kérdésre, hogy ez már halálos adag-e, a II. r. terhelt igennel válaszolt.
A II. r. terhelt azt tanácsolta, hogy az olajos benzinoldatot először a kislányának adja be, mert ha a saját karjába szúrja először az injekciós tűt, nem lesz ereje a mérgező anyagot a kislánynak is beadni. Arra a kérdésre, hogy milyen fecskendőt használjon a méregnek a vénába juttatásához, a II. r. terhelt azt tanácsolta, hogy két 5. számú fecskendőt vigyen és tűt is hozzá. Ismételten szóba került az I. r. terhelt kislánya is. A II. r. terhelt olyan megjegyzést tett, hogy „itt ne hagyd a kölyködet, úgy sem neveli fel azt senki”.
A délelőtt folyamán a II. r. terhelt megmutatta az I. r. terheltnek azt is, hogy hová adja saját magának az injekciót. Tanácsolta, hogy mindkét fecskendővel egyszerre szívja fel az oldatot, mert utána esetleg nem lesz ereje folytatni a műveletet.
Munkaidő után a terheltek együtt távoztak. Közben a II. r. terhelt belenézett társa táskájába, megnézte, hogy valóban hazaviszi-e az oldatot és az injekciós tűket. A délelőtt folyamán arra is felhívta a figyelmét, hogy amennyiben elhatározta magát, úgy egy táblát akasszon ki a lakása ajtajára azzal a felirattal, hogy elutazott.
Az I. r. terhelt hazatérve mindennapi teendőit folytatta. A késő esti órákban felhívta a lakásába egyik férfi ismerősét, akivel éjjel 3 óráig beszélgettek. A vendég eltávozása után nem feküdt le, hanem megpróbált még tanulni. Nem ment a tanulás, ezért lefeküdt, de aludni nem tudott.
A reggeli órákban a kislánya arról panaszkodott, hogy fáj a feje, meg a torka. Az I. r. terhelt ekkor felkelt, elővette az előszobában hagyott táskában levő injekciós tűket, mindkét fecskendőbe felszívta a benzines oldatot és azzal a szándékkal, hogy 8 éves kislányának életét kioltsa, a gyermek mindkét karján több – összesen hat – szúrást ejtett. Gyakorlatlansága következtében azonban a vénáját nem sikerült eltalálnia. Ennek ellenére a jobb kari véna tájékán az öt szúrás nyomán a bőr alá levegő, illetve benzingőz jutott. Ezután a másik fecskendővel saját vénájába is igyekezett két ízben az olajos benzines oldatot befecskendezni, de saját vénáját sem találta el. Rosszul lett, fulladozott. Ezt látva, kislánya a szomszédba szaladt segítségért, s rövid időn belül meg is érkeztek a mentők.
Az igazságügyi orvos szakértői vélemény szerint, ha a benzin-olaj keverék a vénába kerül, a sértett kisgyermek perceken belül, még a helyszínen meghalt volna, de az adott esetben is, bár az injekciós tű nem találta el az ütőeret, orvosi beavatkozás nélkül bekövetkezhetett volna a sértett halála. A légembólia, illetve az olajváladék folytán a zsírembólia ugyanis mindig közvetlen életveszélyt idéz elő.
Az igazságügyi elmeorvos szakértői vélemény szerint az I. r. terhelt a bűncselekményt kórosan beszűkült tudatállapotban követte el, ezért beszámítási képességében nagymértékben korlátozva volt. A II. r. terhelt büntetőjogilag teljes mértékben beszámítható.
A megyei bíróság a terheltek ölési cselekményét – a vádtól eltérően – nem minősítette előre kitervelten elkövetettnek. A bíróság az I. r. terhelt tudatállapotából, valamint abból a körülményből vonta le ezt a következtetést, hogy az elkövetés időpontját nem határozta meg előre. Magatartásának jellemzője éppen az, hogy az elkövetés körülményeit képtelen volt „józanul” felmérni. Egyebek mellett a gyermeke iránti túláradó érzelem is vezette cselekményeinél.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság álláspontjával azonosan – de részben más indokok alapján is – ugyancsak nem minősítette előre kitervelten elkövetettnek az emberölési cselekményt.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a 4. számú Irányelvben meghatározott előre kiterveltség ismérveinek egyike-másika a vádlotti magatartásban felismerhető. Az I. r. terheltnek azonban elkeseredettsége miatt kezdettől fogva az volt az elsődleges célja, az foglalkoztatta állandóan, hogy öngyilkos lesz, nem pedig az, hogy a gyermekét megölje. A terhelt kórosan beszűkült tudatállapotban követte el a bűncselekményt. Magának és gyermeke megölésének szándéka, e cselekményeinek motiváltsága egymással szorosan összefügg, csak együtt értékelhetők pszichikailag. Az I. r. terhelt cselekménye nem más, mint az ún. „kiterjesztett öngyilkosság” kísérlete: az az eset, amikor az elkövető olyan beszűkült tudatállapotba kerül, hogy az általa legjobban szeretett személyt, akihez legjobban ragaszkodik, képes magával együtt megölni. Ez volt az a folyamat, amely az I. r. terheltet az öngyilkosságnak ehhez a kiterjesztett formájához elvezette. Egész magatartásából hiányzik az az elszántság, az az elvetemültség, amely az előre kitervelten elkövetett emberölés bűntettének jellemzője.
Az első- és másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Tévedett a megyei bíróság és a Legfelsőbb Bíróság is, amikor a terheltek ölési cselekményét nem értékelte előre kitervelten elkövetettnek.
A Btk. 166. §-a (2) bekezdésének a) pontjához fűzött miniszteri indokolás – amelyre a Legfelsőbb Bíróság is utalt – kifejti, hogy az előre kitervelt elkövetés nem a végrehajtás módja, hanem a szándék kialakulása és fejlődése, a cselekmény elkövetésének s az elkövetés következményeinek mérlegelése miatt fokozza a cselekmény és az elkövető társadalomra veszélyességét.
Az előre kitervelten történő elkövetés – miként erre a Legfelsőbb Bíróság a 4. sz. Irányelvében és a konkrét ügyben hozott határozatában is rámutatott – feltételezi, hogy az elkövető az ölési cselekmény véghezvitelének helyét, idejét és módját átgondolja, a végrehajtást akadályozó vagy segítő tényezőket felmérje, a lényeges előkészületi, elkövetési és elkövetés utáni mozzanatokat figyelembe vegye és igyekezzék ezeknek megfelelően cselekedni.
Mindebből következik, hogy az előre kiterveltséget a tervszerű és céltudatos magatartás jellemzi. Ez az ölési cselekmény részleteinek átgondolását, viszonylag hosszabb időn át történő fontolgatását, a cselekmény elkövetési szakaszainak megfelelő mozzanatok mérlegelését jelenti. Nem feltétel azonban az említett tényezők együttes fennállása, és arra sincs szükség, hogy az elkövető valamennyi lehetőséget pontosan számításba vegyen és teljes bizonyossággal, határozottsággal alakítsa ki a véghezvitel tervét. A tervszerűség megállapítható már akkor is, ha tudatilag döntő vonásaiban gondolja át, alakítja ki az elkövető a végrehajtási módot.
Ebben az ügyben ez történt. A megállapított tényállásból nyomon követhető az I. r. terhelt ölési szándékának kialakulása, a gyermeke – öngyilkossággal egyidejű – megölésének március 16-án reggel szóban közölt elhatározásától, a legalkalmasabb eszköz, az elkövetési hely és mód kiválasztásán keresztül a következő reggel a tervezettnek megfelelő végrehajtásáig. Az I. r. terhelt a cselekmény elkövetését előre átgondolta, tanácsokat kért, többszöri fontolgatás után választotta ki az ölés szerinte legkedvezőbb módját. A terhelt minden cselekedete tervszerű és céltudatos volt, aminek a minősítésnél a legnagyobb a jelentősége. Nem változtat ezen az sem, hogy az elkövetés időpontját pontosan nem határozta meg.
Ami pedig az első- és a másodfokú bíróságnak azt az érvelését illeti, hogy az előre kitervelt módon elkövetés megállapítását az is kizárja, hogy az I. r. terhelt depresszióban, kórosan beszűkült tudatállapotban követte el a cselekményt, és hogy egész magatartásából hiányzik az elvetemültség, a Legfelsőbb Bíróság utal arra az állandóan követett bírói gyakorlatra, mely szerint ez a minősítő körülmény akkor is megállapítható, ha az elkövető beszámítási képességében korlátozott, kóros elmeállapotú személy. Az elmeorvos szakértői véleményben rögzített „kiterjesztett öngyilkosság” éppen ezért ugyancsak nem akadálya az előre kitervelten történt elkövetés megállapításának. Másrészt az előre kiterveltség nem jelent feltétlenül elvetemültséget.
A II. r. terhelt szándékosan segítséget nyújtott olyan bűncselekményhez, melyet általa is tudottan az I. r. terhelt előre kitervelten követett el. Ez a segítségnyújtás abból állt, hogy a kitervelés során folyamatosan és következetesen szakszerű tanácsokat adott és az elkövetésre ösztönzött.
A kifejtettekre tekintettel az Elnökségi Tanács a Be. 290. §-ának (1) bekezdése alapján megállapította, hogy az eljárt bíróságok határozatainak az I. r. és a II. r. terhelt ölési cselekményének jogi minősítésére vonatkozó rendelkezése törvénysértő. Ezért azt hatályon kívül helyezte és a felhívott törvényhely (3) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazásával maga hozott a törvénynek megfelelő határozatot. Ennek során az I. r. terhelt és a II. r. terhelt emberölés kísérleti cselekményét előre kitervelten elkövetett emberölés bűntette kísérletének minősítette azzal, hogy II. r. terhelt ennek a cselekménynek a bűnsegéde. (Eln. Tan. B. törv. 817/1981. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás