BK BH 1981/487
BK BH 1981/487
1981.12.01.
Aki az ittas személyt olyan körülmények között bántalmazza, hogy tudata átfogja: a sértett egyensúlyi helyzetéből hátratántorodva a védőkorláttal nem védett 3 méteres mélységbe zuhanhat, nem gondatlanságból okozott, hanem eshetőleges szándékkal elkövetett súlyos testi sértés bűntettét valósítja meg [Btk. 170. § (2) és (6) bek.].
A járásbíróság a terheltet gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértés vétsége miatt 10 napi tétel pénzbüntetésre ítélte és az egynapi tétel összegét 100 forintban állapította meg.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A sértett éjszaka 1 óra körüli időpontban a terhelt családi házának az emeleten levő ajtaján zörgetett, mert bort akart vásárolni. Miután a terhelt közölte, hogy az éjszakai órákban nem hajlandó ajtót nyitni és bort eladni, a sértett tovább dörömbölt az ajtón és ugyanakkor sértő kifejezéseket is kiabált. A vádlott ekkor az ajtót kinyitotta, majd arcul ütötte a sértettet, aki az ütéstől – mivel erősen ittas állapotban volt – megtántorodott és a korlát nélküli, kb. 3 méter magasságban levő előtérből a földre zuhant. Ennek következtében a sértett jobb sípcsontja térdízületi végének darabos törését és a szárkapocs fejecse alatti törését szenvedte el. A sérülések gyógytartama 8 napon túli volt, a tényleges gyógyulási idő kb. 10-12 hétre tehető.
A járásbíróság ítélete ellen a cselekmény minősítése, a büntetés kiszabása és az eljárási szabályok megsértése miatt emelt törvényességi óvás alapos.
1. A járásbíróság tévesen minősítette a terhelt cselekményét gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértés vétségének.
A tényállásban foglaltak szerint a terhelt lakásának ajtaja előtti előtér – ahol a terhelt a sértettet megütötte – kb. 3 méter magasan van. Sem az előtér, sem az oda felvezető lépcső nem volt védőkorláttal ellátva. A terhelt az ajtót kinyitva, szándékosan ütötte arcul a sértettet, aki erre nem számított, az ütés tehát váratlanul érte. A terhelt tisztában volt azzal, hogy az ütéstől a sértett kimozdulhat álló, egyensúlyi helyzetéből, megtántorodhat és a védőkorlát hiánya miatt a magasból a földre zuhanhat, az viszont köztudott – s ezzel a terhelt is tisztában volt –, hogy ha valaki ilyen magasságból leesik, akkor súlyos sérüléseket szenvedhet. Amikor tehát a terhelt a sértettet szándékosan megütötte, ha nem is kívánta a súlyos sérülés bekövetkezését, de az ütés következményeként létrejövő súlyos eredmény keletkezésébe belenyugodva cselekedett. A terhelt szándéka tehát eshetőlegesen testi sértés okozására irányult és cselekménye a Btk. 170. §-ának (2) bekezdésében meghatározott súlyos testi sértés bűntettét valósítja meg.
Törvénysértő a járásbíróság által kiszabott büntetés is.
2. A 49 éves sértett hosszú gyógytartamú, lábtöréses sérüléseket szenvedett, és négy hónappal a vádbeli esetet követően a sértett csak két mankó segítségével tudott járni, az orvos szakértői szakvélemény szerint pedig csupán további 3-4 hónap elteltével lehet megállapítani, hogy a sérüléssel okozati összefüggésben maradandó testi fogyatékosság bekövetkezik-e.
A járásbíróság által alkalmazott büntetés megközelítőleg sem áll arányban a cselekmény tárgyi súlyával és alkalmatlan a büntetési cél elérésére.
3. Mivel a terhelt által elkövetett cselekmény nem vétség, hanem bűntett, a Be 89. §-ának (2) bekezdése értelmében az ügyben a bűntetti eljárás szabályait kellett volna alkalmazni, a járásbíróság azonban a vétségi eljárás szabályai szerint járt el.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a törvénysértéseket megállapítva a járásbíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az ügyet új eljárásra a korábban eljárt járásbírósághoz visszaküldte. (B. törv. I. 267/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás