BK BH 1981/488
BK BH 1981/488
1981.12.01.
I. Az úttesten éjszaka keresztben fekvő gyalogos elütéséért a jármű vezetője csak akkor tehető felelőssé, ha a baleset elhárítására vonatkozó kötelezettségének felróható okból nem tesz eleget [Btk. 187. § (2) bek. b) pont; KRESZ 21. § (2) és (6) bek.].
II. Korlátozott látási viszonyok között a jármű vezetője csak olyan sebességgel haladhat, amely mellett minden olyan akadály előtt meg tudja állítani járművét, amelyre az adott helyen reálisan számítani kell [KRESZ 25. § (1) bek., 26. § (4) bek.].
A katonai bíróság a honvéd terheltet halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt 10 hónapi – fogházban letöltendő, végrehajtásában egyévi próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztésre, valamint 1 évre a járművezetéstől eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt a főútvonalon személygépkocsijával a késő esti órákban, lakott területen kívül mintegy 60-70 km/óra sebességgel közlekedett. Szembejövő másik személygépkocsi miatt a jármű világítását tompítani kellett és járműve sebességét 50 km/órára mérsékelte. A súlyos fokban ittas, sötét ruhát viselő idős sértett ebben az időpontban keresztbe feküdt az úttesten, a terhelt által igénybe vett forgalmi sávban. A terhelt a földön fekvő sértett feje mellett levő fonottas üveg nyakáról visszaverődő fényre lett figyelmes, nyomban fékezni kezdett és miközben észrevette a földön fekvő sértettet, a kormány elfordításával kísérelte meg az elütés elkerülését, a rövid távolság miatt azonban ez már nem sikerült. Ráhajtott a sértettre, s gépkocsijával azt mintegy 10 méteren át maga előtt tolta. A sértett az így létrejött sérülések folytán a helyszínen meghalt.
A terhelt bűnösségének a megállapítása miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A katonai bíróság azért látta a terhelt bűnösségét megállapíthatónak, mert álláspontja szerint nem a látási viszonyoknak megfelelő sebességgel közlekedett, s így megszegte a KRESZ 25. §-ának (1) bekezdésében, valamint a 26. §-ának (4) bekezdésében foglaltakat, e szabályszegéssel okozati összefüggésben következett be a halálos eredménnyel járó baleset.
A bűnösségre levont következtetés nem alapos. A KRESZ 25. §-ának (1) bekezdése általánosságban utal arra, hogy a járművel az úton úgy kell közlekedni, hogy az megfeleljen – az ott feltüntetett egyéb körülmények mellett – a látási viszonyoknak is. A megengedhető sebességet viszont a KRESZ 26. §-a szabályozza oly módon, hogy (1)–(3) bekezdéseiben járműtípusonként külön-külön meghatározza a lakott területen és azon kívül megengedhető legnagyobb sebességet, míg a (4) bekezdés a korlátozott látási viszonyok közötti, tehát a sötétedés utáni vezetésre nézve ad eligazítást, mely szerint: „A jármű sebességét az (1)–(3) bekezdésben említett sebességhatárokon belül úgy kell megválasztani, hogy a vezető járművét meg tudja állítani az általa belátott távolságon belül és minden olyan akadály előtt, amelyre az adott körülmények között számítania kell.”
A KRESZ-nek az utóbbi rendelkezése tekintettel van a megvilágítottság és a láthatóság, azaz észlelhetőség fogalmának kísérletekkel igazolt eltérőségére. Eszerint a megvilágítottság elsődlegesen az adott jármű világítóberendezésén – fényszórójának állapotán, minőségén, beállításán stb. –, míg a láthatóság az úton jelentkező akadály fényvisszaverő képességén múlik. Erre figyelemmel rendelkezik a KRESZ úgy, hogy a sebesség megválasztásánál csupán a várható akadályokat kell tekintetbe venni.
Az eljárás során nem merült fel olyan adat, hogy a vádlott gépkocsijának fényszórója nem felelt meg a műszaki előírásoknak. A helyszíni szemle adatai azt kifogástalannak találták. Ezek az előírások tompított fény esetén az optikai fénytengely 1%-os esését írják elő, amiből eredően minden gépjármű fényének a jármű előtt legalább 45-50 méter távolságig megfelelően meg kell világítania az úttestet, azaz ilyen távolságon kell mérhető fényerősségnek lennie. A kísérleti tapasztalatok azt is igazolják, hogy az ún. szórt fénytartomány e távolságon túl is terjed, és nagyobb tömegű vagy fényvisszaverővel ellátott tárgyak 80-100 méterig is észlelhetők.
Mindezekre figyelemmel a jó minőségű, száraz aszfaltúton, mintegy 50 km/óra sebességgel közlekedő személygépkocsi sebessége megfelelt a KRESZ idézett előírásainak, miután az a megvilágított 45-50 méter távolságon belül bármely várható akadály előtt – az észlelési és a fékfelfutási időt is figyelembe véve – megállítható volt.
Nem hagyható figyelmen kívül az elvárhatóság szempontjából az sem, hogy a baleset a lakott területen kívül történt, ahol a gyalogos a KRESZ 21. §-ának (2) bekezdése értelmében csak az úttest menetirány szerinti bal oldalán közlekedhet, s a KRESZ 21. §-ának (6) bekezdése szerint az úttestre csak akkor léphet, ha meggyőződött annak veszélytelenségéről, ugyanakkor tartózkodnia kell minden olyan magatartástól, amely a járművek vezetőit megzavarhatja vagy megtévesztheti. Mindebből következik, hogy az úttesten keresztbe fekvő gyalogossal a jármű vezetőjének általában akadályként számolnia nem kell, az csak mint váratlan akadály jelentkezhet, következésképpen láthatósága nem befolyásolhatja a járművezetőt a sebesség megválasztásában.
Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy az úttesten váratlan akadályként megjelenő, s így veszélyhelyzetet előidéző gyalogos elütése esetén nem is kell vizsgálni, vajon a jármű vezetője eleget tett-e a KRESZ 3. §-a c) pontjában írt kötelezettségeinek, amelyek előírják, hogy a személy- és vagyonbiztonságot ne veszélyeztesse. A váratlan akadály felbukkanása ugyanis a jármű vezetője számára is veszélyhelyzetet jelent, melynek elkerülése érdekében intézkednie kell. Tisztázni kell ezért ilyen esetben, hogy megtett-e minden tőle elvárhatót a más által előidézett veszélyhelyzet megszüntetése, a baleset elhárítása érdekében. Ebből eredően ilyen esetben is felelősségre kell vonni, ha passzív marad vagy késedelmesen cselekszik, csupán felelősségének mértéke alakul másként, mintha a veszélyhelyzetet ő idézte volna elő. Nem tartozik viszont felelősséggel, ha cselekedett ugyan, de a váratlan helyzetben az elhárítás módját nem a legmegfelelőbben választotta meg.
Az adott esetben a terhelt a szembejövő forgalom miatt a fényszóró tompításával egyidejűleg a sebességét csökkentette, valamint az akadály észlelésekor nyomban fékezéssel és irányváltoztatással kísérelte meg a baleset elhárítását, amely azonban a rendelkezésére álló rövid idő alatt nem vezetett sikerre.
A Legfelsőbb Bíróság ezért megállapította, hogy a terhelt által megválasztott sebesség az adott körülmények között megfelelt az út- és látási viszonyoknak, miután a terhelt a járműve által megvilágított távolságon belül képes volt azt megállítani minden olyan akadály előtt, amelyre az adott körülmények között reálisan számítani kellett. Arra viszont, hogy a sértett az úttesten fekszik, számítani nem kellett.
Tévedett tehát a katonai bíróság, amikor a terhelt bűnösségét a KRESZ 25. §-a (1) bekezdésében és a 26. §-ának (4) bekezdésében írt szabályok megszegésére alapozva megállapította és vele szemben büntetést szabott ki.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a törvénysértést megállapítva, a jogerős ítélet bűnösséget megállapító és büntetést kiszabó rendelkezéseit hatályon kívül helyezte és a terheltet a halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt ellene emelt vád alól a Be 214. §-a (3) bekezdésének a) pontjában foglalt okból felmentette. (Kat. törv. III. 190/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás