BK BH 1981/490
BK BH 1981/490
1981.12.01.
A társadalmi vagyont károsító, gondatlanságból elkövetett rongálásnál több sértett esetében nincs helye bűncselekmény-egység megállapításának [Btk. 324. § (6) bek., 333. § 3. pont; BK 100. sz.].
A kerületi bíróság a terheltet bűnösnek mondotta ki halálos tömegszerencsétlenséget eredményező közúti baleset gondatlan okozásának vétségében, társadalmi tulajdonban jelentős kárt okozó rongálás vétségében és mint különös visszaesőt ittas járművezetés vétségében; ezért halmazati büntetésül 2 évi szabadságvesztésre és a közúti járművezetéstől 5 évi eltiltásra ítélte.
A tényállás szerint a terhelt Budapesten személyeket szállító autóbuszt vezetett, amikor az egyik utca kereszteződésében a jelzőlámpának számára megállási kötelezettséget előíró – beragadás folytán a szokásosnál tartósabb piros-sárga – jelzési képe ellenére behaladt és az útvonalát keresztező trolibusszal összeütközve felhaladt a gyalogjárdára, megrongálta a közúti jelzőberendezéseket, majd az ott levő épület kerítésének ütközve állt meg.
A baleset következtében egy személy életét vesztette, négyen 8 napon túl, míg hatan 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedtek. A társadalmi vagyonban 128 000 forint kár keletkezett, és e kár a Budapesti Közlekedési Vállalat, a Villamosautomatikai Fővállalkozó és Gyártó Vállalat, valamint – az épületkár tekintetében – a Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Főiskola között oszlott meg.
A kölcsönös fellebbezések kapcsán eljárt másodfokú bíróság a terheltet a jelentős kárt okozó, gondatlanságból elkövetett rongálás vétségének vádja alól felmentette, a terhére fennmaradó egyéb bűncselekmények miatt kiszabott főbüntetést pedig 2 évre és 8 hónapra felemelte.
A másodfokú ítélet ellen emelt törvényességi óvás a társadalmi vagyonban jelentős kárt okozó gondatlan rongálás vétségének vádja alól történt felmentést sérelmezi.
A Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvásban kifejtett érvelést csak részben találta alaposnak.
A társadalmi tulajdon mobilizálása, a termelési-gazdasági funkcióinak maradéktalan megvalósítása érdekében önálló jogalanyisággal rendelkező szervek működnek – mint a társadalmi tulajdon kezelői –, amelyek szuverén jogi személyek és kizárólagosan felelősek a rájuk bízott társadalmi vagyonért [Ptk. 171. § (2) bek.]. E relatív önállóság elismerése a Legfelsőbb Bíróság 100. sz. büntető kollégiumi állásfoglalásában is kifejezésre jut. Eszerint „az állami vállalatok és az azokkal a jogképesség szempontjából egy tekintet alá eső más gazdálkodó szervek a gazdasági rendben olyan önálló egységként jelentkeznek, amelyek közvetlen károsultjai és így a büntetőeljárási törvény szerint sértettjei az ellenük elkövetett bűncselekménynek”.
A sértett fogalmát eljárásjogi szempontból a Be 53. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés adja meg, amely szerint „sértett az, akinek jogát vagy jogos érdekét a bűncselekmény sértette vagy veszélyeztette”. Az utóbbi törvényhelyhez fűzött miniszteri indokolás kifejezésre juttatja azt is, hogy bár a törvény szóhasználata természetes személyre utal, „a sértett lehet jogi személy vagy más szerv is”.
A Btk. 333. §-ának 2. pontjában foglalt értelmező rendelkezés szerint „a társadalmi vagyon: az állam, valamely szövetkezet, társadalmi szervezet és egyesület tulajdona, valamint az ezek használatában, kezelésében vagy rendelkezése alatt álló idegen vagyontárgy, ideértve más szocialista ország társadalmi tulajdonát is”.
A kifejtettekhez képest tehát a védett jogi tárgy – a társadalmi vagyon – általános fogalma büntetőjogi szempontból nem olyan egység, amelynek értelmében a társadalmi vagyont konkrétan kezelő önálló gazdasági egységek ne lehetnének a Be 53. §-ának (1) bekezdésében meghatározott „sértettei” az őket károsító bármilyen – akár szándékos, akár gondatlan jellegű – bűncselekményeknek.
A Btk. 12. §-ának (1) bekezdése értelmében bűnhalmazat akkor létesül, ha az elkövető egy vagy több cselekménye több bűncselekményt valósít meg és azokat egy eljárásban bírálják el.
Az óvásban kiemelt az a tény, amely szerint a gondatlan rongálást is eredményező cselekmény azonos időben valósult meg és „egymozzanatú” volt, nem alapozhatja meg a bűncselekményegység megállapíthatóságát. Amennyiben ugyanis az egyetlen elkövetői magatartással megvalósított bűncselekménynél a sértettek számának jelentősége van, és az ténylegesen több sértettet is érint, e tevékenység a természetes egység körébe nem illeszthető bele. Az utóbbi egységfogalom megállapítására azért sem kerülhet sor, mivel a korábban kifejtettekre figyelemmel a társadalmi vagyon károsult kezelői büntetőjogi szempontból „sértettek”, és a vagyon elleni bűncselekmények esetében – a töretlenül irányadó bírói gyakorlat szerint – az egység vagy többség kérdésének eldöntésénél a sértettek száma meghatározó jellegű.
Ennek megfelelően több sértett esetében – általában – bűnhalmazatot kell megállapítani olyankor, amikor az elkövető egyetlen cselekménye az egy és ugyanazon törvényi tényállást többszörösen valósítja meg. Ez a helyzet akkor is, ha az elkövetőnek a társadalmi vagyont károsító szándékos bűncselekménye több állami vállalat, illetve a velük jogképesség szempontjából egy tekintet alá eső egyéb gazdálkodó szerv sérelmére valósul meg, de nyilvánvaló, hogy nem lehet eltérő a jogi megítélés a társadalmi vagyont sértő gondatlan cselekményeknél sem olyankor, amikor a büntetőjogilag értékelt magatartásnak ugyancsak több sértettje van.
A Btk. 12. §-ának (1) bekezdéséhez kapcsolódó – a korábbiakban már említett – miniszteri indokolás világosan kifejezésre juttatja, hogy a sértettek többsége ellenére sem kerül sor halmazat megállapítására olyankor, ha
a) a sértettek száma azért nem hat ki a cselekmény minősítésére, mert a törvényi tényállás szerkezetileg eleve egységet létesít;
b) illetve amikor az elkövetési magatartások terén felismerhető azonos jellegű tárgyi, illetve alanyi tényezők indokolják a törvényi egység létesülését (üzletszerűség, folytatólagosság).
Amennyiben a törvényhozó ezt a gondatlan – a társadalmi vagyon sérelmére elkövetett – cselekményt több sértett esetében is törvényi egységet létesítő módon kívánta volna megfogalmazni és értelmezni, úgy erre a tételes anyagi jog kifejezett és félreérthetetlen rendelkezést tartalmazna.
A Btk. 324. §-ának (6) bekezdésében rögzített törvényi tényállásból viszont ilyen törvényhozói akarat nem olvasható ki.
A jelen esetben tehát az egyébként vitathatatlanul „egymozzanatú” tevékenységgel megvalósult gondatlan rongálás sem a természetes, sem a törvényi cselekményegységbe nem sorolható. Értékegybefoglalásra pedig a Btk.-ban foglalt anyagi jogszabályok nem adnak lehetőséget.
Az a tény, hogy az elkövető a véletlen folytán a sértettek számát nem ismerte fel, nem teszi mellőzhetővé a több sértett megléte esetén az ennek megfelelő jogi következtetések megállapítását. Mindezekhez képest a több sértett előrelátásának hiánya mellett sincs lehetőség a bekövetkezett károk összeadására és az erre alapozott büntetőjogi felelősség megállapítására.
Összegezve tehát a Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvás által sérelmezett felmentő ítéleti rendelkezést helytállónak, az anyagi jogszabályokkal összhangban állónak ítélte meg.
Alapos azonban a törvényességi óvás annyiban, hogy a másodfokú bíróság – a felmentő ítéleti döntésével egyidejűleg – a kétségtelenül megvalósult szabálysértés megállapítását – és e vonatkozásban az eljárás megszüntetését – elmulasztotta.
A baleset következtében az érintett tömegközlekedési eszközök a terhelt gondatlan magatartása folytán megrongálódtak és így cselekménye a 19/1979. (V. 11.) MT sz. rendelettel módosított 17/1968. (IV. 14.) Korm. számú rendelet 42/A. §-ának (1) bekezdésébe ütköző – tömegközlekedési eszköz gondatlan megrongálásával elkövetett – szabálysértést valósította meg és a másodfokú bíróságnak a Be 216. §-a (1) bekezdés b) pontja értelmében ezt meg kellett volna állapítania és egyben – mivel a felelősségre vonás szempontjából jelentősége nem volt – a Be 216. §-ának (2) bekezdése értelmében meg kellett volna szüntetnie az eljárást.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a másodfokú bíróság határozata részben törvénysértő s ezért a szabálysértés miatti eljárást megszüntette. (B. törv. V. 288/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás