PK BH 1981/496
PK BH 1981/496
1981.12.01.
Korlátozott cselekvőképesség okából csak annak a nagykorú személynek a szerződése érvénytelen, akit a bíróság ilyen hatállyal gondnokság alá helyezett [Ptk. 13. §].
A felperes az 1978. szeptember 11-én meghalt Gy. L.-né Gy. I. volt budapesti lakos örökhagyó egyedüli gyermeke.
Az örökhagyó 1978. június 22-én egy 50 000 forintos takarékbetétkönyvet ajándékozott az alperesnek, aki a betétösszeget június 27-én felvette. Az ajándékozás indoka az volt, hogy az alperes gondozta és élelmezte az örökhagyót, aki meghagyta az alperesnek, hogy esetleges orvosi kiadásait és a temetési költségét is fedezze.
Az örökhagyó 1978. július 28-án kórházba került, majd a felperes ezt követően cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezés iránt keresetet indított ellene, a per azonban az örökhagyó halála miatt megszűnt.
A felperes a keresetében 58 000 forint és járulékai megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Előadta, hogy az örökhagyó 59 000 forintot adott át az alperesnek aki 1000 forint értékű szolgáltatást teljesített az örökhagyó részére, és ekként az ő követelése 58 000 forintot tesz ki. A felperes álláspontja szerint az örökhagyó részéről történt ajándékozás érvénytelen.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint csupán 50 000 forintos betétkönyvet kapott az örökhagyótól, aki őt a neki nyújtott támogatásáért érvényesen ajándékozta meg.
Az elsőfokú bíróság az alperest 50 000 forint és kamatai, valamint a perköltség megfizetésére kötelezte. A bíróság megállapítása szerint az örökhagyó és az alperes között halál esetére szóló ajándékozási szerződés [Ptk. 659. § (1) bek.] jött létre, amely azonban alakszerűségi hiányok folytán érvénytelen. Az alperes ennélfogva az érvénytelen szerződés alapján átvett pénzösszeget az örökhagyó fiának mint örökösnek köteles visszafizetni.
A másodfokú bíróság további bizonyítás lefolytatása után hozott ítéletével az első fokú ítéletet helybenhagyta. A másodfokú bíróság szerint az örökhagyó és az alperes között nem halál esetére szóló, hanem élők közötti ajándékozás jött létre, amely azért érvénytelen, mert az örökhagyó az orvosi vélemény szerint csupán korlátozottan volt cselekvőképes.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A másodfokú bíróság helyesen minősítette a jogvita alapjául szolgáló jogügyletet élők közötti ajándékozásnak, de tévedett akkor, amikor azt azért tekintette érvénytelennek, mert az örökhagyó korlátozottan volt cselekvőképes.
A Ptk. 13. §-ának (1) bekezdése szerint korlátozottan cselekvőképes az a nagykorú, akit a bíróság ilyen hatállyal gondnokság alá helyezett. Az örökhagyót a bíróság nem helyezte cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá, következésképpen őt nem lehetett volna korlátozottan cselekvőképesnek tekinteni.
A Legfelsőbb Bíróság vizsgálta azt is, hogy az örökhagyó gondnokság alá helyezés nélkül is nem volt-e cselekvőképtelen állapotban (Ptk. 17. §), amikor az ajándékozási szerződést megkötötte. Ilyen megállapítást azonban a peradatok nem tesznek indokolttá. Az orvos szakértői vélemény sem állapított meg cselekvőképtelen állapotot, de a tanúvallomásokból is kitűnik: az örökhagyó tudatában volt annak, hogy mit tett és ezt kellően meg is indokolta. Valóban az alperes volt az, aki a kórházba kerülése előtt az ő gondozását és élelmezését ellátta és így eleget tett az örökhagyó meghagyásának is.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét pedig részben megváltoztatta és a felperes keresetét teljes egészében elutasította, egyben a felperest mint pervesztest a Pp. 78. §-a alapján az alperesnek okozott perköltség megfizetésére és a 16/1976. (XII. 31.) IM számú rendelet 18. §-a alapján a feljegyzett kereseti illeték megtérítésére kötelezte. (P. törv. II. 20 069/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás