PK BH 1981/497
PK BH 1981/497
1981.12.01.
I. Újítás szerzőjeként vagy társszerzőjeként való elismerését az kérheti, aki bizonyítani tudja, hogy a javaslat egészben vagy részben tőle származik [38/1974. (X. 30.) MT sz. r. 3. § (4) bek.].
II. Újítás csak viszonylag új megoldás lehet. A megoldás akkor viszonylag új, ha benyújtása előtt azzal azonos megoldást a vállalat még nem hasznosított vagy azonos megoldás birtokában annak hasznosítását nem tervezte. Nem zárja ki a viszonylagos újdonságot az egészben vagy részben azonos megoldás korábbi hasznosítása, ha a vállalat a hasznosítást évekkel korábban megszüntette és felújítását, a megoldás újbóli hasznosítását nem is tervezte [38/1974. (X. 30.) MT sz. r. 2. § (1) és (2) bek.].
I. A felperes 1969. május 19-én újítási javaslatot nyújtott be az I. r. alpereshez „Visszacsapó perem alkalmazása szeparátor állomásokon, illetőleg közös gyűjtősorokon” címmel. Javaslatát elfogadták, és az 1970. október 20-án kelt újítási hasznosítási szerződésben 1500 Ft újítási díjat állapítottak meg a részére.
Javasolta, hogy a közös gyűjtősorra termelő olajkutaknál akadályozzák meg a folyadék és a gáz visszaáramlását a vezetékbe és a kutakba. Előadta, hogy nem elegendő a zárás a kútnál, mert ilyenkor is meghamisítja a mért kútról felvett adatokat a vezetékbe visszaáramló folyadék és gáz, és a vezetékben levő folyadékzár az alacsonyabban fekvő kutaknál hozamcsökkenést eredményez. Külön visszacsapó szelep alkalmazása helyett az általa megtervezett, házilag elkészíthető, a vezetékszakaszba beépíthető ún. visszacsapóperem alkalmazását javasolta, golyós vagy tányéros szeleppel.
Javaslatát 1970. február 1-jétől kezdődően alkalmazták. Az általa javasolt megoldást négy helyen valósították meg. Kb. négy évig lehettek működőképesek. Nem cserélték ki, nem újították fel ezeket a szerkezeteket, és nem is tervezték sem a felújítást, sem azt, hogy a felperes újítása szerinti megoldást újabb helyeken is bevezetik.
A II. r. és III. r. alperes 1978. április 10-én nyújtott be újítási javaslatot az I. r. alpereshez „Visszacsapó perem a közös gyűjtősorra” címmel. Javaslatukban előadták, hogy sok gondot okoz a közös gyűjtősorra termelő kutakba visszaáramló folyadék. Ha a kútnál van visszacsapó szelep, akkor a vezeték töltődik fel folyadékkal. Ennek a megakadályozását javasolták a gyűjtősor függőleges ágába egyszerű visszacsapó perem beépítésével. Szelep helyett egy csukló körül elforduló nyelv alkalmazását javasolták, amely saját súlyánál fogva, illetve az ellennyomás hatására zár.
Újítási javaslatukat az I. r. alperes elfogadta, újítási hasznosítási szerződést kötött a II–III. r. alperesekkel. A megvalósítás az 1978. évben megtörtént, megállapították, hogy az újítási javaslatban leírt előnyök megvalósultak, ezért a II. és III. r. alperesek részére az I. r. alperes 10 000 Ft eszmei újítási díjat állapított meg.
II. A felperes a módosított, illetve kiterjesztett keresetében kérte megállapítani, hogy ő a II. és III. r. alperesek által az I. r. alpereshez benyújtott újítás szerzője, illetve társszerzője. Kérte továbbá megállapítani, hogy a közte és az I. r. alperes között létrejött újítási hasznosítási szerződés semmis, és kérte az I. r. alperest kötelezni a javaslatával arányban álló újítási díj fizetésére. Arra is hivatkozott, hogy megoldása találmánynak minősül, ezért az I. r. alperes találmányi díj fizetésére köteles. Utóbb bejelentette, hogy 1980. november 14-én az Országos Találmányi Hivatalhoz szabadalmi bejelentést nyújtott be.
Az alperesek elutasítást kértek valamennyi kereseti igény tekintetében.
Az elsőfokú bíróság a találmányi díj iránti kereseti kérelem tekintetében a per tárgyalását a Pp. 152. §-ának (1) bekezdése alapján felfüggesztette, az újítás szerzőségének a megállapítása iránti kereseti kérelem tárgyában részítéletet hozott. A hasznosítási szerződés érvényessége és az újítási díj iránti igény vonatkozásában még nem határozott.
Az elsőfokú bíróság részítéletében a II. és III. r. alperesek újítási javaslatával kapcsolatban a felperes szerzőségének a megállapítása iránti keresetet elutasította. Az indokolás lényege szerint a felperes és a II–III. r. alperesek javaslata azonos feladatot lát el, azonos helyen kívánja megszüntetni ugyanazt a hiányosságot, de erre eltérő szerkezetet alkalmaz. Ebben az eltérésben valósul meg a II. és III. r. alperesek újításának az újdonsága. Ezért nem lehet megállapítani, hogy ennek a megoldásnak a szerzője a felperes.
Az első fokú részítélet ellen a felperes fellebbezett, kérte a részítélet megváltoztatásával szerzőségét megállapítani.
Az I. és II. r. alperes kérte helybenhagyni az első fokú részítéletet. A III. r. alperes nem tett érdemi nyilatkozatot.
III. A fellebbezés alapos.
1. A II. és III. r. alperesek újítási javaslatukat 1978. április 10-én nyújtották be. Az újításokról szóló 38/1974. (X. 30.) MT számú rendelet (a továbbiakban: R.) 3. §-ának (4) bekezdése szerint kérheti a bíróságtól, hogy szerzőnek vagy társszerzőnek ismerjék el, aki bizonyítani tudja, hogy a javaslat egészben vagy részben tőle származik.
A szakértői véleményekből megállapítható, hogy a II. és III. r. alperes újítási javaslata részben azonos a felperes korábbi javaslatával. Mindkét javaslat lényege, hogy a gyűjtősorra termelő kutaknál meg kell akadályozni, hogy a folyadék és gáz visszaáramoljon a kútba, illetve a vezetékbe. Ezt mindkét javaslat a gyűjtősoron alkalmazott elzáró szerkezettel oldja meg. Az elzáró szerkezet beépítésének a helye és módja is azonos. Erre tekintettel mondotta a perben korábban alkalmazott szakértő a véleményében, hogy a II. és III. r. alperes nem érintette, azaz nem módosította a felperes javaslatának az eszmei részét. Csupán az elzáró szerkezet kialakításának a módjában van eltérés. Ez sem teljes. Mindkettő külön szerelvény helyett a csőrendszer két karimája közé, annak meglevő peremére szereli a házilag kialakított, a gyárilag készült visszacsapó szelepnél egyszerűbb berendezést. Mindkettőt fel lehetett szerelni a meglevő csőrendszer megváltoztatása nélkül. A II. és III. r. alperes szerkezete azonban egyszerűbb, megvalósítása könnyebb és olcsóbb. A felperes javaslatában külön szeleptest van és ún. ülék, amelyben a szeleptest mozog. Ezzel szemben a II. és III. r. alperes csuklóval a peremre erősített körlemezt alkalmaz. Működési elvük viszont hasonló. A felperes javaslata szerinti szelep, valamint a II. és III. r. alperes csappantyúja egyaránt akként nyit, hogy a kút felől érkező közegáramlás hatására felemelkedik, és mindkettő önsúlyától, illetve az ellenáramlás hatására záródik.
2. A R. 2. §-a (l) bekezdésének b) pontja értelmében az újítás fogalmi feltétele a hasznos eredmény. Ezért a két megoldás összehasonlításánál azt is vizsgálni kell, hogy adott esetben milyen műszaki intézkedésből származott az a vállalati haszon, amely az újítás elfogadását indokolta.
A szakértői vélemény szerint a hasznos eredmény elsősorban a folyadék és gáz visszaáramlásának a megakadályozásában, illetőleg abban rejlik, hogy a közös gyűjtősorra termelő kutak közül nem tud az egyik hatni a másikra. Ez mindkét javaslatnál közös. További közös előnye mindkét megoldásnak, hogy a csőrendszer megváltoztatása nélkül alkalmazható volt. A II. és III. r. alperes megoldásának a többlethaszna, hogy az általuk alkalmazni javasolt egyébként a műszaki gyakorlatban ismert – szerkezet egyszerűbben, könnyebben, kisebb költséggel előállítható és beszerelhető.
Mindezekre tekintettel a műszaki jelleg és a hasznos eredmény vonatkozásában egyaránt részleges azonosságot lehet megállapítani a két javaslat között.
3. A II. és III. alperes javaslatát nem lehet a felperes javaslatának a korszerűsítését jelentő önálló újításnak tekinteni.
Az I. r. alperes a II. és III. r. alperes újítási javaslatát nem a felperes korábbi javaslatának a továbbfejlesztéseként, korszerűsítéseként fogadta el és díjazta. A II. és III. r. alperes javaslata a felperes javaslatának a lényegét is magában foglalja, előnyként ugyanazokra a hatásokra hivatkozik, amelyek a felperes javaslatából is következnek. A díjazáskor a II. és III. r. alperes részére járó újítási díjat arra hivatkozással állapították meg, hogy az újításban leírt előnyök megvalósultak.
4. Mindezek folytán vizsgálni kell azt is, hogy a II. és III. r. alperes javaslata újítás-e abban a részében, amelyben megegyezik a felperes korábbi javaslatával. Nem zárja-e ki a viszonylagos újdonságot a korábbi megvalósítás? Ebben az esetben ugyanis a társszerzőség megállapításának nem lenne helye, mert arra a megoldásra (megoldásrészre) nézve, amely nem újítás, nem lehet senkit az újítás szerzőjének (társszerzőjének) elismerni.
A R. 2. §-ának (1) bekezdése értelmében újítás csak viszonylag új megoldás lehet [a) pont]. A R. 2. §-ának (2) bekezdése megállapítja, hogy a megoldás akkor viszonylag új, ha benyújtása előtt azzal azonos megoldást a vállalat még nem hasznosított vagy azonos megoldás birtokában annak hasznosítását nem tervezte.
Az adott esetben az I. r. alperes a II. és III. r. alperes javaslatának jelentős – a felperes javaslatával azonos – részét már korábban hasznosította. Ez a tény mégsem zárja ki hogy a II. és III. r. alperes elfogadott javaslata teljes egészében újításnak tekinthető, ahogyan azt az I. r. alperes is annak tekintette.
A jogszabály szövegét nem lehet mereven alkalmazni. Nem jelenti a kérdéses rendelkezés azt, hogy a vállalat által korábban bármikor alkalmazott megoldást később nem lehet felújítani és újításként értékelni akkor sem, ha a vállalat részére hasznos eredménnyel jár. A jogszabály nem mondja meg azt, hogy mely időn belül történő korábbi alkalmazás zárja ki a viszonylagos újdonságot.
A jogszabály helyes értelmezése szerint nem zárja ki a viszonylagos újdonságot az egészben vagy részben azonos megoldás korábbi hasznosítása, ha a vállalat a hasznosítást évekkel ezelőtt megszüntette, és felújítását, a megoldás újbóli hasznosítását nem is tervezte.
Az adott esetben a felperes újítását 1970-ben vezették be, szakértői vélemény szerint a felszerelt szerkezet négy évig lehetett működőképes. Nem javították, nem újították fel, nem tervezték felújítását, további megvalósítását. Ezért az 1978-ban előterjesztett újítási javaslat viszonylagos újdonságát teljes egészében meg lehet állapítani.
5. Ilyen esetben sem sértheti az újabb javaslat a korábbi újító jogait és törvényes érdekeit. Tekintettel azonban az újítás viszonylagos jellegére az újító nem élvezhet abszolút jogokat. Így a korábbi újító csak akkor léphet fel a későbbi újítóval szemben, ha bizonyítani tudja, hogy a későbbi újító a megoldását részben vagy egészben tőle vette át. Ebben az esetben lehet alkalmazni a korábbi újító javára az R. 3. §-ának a (4) bekezdését, azaz kérheti, hogy szerzőnek vagy társszerzőnek ismerjék el.
A II. és III. r. alperes az I. r. alperes alkalmazottai. A felperes személyesen előadta, hogy a III. r. alperes ott volt csoportvezető ahol a felperes újítását megvalósították, így azt ismernie kellett. Erre a felperes beadványaiban is többször hivatkozott. Az alperesek ezt nem tagadták, védekezésük szerint újítási javaslatukat azért kell önálló újításnak tekinteni, mert nem azonos a felperes javaslatával. A II. r. alperes előadta, hogy a II. és III. r. alperes az újításnak csak a gépészeti részén változtattak.
Mindebből megállapítható, hogy a II. és a III. r. alperes ismerte a felperes újítását, a felperesnek az I. r. alperes által megvalósított megoldását, és ismeretüknek a felhasználásával készítették el a saját újítási javaslatukat.
Ezért a R. 3. §-ának a (4) bekezdése alapján a II. és III. r. alperes újítási javaslatának abban a részében, amelyben a felperes javaslatával egyezik, a felperest társszerzőnek kell tekinteni.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság részben megváltoztatta az elsőfokú bíróság részítéletét és megállapította, hogy a felperes társszerző. A rendelkezésre álló adatok alapján nem lehetett dönteni a társszerzőség mértéke tekintetében. Ezért a Legfelsőbb Bíróság közbenső ítélettel határozott, és a társszerzőség mértékének a megállapítása érdekében egyebekben hatályon kívül helyezte az elsőfokú bíróság részítéletét, új tárgyalást és új határozat hozatalát rendelte el.
Az új eljárás során tisztázni kell, hogy a II. és III. r. alperes újítási javaslatának az a része, amely a fent kifejtettek értelmében egyezik a felperes javaslatával, milyen mértékben játszik közre az újítás hasznos eredményének a kialakításában, illetőleg műszaki-szellemi színvonala hogyan viszonylik a javaslat egyéb, nem egyező részének a műszaki színvonalához. Ennek a két tényezőnek megfelelően kell a társszerzőség arányát megállapítani. (Legf. Bír. Pf. IV. 20 022/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás