PK BH 1981/499
PK BH 1981/499
1981.12.01.
A bíróság a haszonélvező és a tulajdonos között létrejött szerződést – amelynek alapján a házingatlant díjazás ellenében a tulajdonos használhatja – akkor módosíthatja, ha a felek tartós jogviszonyában utólag beállott lényeges körülmény folytán az valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti [Ptk. 157. § (1) bek., 241. §].
Az I. r. alperes a felperes fia, a II. r. alperes pedig a felperes volt házastársa. A házastársaknak van közös ingatlana, amelynek 2/3 része a volt feleség, 1/3 része pedig a felperes tulajdona. Az ingatlanban kétszobás lakás van, amelyben a házasfelek a házasság fennállása alatt együtt laktak. Az ingatlant jelenleg a volt feleség, a II. r. alperes használja kizárólagosan. A felperes ugyanis az életközösség megszakadása után onnan elköltözött, élettársával lakik annak lakásában.
A szomszédos, K. u. 220. szám alatti, három szobából és mellékhelyiségekből álló házasingatlan a házasfelek nagykorú gyermekének: az I. r. alperesnek a tulajdona. Haszonélvezeti jog illeti meg azon a felperest és a II. r. alperest. Ebben az ingatlanban az I. r. alperes lakik, és vele együtt lakott felesége és kiskorú gyermeke.
A felperes már 1976-ban peres eljárásban kérte, hogy a bíróság az utóbbi ingatlanban egy szoba használatát biztosítsa részére. A bíróság akkor elutasította a keresetet, utalva arra, hogy az I. r. alperes családjával együtt lakik az ingatlanban, nem indokolt, hogy a felperes, aki egyébként is italozó, könnyelmű ember, ugyancsak beköltözzék oda.
Időközben az I. r. alperes házassága felbomlott, a felperes ezért újból kérte, hogy a bíróság kötelezze az I. r. alperest arra, hogy az ingatlanban a déli oldalon levő utcai nagyszobát és a mellette levő kisszobát valamint a kert meghatározott részét adja birtokába, a mellékhelyiségek közös használata mellett. A II. r. alperest ennek tűrésére kérte kötelezni.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az I. r. alperes azzal védekezett, hogy az ingatlannak tulajdonosa, ezen az ingatlanon ugyan a szüleinek haszonélvezeti joga van ténylegesen azonban ott a szülők nem laktak, mert a szomszédban volt másik ingatlanuk, amely lakhatásukat biztosította. Hivatkozott arra is, hogy a felperes italozik, így vele az együttlakás nem megoldható.
A járásbíróság a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a felperes hosszú idő óta együtt él élettársával annak házingatlanában. A perbeli lakásban nem lakott, a másik ingatlanból pedig végleges szándékkal elköltözött. A haszonélvezet gyakorlására irányuló keresete joggal való visszaélésnek minősül.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az első fokú ítéletet megváltoztatta, és az I. r. alperest arra kötelezte, hogy a lakóház utcai déli nagyszobáját, a mellette levő udvari kisszobát, valamint a kert felezővonalától délre eső részét bocsássa 15 nap alatt a felperes kizárólagos birtokába, míg ugyanattól az időponttól kezdve a folyosót, az előszobát és a fürdőszobát a felperes és az I. r. alperes közösen jogosultak használni. A II. r. alperest mindezek tűrésére kötelezte.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felek közötti korábbi per befejezése óta lényegesen megváltoztak az I. r. alperes családi körülményei, mert házasságát a bíróság felbontotta, a közös kiskorú gyermeket az anyánál helyezte el, aki gyermekével együtt a visszatérés szándéka nélkül eltávozott a közös lakásból. A II. r. alperesnek különálló lakása van. A lényeges változásokra tekintettel megalapozott a felperesnek a haszonélvezeti jogra alapított igénye.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A felperes kereseti igényét lényegében az ingatlanon fennálló haszonélvezeti jogára alapította. A megyei bíróság a keresetnek helyt adó ítéletében nem jelölte meg, hogy milyen jogszabályi rendelkezés alapján biztosította a felperes részére az ingatlan egy részének használatát, az ítélet indokolása azonban arra utal, hogy a felperest az ingatlanon fennálló haszonélvezeti joga alapján jogosította fel a használatra.
A Ptk. 157. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezések szerint a haszonélvezeti jogánál fogva a jogosult a más személy tulajdonában álló dolgot birtokában tarthatja, használhatja és hasznait szedheti. E rendelkezés szerint tehát a felperes a II. r. alperessel közösen volt jogosult az ingatlan birtoklására, illetőleg hasznosítására.
A per adatai szerint azonban a jogosultak megállapodtak a használat, illetve hasznosítás kérdésében. Sem a felperes, sem a II. r. alperes nem tartottak igényt a haszonélvezetük alatt álló ingatlan használatára, miután a szomszédos, a saját tulajdonukban levő ingatlanban laktak. Ezért a perbeli ingatlan használatát átengedték a tulajdonos I. r. alperesnek. A használatért az I. r. alperest a bíróság a felperes javára ingatlanhasználati díj fizetésére is kötelezte. A rendelkezésre álló adatok szerint tehát az I. r. alperes nem szívességi lakáshasználó, hanem jogcímes lakáshasználó, akit az ingatlan és a lakás használata a rendelkezni jogosultakkal kötött megállapodás alapján megillet. Ha pedig ez így van, akkor e megállapodástól egyoldalúan a felperes sem térhet el, és az I. r. alperes lakáshasználatát egyoldalúan nem szoríthatja meg.
Az ingatlan használatának megállapodással történő rendezése esetén a megállapodás alapján kialakult birtokviszony megváltoztatására a Ptk. 241. §-a nyújt jogi lehetőséget. Eszerint kérelemre a bíróság módosíthatja a lakásjogviszonyt létesítő szerződést, ha a felek tartós jogviszonyában a szerződést követően beállott körülmény folytán az valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti. A perbeli esetben ilyen lényeges változás az lehet, hogy ez a lakás az I. r. alperes lakásszükségletét meghaladja, a felperes pedig megfelelő lakással nem rendelkezik.
A bíróság az ügy érdemi elbírálásához szükséges tényállást nem derítette fel. Nem vizsgálta az alapszerződést és a felek jelenlegi, illetve a birtokbaadási keresetet jogerősen elutasító ítélet meghozatalakor fennállott lakáshelyzetét. Nem vizsgálta továbbá azt sem, hogy a perbeli lakás megosztott használatának alaki és tárgyi feltételei fennállnak-e. E körülmények felderítésének hiányában a módosítás feltételeként megkívánt, a felek tartós jogviszonyában bekövetkezett változás és az ehhez a változáshoz mért érdeksérelem lényeges és jogos volta a rendelkezésre álló peradatok alapján nem bírálható el. Csak ezek megnyugtató tisztázása után lesz a bíróság abban a helyzetben, hogy az ügyben megalapozott döntést hozzon.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a megyei bíróságot a fentiek figyelembevételével lefolytatandó új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 20 081/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás