PK BH 1981/504
PK BH 1981/504
1981.12.01.
A különélő házastárs a házasság felbontása előtt akkor is követelhet házastársi tartást, ha arra a különélést követő öt év után válik rászorulttá [Csjt. 32. § (3) bek.].
A peres felek 1955-ben kötöttek házasságot, amelyből két – ma már nagykorú – gyermek származott. A felperes 58 éves, az alperes 65. Az életközösséget 1962-ben megszakították, a felperes élettársi kapcsolatot létesített B. R.-el, akivel jelenleg is élettársként együtt él.
Az alperes nagykorú gyermekeivel él közös háztartásban, korára és egészségi állapotára tekintettel már nem tud dolgozni, a zártkerti ingatlana csekély jövedelmén kívül más jövedelemmel nem rendelkezik.
A felperes egyéni gazdálkodó, élettársával közösen gazdálkodik. Mezőgazdasági ingatlanaikból és az állattartásból kettőjüknek 4400-4500 Ft körüli havi jövedelme van.
A felperes keresetében a házasság felbontását kérte. Az alperes viszontkeresetében havi 1000 Ft házastársi tartásdíj megfizetésére kérte kötelezni a felperest a viszontkereset előterjesztésétől visszamenőleg 6 hónapra. A házasság felbontását ő is kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a peres felek házasságát felbontotta és kötelezte a felperest havi 900 Ft házastársi tartásdíj megfizetésére.
Az ítélet ellen a felperes jelentett be fellebbezést, kérte annak részbeni megváltoztatását és a viszontkereset elutasítását. Egyrészt arra hivatkozott, hogy a Csjt. 22. §-ának (3) bekezdésében megfogalmazott jogelv itt is alkalmazandó, így helyes értelmezés esetén az életközösség megszakításától számított 5 év eltelte után csak kivételes esetben lehet a volt házastársat tartásdíj fizetésére kötelezni. Az életközösség megszakítása óta ugyanis az alperesnek módja lett volna munkaviszonyt létesíteni és nyugdíjjogosultságot szerezni. Másrészről utalt arra is, hogy tartásdíjat saját megélhetése veszélyeztetése nélkül nem tud fizetni, mert betegsége folytán ő is nagyrészt munkaképtelen, így az élettársával közösen elért jövedelemből az ő részesedése az 50%-nál alacsonyabb.
A fellebbezés az alábbiak szerint részben alapos.
Nem ért egyet a megyei bíróság a felperesnek azzal az álláspontjával, hogy a Csjt. 22. §-ának (3) bekezdése alkalmazható lenne e perben. A Csjt. 32. §-ának (3) bekezdése nem tartalmaz az el nem vált, de különélő házastárs tartásával kapcsolatosan hasonló rendelkezést. A különélő házastárs nem hivatkozhat arra, hogy az életközösség már több mint öt éve megszakadt. Nem lehet a Csjt. 22. §-a (3) bekezdésében írtakat oly módon értelmezni, hogy a volt házastárs az életközösség megszakításától – és nem a házasság felbontásától – számított 5 év eltelte után rászorultsága esetén is csak különös méltánylást érdemlő esetben követelhet tartást.
A felperes a becsatolt orvosi igazolás szerint nem szenved olyan betegségben, amely munkavégzésre képtelenné tenné. Az ott felsorolt betegségek korával együtt járó meszesedésre utalnak.
A megyei bíróság úgy értékelte, hogy élettársával közösen elért jövedelmük szerzéséhez 50-50%-os arányban járulnak hozzá. Így a felperes havi jövedelmét 2200 Ft-ban állapította meg. Saját létfenntartásához – az általános élettapasztalat figyelembevételével – mintegy 1700-1800 Ft szükséges. Az efölötti jövedelméből képes az alperesnek kiegészítő házastársi tartásdíjat fizetni, ennek mértékét a megyei bíróság 400 Ft-ban állapította meg.
Az első fokú ítéletben megállapított tartásdíj mértékét – az első fokú ítéletnek a Pp. 263. §-a (2) bekezdése szerinti megváltoztatásával – a fenti összegre módosította, míg egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyta.
Miután a felperes fellebbezése csak részben vezetett eredményre, a Pp. 81. §-ának (1) bekezdése értelmében a megyei bíróság akként rendelkezett, hogy fellebbezési költségét mindegyik fél maga viseli. (Zalaegerszegi Megyei Bíróság Pf. II. 20 852/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás