PK BH 1981/508
PK BH 1981/508
1981.12.01.
A másodfokú bíróság lényeges eljárásjogi szabálysértés esetén sem helyezheti hatályon kívül az elsőfokú bíróságnak házasságot felbontó jogerős ítéleti rendelkezését [Csjt. 18. §; 7/1974. (VI. 27.) IM sz. r. 25. §; PK. 406. sz.].
A peres felek 1970. június 21-én kötöttek házasságot, amelyből egy leányuk született. Lakásuk Budapesten volt közös tulajdonú kétszintes ingatlanban.
A felperes keresete folytán a kerületi bíróság ítéletével a felek egyező akaratelhatározására utalva, a bontásra vezető okok feltárása nélkül a házasságot felbontotta, a gyermeket a felperesnél helyezte el és az alperest gyermektartásdíj fizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a házasság helyreállítására már nincs lehetőség. Ezt bizonyítja az is, hogy az alperes a közös lakásból „végleges távozási szándékkal elköltözött”.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett és a tényállás kiegészítését kérte azzal, hogy a közös lakást végleges szándékkal nem hagyta el. Időközben az iratoknak a másodfokú bírósághoz való felterjesztése előtt a kerületi bíróság az alperes kérelmére megállapította, hogy a 6. sorszámú ítélet a bontás tekintetében 1980. május 25-én jogerőre emelkedett (8. sorszámú végzés).
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét teljes terjedelmében hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Döntését azzal indokolta, hogy a házasságot a felek egyező akaratnyilvánítása alapján addig nem lehetett volna felbontani, amíg a gyermek láthatása, a közös lakás használata kérdésében egyezség nem jött létre, és azt a bíróság jóvá nem hagyta, illetőleg amíg ezek a kérdések döntésre alkalmassá nem váltak.
A jogerős végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Csjt. 17. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében a házasság a bíróság felbontó ítéletével megszűnik. A Csjt. 18. §-a értelmében pedig a bíróság a házasságot a felek egyező akaratnyilvánítása alapján akkor bonthatja fel, ha a házastársak a közös gyermek elhelyezése, tartása, a szülő és a gyermek közötti érintkezés, a házastársi tartás, valamint a közös lakás használata kérdésében megegyeztek, egyezségüket a bíróság jóváhagyta, illetőleg e kérdésekben a házasság felbontásával együtt – kérelmükre – dönt.
Az adott esetben anélkül, hogy a házastársi közös lakás használata és a gyermek láthatása egyezségkötéssel rendeződött volna, az elsőfokú bíróság a házasságot a felek egyező akaratnyilvánítására hivatkozással felbontotta. Minthogy a Csjt. 18. §-ának (1) bekezdése, valamint a 7/1974. (VI. 27.) IM számú rendelet 25. §-a a házasság felbontásának feltételéül írja elő az említett kérdéseknek egyezséggel vagy ítélettel történő rendezését, s a házasság felbontására csak ezt követően vagy azzal egyidejűleg kerülhet sor, az elsőfokú bíróság lényeges eljárásjogi szabályt sértett. A másodfokú bíróság ennek az eljárásjogi szabálysértésnek a megtörténtét helyesen állapította meg, de helytelenül határozott annak jogkövetkezményei felől. A másodfokú bíróság ugyanis figyelmen kívül hagyta azt, hogy az elsőfokú bíróság a házasságot felbontó ítéleti rendelkezését időközben jogerőssé nyilvánította, és az alperes ezt követően 1980. július 20-án újabb házasságot kötött. Ilyen körülmények között pedig a másodfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha az elsőfokú bíróság ítéletének a fellebbezéssel nem támadott rendelkezéseit nem érintve, a PK 406. számú állásfoglalásnak megfelelően az el nem bírált kérdésekben maga dönt.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot a gyermekkel való érintkezés és a közös lakás használata tekintetében új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 20 296/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás