BK BH 1981/51
BK BH 1981/51
1981.02.01.
A kiskorú veszélyeztetése bűntettének passzív alanya az a kiskorú, aki még nem töltötte be a tizennyolcadik életévét és házasságkötés folytán nem vált nagykorúvá [Btk. 195. §].
A katonai bíróság az I. r. vádlottat és feleségét, a II. r. vádlottat kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlottak 1972 decemberében kötöttek házasságot. Ezt követően közösen nevelték a II. r. vádlott első házasságából 1963. augusztus 16-án született fiúgyermeket. A kiskorú az iskolai tanulmányai során nem volt szorgalmas. A rossz tanulmányi eredményei és a magatartása miatt a vádlottak ököllel, fakanállal, valamint egyéb eszközzel rendszeresen és brutálisan bántalmazták. A bántalmazások nyomait az iskolában a pedagógusok többször is észrevették. A vádlottak nem adtak a fiatalkorúnak zsebpénzt, megkövetelték, hogy otthon tartózkodjék és eltiltották a hasonló korú gyermekekkel való barátkozástól.
A kiskorút rendszeresen igénybe vették a két kisebb gyermek ellátásánál és végeztették vele a család reggeli bevásárlását, de megbíztak egyéb ház körüli munkák elvégzésével is.
A kiskorú 1979 szeptemberétől csavarogni kezdett, rászokott a ragasztószer gőzeinek élvezésére, majd részt vett egy autóbusz eltulajdonításában. Az autóbusz eltulajdonítása miatt a rendőrhatóság az eljárás megszüntetése mellett megrovásban részesítette. 1979 novemberében és decemberében pedig – miután tovább folytatta a ragasztószer gőzeinek kóros élvezetét – az Országos Ideg- és Elmegyógyintézetben elvonó kezelésen esett keresztül. A kiskorú kóros személyiségszerkezetű, amelynek kialakulásában jelentős szerepe volt a vádlottaktól elszenvedett brutális, testi-lelki, a személyiséget és az egészséget veszélyeztető bántalmazásoknak.
A katonai bíróság a vádlottak büntetőjogi felelősségét csak az 1972 decembere és 1977 augusztusa közé eső időre látta megállapíthatónak. Az ítélet indokolása szerint a kiskorú ez utóbbi időpontban töltötte be tizennegyedik életévét és ez időtől mint korlátozottan cselekvőképes személy ügyei vitelére részben önállóan is képes volt.
A Legfelsőbb Bíróság a katonai bíróságnak ezzel az álláspontjával nem értett egyet. A Btk. 195. §-ához fűzött miniszteri indokolás a kiskorú fogalmának meghatározásánál a Ptk. 12. §-ának (2) bekezdésére utal. Eszerint a bűncselekmény passzív alanya csak kiskorú, tehát olyan személy lehet, aki a tizennyolcadik életévét még nem töltötte be, kivéve, ha házasságkötés folytán nagykorúvá vált. A kiskorú 1979 novemberéig – az Ideg- és Elmegyógyintézetbe kerüléséig – nem töltötte be a tizennyolcadik életévét, házasságot nem kötött ez idő alatt, ezért is folyamatosan a vádlottak felügyelete és gondozása alatt állt, akik ez ideig folyamatosan és brutálisan bántalmazták. Erre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a bűncselekmény alapjául szolgáló vádlotti cselekményeket az 1977 augusztusa és 1979 novembere közé eső időszakra is megállapította. (Legf. Bír. Katf. IV. 293/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás