GK BH 1981/513
GK BH 1981/513
1981.12.01.
Az együttműködési kötelezettség megszegéseként jogellenes mulasztásnak minősül a szállítónak az a magatartása, hogy a visszárujegyzékre és az egyenlegközlő értesítésre, valamint a teljesítési felhívásra nem ad választ, és emiatt a megrendelő a postacsomag elvesztéséből eredő kártérítési igényét az elévülési időn belül nem tudja érvényesíteni [Ptk. 4. § (3) bek., 339. §].
A felperes csomagban gázöngyújtókat visszaáruzott az alperesnek. A visszárujegyzékét ajánlott küldeményként küldte meg részére. Mivel az alperes a visszáru ellenértékét peren kívül nem fizette meg, 1978. október 25-én ismét felszólította teljesítésre az alperest, és a részére folyószámla-egyeztető levelet küldött. Az alperes ezt a felszólítást is válasz nélkül hagyta, ezért a felperes 1979. január 22-én beszedési megbízásban kísérelte meg érvényesíteni a követelését. Ez sem járt azonban sikerrel. Többszöri sürgetés után az alperes csak az 1979. március 15-i levelében közölte a felperessel, hogy a visszáruküldeményt nem kapta meg. Ezt követően a felperes megkísérelte a postánál érvényesíteni a kártérítési igényét, a követelését azonban elévülés címén az elutasította. Ezt közölte az alperessel, aki a követelés kiegyenlítésére továbbra sem volt hajlandó, ezért a keresetében 1032 Ft-nak és kamatának megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
Az alperes a védekezésében arra hivatkozott, hogy a felperes önmaga okozta a kárát, mivel olyan késői időpontban kísérelte meg a követelésének beszedési megbízás útján való érvényesítését – amelynek során tisztázódott, hogy a küldemény hozzá nem érkezett meg –, hogy emiatt a postával szemben keletkezett kártérítési igénye időközben elévült.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, Az ítélet indokolása szerint a felperes nem a tőle elvárható módon járt el, az alperes teljesítésének hiányában az elévülési időn belül köteles lett volna a postától tudakozványt beszerezni. Ebben az esetben ugyanis kártérítési igénye nem évült volna el. Rámutatott az elsőfokú bíróság arra is, hogy a felperes a visszárunak az alperes részéről történt átvételét nem tudta bizonyítani.
A felperes az első fokú ítélet ellen fellebbezett.
A fellebbezés alapos.
Az alperes az eljárás során nem vitatta, hogy a felperes visszárujegyzékét, illetőleg az 1978. október 25-i egyenlegközlő levelét megkapta. Az alperes tehát a felperes vele szemben keletkezett követeléséről tudomást szerzett, a teljesítésre vonatkozó felhívásokra azonban nem reagált, és nem közölte a felperessel, hogy a visszárutételt nem kapta meg. Az alperesnek ez a mulasztása a Ptk. 4. §-ának (3) bekezdésében meghatározott együttműködési kötelezettségének megszegését jelenti, és jogellenes mulasztásnak minősül.
A felperes az ellenérték-követelését az egyéves elvülési időn belül bármikor érvényesíthette, írásbeli felszólításai pedig az elévülést félbeszakították. A felperes nem jár el kötelességellenesen, ha mindaddig, amíg remény van az ügynek peren kívüli rendezésére, illetőleg mindaddig, amíg a kötelezett a követelést el nem utasítja, azt beszedési megbízás vagy bírói út igénybevétele útján nem kísérli meg behajtani. Mivel a követelésének elutasítására bizonyítottan csak 1979. március 15-én került sor, a felperes terhére a kárelhárításban vagy kárenyhítésben bekövetkezett mulasztást nem lehetett megállapítani.
A felperes keresetének jogcíme egyébként nem ellenérték-követelés, hanem kártérítés, ezért az elsőfokú bíróság indokolatlanul hivatkozott arra, hogy a felperes nem bizonyította, hogy az alperes a visszáruküldeményt átvette. A felperesnek ugyanis a jelen perben azt kellett bizonyítania, hogy az alperes jogellenes magatartásával összefüggésben neki meghatározott összegű kára keletkezett. A felperes az alábbiak szerint ezt megfelelően bizonyította.
A megyei postahivatal határozatából megállapíthatóan a felperes 1978. január 26-án 8 db gázöngyújtót tartalmazó csomagot L. 686 658 ragszámon, 1 kg súlyban adott fel az alperes budapesti címére. A visszárujegyzéket 6313/1 ajánlási ragszámon, 1978. február 7-én küldte meg az alperesnek, majd 1978. október 25-én folyószámla-egyeztetés tárgyú levelében az 1032 Ft összegű követelését „7559. viá”. megjegyzéssel feltüntette. Ez a bírósági gyakorlat (BH 1977/7. sz. 285. sorsz.) szerint fizetési felszólításnak minősül. Ezt követően került sor a felperes részéről a beszedési megbízás benyújtására, amelyet az alperes kifogásolt, de még ekkor sem közölte, hogy a postai küldeményt nem kapta meg. Mindebből nyilvánvaló, hogy a felperesnek a postával szemben amiatt keletkezett kártérítési igénye, hogy a küldemény elvesztése folytán annak ellenértékét az alperestől nem hajthatta be. A postával szemben a követelése pedig azért évült el, mert az alperes a felperes felszólításaira sem közölte kellő időben a postacsomag elveszésének tényét. Az alperesnek ez a mulasztása jogellenes, az ezzel összefüggésben keletkezett károkért tehát – a Ptk. 339. §-a alapján – felelősséggel tartozik.
A fentiekkel ellentétes első fokú ítélet nem volt megalapozott, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta és az alperest – az általa összegszerűségében nem vitatott – kártérítési követelés megfizetésére kötelezte. (Legf. Bír. Gf II. 30 350/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás