BK BH 1981/52
BK BH 1981/52
1981.02.01.
Fogalmilag kizárt, hogy az alapbűncselekmény elkövetője egyben az ehhez az alapcselekményhez kapcsolódó bűnpártolás tettese lehessen [Btk. 244. § (1) bek. b) pont].
A megyei bíróság az I. r., II. r., valamint a III. r. vádlottakat bűnösnek mondotta ki társtettesként elkövetett súlyos testi sértés bűntettében, ezenfelül az I. r. vádlottat bűnpártolás vétségében is s ezért őket különböző időtartamú szabadságvesztésre ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlottak – családi okokra visszavezethetően – haragudtak a velük rokoni kapcsolatban levő sértettre. A vádbeli napon a sértett szeszes italtól befolyásolt állapotban az esti órákban megjelent az I. r. vádlott lakásán, hogy gyermekeit meglátogassa. Az ajtót nyitó II. r. vádlott – meglátva a sértettet – öklével a lakásba belépő sértett arcába sújtott, majd a III. r. vádlott a sértettet tarkón ütötte. Ezután az említett vádlottak a földre eső sértettet ököllel és lábbal tovább bántalmazták, rugdalták.
A sértett bántalmazásának zajára felfigyelt a szomszéd szobában az I. r. vádlott – a sértett anyósa –, aki egy szeneslapáttal több ízben a még földön fekvő sértett fejére sújtott. A sértett a bántalmazás során az eszméletét vesztette.
Az I. r. vádlott ezután elküldte a lakásból a II. r. és III. r. vádlottakat azzal, hogy majd ő „rendezi az ügyet”. A sértettel egyedül maradó I. r. vádlott ezután lelocsolta a vejét vízzel, felmosta a vértől szennyezett padozatot, majd éjféltájban értesítette a rendőrséget. A helyszínen megjelenő rendőrjárőrt az I. r. vádlott úgy tájékoztatta, hogy a sértett erőszakkal behatolt a lakásba, őt megtámadta, mire ő védekezésképpen a szeneslapáttal a sértettet fejbe vágta. Előadása szerint a cselekményt egyedül követte el.
A sértett a bántalmazás következtében – közvetlen életveszéllyel nem járó – járomcsonttörést eredményező sérüléseket szenvedett. A sérülések kb. 6 hét alatt gyógyultak.
A helyesen megállapított tényállás kellően megalapozott, helytálló a súlyos testi sértés bűntetteként értékelt bűncselekmény vonatkozásában mindhárom vádlott bűnösségének megállapítása, és ennek a cselekménynek a jogi minősítése is megfelel az anyagi jogi rendelkezéseknek.
Tévedett azonban a megyei bíróság, amikor az I. r. vádlott bűnösségét bűnpártolás vétségében is megállapította.
Az ítélkezési gyakorlat szerint az alapbűncselekmény elkövetésében tettesként vagy részesként részt vevő személy a tettestársa tekintetében nem követheti el a bűnpártolást.
A törvényszövegben szereplő – az elkövetés előtti megegyezés kizárására utalás legalább két személy együttműködését tételezi fel, ebből következően fogalmilag kizárt, hogy az alapbűncselekmény tettese és a bűnpártolás tettese azonos személy legyen, mert ez önmentés, önpártolás. Ugyanez az elv vonatkozik az alapbűncselekmény részeseire is, mivel ez esetben is méltánytalan lenne a kétféle jogcímen történő büntetőjogi felelősségre vonás (BJD 4956. sz.).
Az I. r. vádlott azzal, hogy a sértett bántalmazását kizárólag magára vállalta és tettestársai személyét, valamint azoknak az elkövetésben való részvételét nem fedte fel, egyben önmagát is mentette, mert az együttes bűnelkövetésben mutatkozó – fokozott súlyú megítélést igénylő – bűncselekménynek ilyenkénti megvalósítása alól önmagát is kivonta. Ezen túlmenően pedig az az előadása, hogy a támadólag fellépő sértettel szemben az adott módon való egyedüli védekezésre kényszerült, lényegében a jogos védelmi helyzet megállapítását is célozta, tehát előadása ebből a szempontból szintén önpártolásnak tekinthető.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az I. r. vádlottat az ellene a Btk. 244. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerinti bűnpártolás vétsége miatt emelt vád alól a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontjában foglaltak alapján – bűncselekmény hiányában – felmentette. (Legf. Bír. Bf. V. 180/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás