GK BH 1981/520
GK BH 1981/520
1981.12.01.
Külkereskedelmi szerződésben idegen pénznemben kikötött ellenérték árfolyam-különbözetének kockázata a megbízót terheli [32/1967. (IX. 23.) Korm. sz. r. 13. § (1) bek.; Ptk. 207. § (2) bek., 297. § (2) bek.].
Az alperes bizományos a felperes megbízóval a közöttük létrejött importcélú bizományi szerződéssel kapcsolatban elszámolt, miután az utóbbi az előbbi által a bizományi szerződés alapján kötött külkereskedelmi szerződés teljesítéseként a külföldi eladótól megkapta a megrendelt különböző típusú mélyhűtő tartályokat. Az elszámolás tényét az alperes utóbb el is ismerte; a felek által a külkereskedelmi szerződések elszámolása tárgyában közösen felvett emlékeztető tartalma szerint ugyanis olyan értelemben nyilatkozott, hogy „a 4734 számú bizományi szerződés elszámolása véglegesen megtörtént”. Mindezek ellenére az alperes árfolyamváltozásra hivatkozva a felperestől különbözetként, pótlólag 125 211 Ft átutalását kérte. Teljesítés hiányában ezt a követelést az alperes a felpereshez intézett – későbbi – fizetési egyenlegközlő nyilatkozatában is feltüntette, majd a felperesnek egy másik bizományi szerződés elszámolása nyomán visszajáró 131 703 Ft-ból a szóban levő összeget levonta. Ezért a felperes keresetében 128 211 Ft visszafizetésére kérte az alperes kötelezését. Arra hivatkozott, hogy vele szemben az alperes – figyelemmel a gazdálkodó szervezetek egymás közötti jogviszonyában a pénzkövetelések elévülésére irányadó egyéves határidőre – elévült követelést számított be.
Az alperes védekezésében előadta, hogy a külföldi eladónak a vételár 10%-át, 2290 fontot csak a jótállási időtartam lejárta után utalta át. Időközben pedig a külföldi fizetési eszköz (font) tekintetében árfolyamváltozás következett be. Mivel az árfolyamváltozás a megbízó felperes kockázatviselése körébe tartozik, ezért a keresettel visszakövetelt összeget a felperessel szemben annak idején beszámítás útján jogszerűen érvényesítette. Cáfolta, hogy elévült követelést érvényesített, mert a másolatban csatolt egyenlegközlő nyilatkozata a bírói gyakorlat szerint megszakította az elévülést.
A felperes az elsőfokú bíróság előtti első tárgyaláson előadta, hogy az alperessel dollárban (USA) és nem fontban (angol) történő elszámolásban állapodtak meg. A dollár árfolyamváltozását tekintve az alperes utólag 56 386 Ft-ot számíthatott volna fel, ha a követelés elévülése időközben nem következett volna be.
Az alperes az eljárt bíróság felhívására árfolyamlisták másolatát csatolta, amelyek az árfolyamváltozásokat az elszámolás szempontjából releváns időszakokra feltüntették.
Az elsőfokú bíróság előtt tartott tárgyaláson a felperes becsatolta a már említett, mindkét fél által aláírt emlékeztetőt. Eszerint „a 4734 számú bizományi szerződés elszámolása véglegesen megtörtént”.
Az elsőfokú bíróság az alperest a kereset szerint marasztalta. Az ítélet indokolása szerint, mivel az alperes a becsatolt emlékeztető tartalma szerint a felperessel véglegesen elszámolt, ezért az utóbb keletkezett 125 211 Ft követelést az alperes a Ptk. 297. §-ának (2) bekezdése ellenére jogosulatlanul számította be.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A fellebbezés nem alapos.
Az alperes védekezésében arra helytállóan mutatott rá, hogy a különböző típusú mélyhűtő tartályok beszerzésére irányuló bizományi szerződés létrejöttének ténye folytán – a felek között keletkezett jogviszony sajátos jellegénél fogva – a külkereskedelmi szerződés szerint idegen pénznemben kikötött ellenszolgáltatás árfolyamváltozásának kockázata a felperest terhelte. A külkereskedelmi tevékenységet folytató vállalatok belföldi szerződéseiről szóló 32/1967. (IX. 23.) Korm. számú rendelet 13. §-ának (1) bekezdése értelmében ugyanis az alperes a külkereskedelmi szerződést a saját nevében, de a felperes javára kötötte meg, így az ellenszolgáltatás teljesítése szempontjából a külkereskedelmi szerződés kötelezettje végső soron a felperes volt. Ebből okszerűen következik, hogy ha a vételárként kikötött deviza árfolyamát illetően – a külkereskedelmi szerződés létrejötte és a külföldi eladónak történő fizetés teljesítése közötti időszakban – annak emelkedését eredményező változás következik be, akkor a felperes utólag is köteles a külföldi fizetőeszköz forintellenértékének különbözetét megfizetni az alperesnek.
Tény, hogy a felek a bizományi szerződés szerint a limitárat fontban határozták meg. Az is tény, hogy ennek alapján az alperes a külföldi eladó cég részére a közöttük létrejött külkereskedelmi szerződésben az ellenszolgáltatás fontban történő kiegyenlítését vállalta. Következésképpen a felperes az alperesnek az említett devizában kikötött vételárnak a fizetés teljesítésekor érvényben levő árfolyamon számított forintellenértéke megfizetésére volt köteles.
Az alperes előadása szerint a felperessel szemben a 125 211 Ft követelése az időközben bekövetkezett árfolyamváltozás miatt merült fel, minthogy a vételár 10%-át, 2290 fontot a külföldi félnek csak később, a jótállási idő lejárta és a felperessel időközben történt elszámolás után fizette meg. Az alperes a felperestől ezen az alapon kérte a szóban levő összeg átutalását, majd ugyancsak ez volt a jogcíme annak a beszámításnak, amelynek kapcsán ezt a követelését egy másik ügylet elszámolása eredményeként tőle a felperesnek visszajáró 131 703 Ft-ból levonta.
Az alperes az ekként beszámított követelés visszafizetésére irányuló keresettel szemben is az árfolyamváltozás tényével védekezett. A Pp. 164. §-ának (1) bekezdése értelmében azonban ezt az állítását bizonyítania kellett volna. Az általa csatolt árfolyamlisták tartalmából az árfolyamváltozás bekövetkezése ugyan – legalábbis az említett relációban – tényként állapítható meg, csakhogy az alperesi előadással ellentétben a szóban levő időszakban az angol fontnak a forinthoz viszonyított árfolyama csökkent és nem növekedett. Ennélfogva az árfolyam növekedésére alapított alperesi beszámításnak már eredetileg sem volt jogalapja, vagyis a felperestől – beszámítás útján – annak idején tartozatlan követelést vont le. Következésképpen az annak visszafizetése tárgyában hozott marasztaló első fokú döntést az alperes a fellebbezésében kellő ténybeli és jogszabályi alap nélkül sérelmezte [Ptk. 361. § (1) bek.].
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján – az indokolásnak a fellebbezés előterjesztése folytán szükségessé vált módosításával és kiegészítésével – helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. I. 30. 138/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás