GK BH 1981/522
GK BH 1981/522
1981.12.01.
Nem fogadható el igazolási okként az a körülmény, hogy a jogvitás ügyről és az abban hozott ítéletről a fél jogtanácsosa csak a fellebbezési határidő letelte után szerzett tudomást [Pp. 388. § (1) bek.].
A felperes az I. r. alperes ellen 1 691 874 Ft és ennek kamatai erejéig fizetési meghagyás kibocsátása iránt terjesztett elő kérelmet. Az I. r. alperes ellentmondással élt és arra hivatkozott, hogy a felperest a közöttük létrejött vállalkozási szerződés alapján a követelt összeg megilleti, a vállalkozói díjat azonban a vele jogviszonyban álló megrendelőnek kell viselnie, tekintettel arra, hogy a megrendelő és az I. r. alperes között létrejött jogviszony alapján a pénzügyi fedezet felett a rendelkezési jogot a megrendelő városi tanács v. b. terv- és munkaügyi osztálya az I. r. alperesre nem ruházza át. Az I. r. alperes a II. r. alperes ellen közvetlenül történő marasztalás iránt keresetet terjesztett elő.
A bíróság a pereket egyesítve, a tárgyalásra mindkét alperest megidézte. A II. r. alperes szabályszerű idézés ellenére a tárgyaláson nem jelent meg és védekezést sem terjesztett elő.
Az elsőfokú bíróság a tárgyaláson ítéletet hozott és kötelezte a II. r. alperest 1 691 874 Ft és ennek 1979. október 4. napjától a kifizetés napjáig számított évi 15%-os kamat megfizetésére, az I. r. alperessel szemben pedig a keresetet elutasította.
Az elsőfokú bíróság az ítéletet a feleknek 1980. január 21. napján kézbesítette.
Az ítélet ellen 1980. február 18. napján a II. r. alperes fellebbezett és igazolási kérelmet terjesztett elő. Előadta hogy az ítélet fellebbezés hiányában 1980. február 5. napján jogerőre emelkedett. A terv- és munkaügyi osztályvezetője ekkor adta át a peres ügy iratait a jogi képviselőnek. Minthogy azonban az ügy bonyolultságára tekintettel a jogi képviselő rendelkezésére álló egy hét az igazolási kérelem és az érdemi védekezés megszerkesztésére nem volt elegendő, ezért csak 1980. február 18-án nyújtotta be a fellebbezését. Erre tekintettel kérte az igazolási kérelem elfogadását.
A legfelsőbb Bíróság az igazolási kérelmet alaptalannak találta.
A Pp. 388. §-ának (1) bekezdése szerint a fellebbezés benyújtására megszabott határidő vétlen elmulasztása esetén igazolásnak van helye, amelyet az elmulasztott határidő utolsó napjától számított 8 nap alatt kell a bírósághoz benyújtani. Ha azonban a mulasztás csak később jutott a fellebbezésre jogosult tudomására, vagy az akadály csak később szűnt meg, az igazolási kérelem határideje a tudomásszerzéssel, illetőleg az akadály megszűnésével kezdődik.
Az ítélet kézbesítése 1980. január 21-én történt, és az fellebbezés hiányában 1980. február 5. napján jogerőre emelkedett. A II. r. alperes az igazolási és fellebbezési kérelmét csak 1980. február 18-án iktatott beadványában terjesztette elő.
A fellebbezési határidő elmulasztása nem tekinthető vétlennek, mert a bíróság szabályszerűen járt el, amikor az ítéletét a terv- és munkaügyi osztály II. r. alperesnek kézbesítette. A terv- és munkaügyi osztály vezetője azonban csak 1980. február 5-én adta át a jogi képviselőnek, amikor már a fellebbezési határidő eltelt és az ítélet jogerőre emelkedett. Az a körülmény, hogy az ügyről a jogtanácsosa csak a fellebbezési határidő eltelte után szerzett tudomást, igazolásul nem fogadható el, mert a tudomásszerzést nem a jogtanácsos, hanem az ügyben addig jogi képviselőt meg nem nevezett gazdálkodó szervezet szempontjából kell elbírálni. Az igazolási kérelmet a jogi képviselő az előterjesztésre nyitva álló 8 napos határidő alatt sem nyújtotta be, holott az ügy nem tekinthető olyan bonyolultnak, hogy arra 8 nap alatt lehetősége ne lett volna.
A fentiekre tekintettel tehát a Legfelsőbb Bíróság a II. r. alperes által előterjesztett igazolási kérelmet és egyben a fellebbezést – az utóbbit mint elkésettet – elutasította. (Legf. Bír. Gf. VII. 30 407/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás