MK BH 1981/527
MK BH 1981/527
1981.12.01.
Abban a kérdésben fennálló vita esetén, hogy a dolgozó által betöltött valamely munkakör korkedvezményre jogosító munkakörnek minősül-e, a munkaügyi bíróságnak be kell szereznie a társadalombiztosítási főigazgatóság vezetőjének az illetékes szakszervezet véleménye figyelembevételével kialakított állásfoglalását, és azt a döntése meghozatalánál irányadónak kell tekintenie [17/1975. (VI. 14.) MT sz. r. 256. § (2) bek.; MK 47. sz.].
A társadalombiztosítási bizottság a felperes 1979. május 11-ig számított nyugdíjra jogosító szolgálati idejét 36 évben és 21 napban ismerte el. Egyben megállapította, hogy a felperes korkedvezményre jogosító időt nem szerzett.
A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy a B. L. munkáltatónál fennálló munkaviszonya 1950-től kezdődően korkedvezményes nyugdíjra jogosító időnek számít.
A társadalombiztosítási igazgatóság alperes álláspontja szerint a felperes hengerműi karbantartó lakatosként dolgozik, e munkakör pedig nem jogosít korkedvezményre.
A munkaügyi bíróság az ítéletében megállapította, hogy a felperes 1950. február 1-jétől 1979. május 11-ig korkedvezményre jogosító melegüzemi karbantartó lakatos munkakörben dolgozott. Döntését a munkáltató által kiadott munkaköri leírásokra és a kihallgatott tanúk vallomására alapította.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett és annak megváltoztatásával a felperes keresetének elutasítását kérte.
A megyei bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság ítéletének indokolásában a felperes munkáltatójának főtechnológusa által kiállított és a felperes által a másodfokú eljárásban becsatolt nyilatkozatra utalt, amely szerint a felperes hengerműi karbantartó lakatosnak megjelölt munkaköre lényegében azonos a melegüzemi karbantartó lakatos munkakörrel. Ez utóbbi munkakör pedig a 17/1975. (VI. 14.) MT számú rendelet I. számú mellékleteként kiadott korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzékében szerepel.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A 17/1975. (VI. 14.) MT számú rendelet 256. §-ának (3) bekezdése szerint, ha a kereset elbírálása során vitássá válik, hogy az igénylő korkedvezményre jogosító munkakörben dolgozott-e, a Társadalombiztosítási Főigazgatóság vezetőjének az állásfoglalása az irányadó. Az állásfoglalás előtt az illetékes szakszervezet véleményét ki kell kérni.
A Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiuma 47. számú állásfoglalása e kérdéssel összefüggésben arra utal, hogy a korkedvezmény az öregségi nyugdíjra jogosultság különleges kedvezményes feltétele, így az arra alapított öregségi nyugdíjigény és ennek keretében a korkedvezményre jogosultság kérdése bírósági hatáskörbe tartozik ugyan, de abban a kérdésben, hogy a dolgozó által betöltött munkakör korkedvezményre jogosító munkakör-e, a társadalombiztosítási főigazgatóság vezetőjének az állásfoglalása az irányadó.
A munkaügyi bíróság – bár a per során kizárólag a felperes által betöltött munkakör korkedvezményre jogosító jellege volt vitás – nem szerezte be a társadalombiztosítási főigazgatóság vezetőjének az előzőeknek megfelelő, az illetékes szakszervezet véleményének megkérése után kialakított állásfoglalását, és csupán a perben feltárt egyéb bizonyítékok alapján hozta meg a döntését. Az ítélete, úgyszintén a megyei bíróság azt helybenhagyó ítélete ez oknál fogva – bár nem férhet kétség hozzá, hogy mindkét bíróság a bizonyítás számos egyéb eszközével törekedett az igazság kiderítésére – nem tekinthető megalapozottnak. (M. törv. I. 10. 165/1981 sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás