MK BH 1981/529
MK BH 1981/529
1981.12.01.
I. A munkáltató nem köteles megtéríteni a társadalombiztosítás szervének a baleseti ellátásra jogosultnak nem az üzemi baleset következtében történt halála esetén a hozzátartozó részére megállapított ellátásokat [1975. évi II. tv. 4. § (1) bek., 94. § (2) bek., 108. §].
II. A munkaügyi bíróság az ítéletben csak azoknak a társadalombiztosítási ellátásoknak a megtérítése kérdésében rendelkezhet, amelyeket a társadalombiztosítás szerve a fizetési meghagyásban érvényesített [Pp. 215. §].
A felperes alkalmazásában álló G. F. segédmunkás 1977. szeptember 26-án a vakológép mellé volt beosztva. Feladata a gép adagolása volt. A keverődob fedele egy léccel volt kitámasztva, amely beleesett a dobba. G. F. benyúlt a lécért a dobba, miközben a gép kezelője megindította a gépet, és a keverődob kanalai G. F. jobb karját könyökben leszakították. A baleseti sérült részére a társadalombiztosítási szerv 1978. február 1-jétől baleseti rokkantsági nyugdíjat állapított meg. A sérült 1978. június 3-án meghalt. Halálát nem a baleset okozta. Ezt követően az alperes a sérült hozzátartozói részére megállapított baleseti ellátások – özvegyi nyugdíj és árvaellátás – nyolc évre számított összegének, összesen 390 144 forintnak a megtérítésére kötelezte a felperest az 1975. évi II. törvény (T.) 108. §-a alapján kibocsátott fizetési meghagyással.
A felperes a keresetében a sérült balesete és halála közötti okozati összefüggés hiánya miatt kérte a fizetési meghagyás hatályon kívül helyezését. Vitatta azt is, hogy a baleset megtörténte miatt felelősség terhelné, mivel a sérült kifejezett tilalom ellenére nyúlt be a keverődobba.
Az alperes az ellenkérelmében arra hivatkozott, hogy a sérült hozzátartozói a T. 94. §-ának (2) bekezdése alapján baleseti ellátásra voltak jogosultak, függetlenül attól a ténytől, hogy a sérült nem az üzemi baleset következtében halt meg. Ezért és arra is tekintettel, hogy a sérült balesetét a felperes óvórendszabály-szegése okozta, megalapozott a felperessel szemben támasztott igénye.
A munkaügyi bíróság az alperes által kibocsátott fizetési meghagyást hatályon kívül helyezte. Az ítéletének indokaiban kifejtett álláspontja szerint – mivel a sérült halála és balesete között nincs okozati összefüggés –, a felperes nem kötelezhető a sérült hozzátartozói részére megállapított ellátások megtérítésére.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett; az ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte.
A megyei bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét részben megváltoztatva a fizetési meghagyást 342 816 forint erejéig hatályában fenntartotta, ezt meghaladó részében hatályon kívül helyezte.
A megyei bíróság az ítéletének indokaiban egyetértett az elsőfokú bíróságnak azzal az álláspontjával, hogy a felperes nem köteles megtéríteni a sérült hozzátartozói részére megállapított özvegyi nyugdíjat és árvaellátást, mert a sérült halála nincs okozati összefüggésben az elszenvedett balesettel, köteles viszont megtéríteni a sérült részére megállapított rokkantsági nyugdíjat. Ennek nyolc évre számított összege 342 816 forintot tesz ki, ennek erejéig megalapozott az alperes fizetési meghagyása, mivel a balesetről felvett jegyzőkönyv alapján a felperes óvórendszabály-szegése megállapítható. A megyei bíróság további álláspontja szerint az a körülmény, hogy a rokkantsági nyugdíjban részesülő sérült haláláig nem történt meg a fizetési meghagyás kibocsátása, nem változtatta meg a felperes megtérítési kötelezettségének jogalapját.
A megyei bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A T. 108. §-a szerint a munkáltató köteles megtéríteni a baleseti ellátást, ha a baleset annak következménye, hogy ő vagy megbízottja a reá nézve kötelező baleset-elhárító és egészségvédő óvórendszabálynak nem tett eleget. A munkáltató megtérítési kötelezettségének a feltétele tehát az óvórendszabály megszegése és a baleset bekövetkezte közötti okozati összefüggés fennállása. Az előzőekből következik, hogy a munkáltató csak az olyan baleseti ellátást köteles megtéríteni, amelynek megállapítására és a folyósítására a baleset szolgált alapul. A sérült özvegye és árvája részére folyósított ellátás megállapítására nem a sérült balesete, hanem a balesettől független okból történt halála szolgált alapul. A T. 94. §-ának (2) bekezdésében biztosított és a T. alapelveivel [4. § (1) bek.] összhangban álló az a különleges kedvezmény, hogy a baleseti rokkantsági nyugdíjasnak nem az üzemi baleset következtében történt halála esetén az utána ellátásra jogosult hozzátartozóit baleseti nyugellátás illeti meg, nem változtat a társadalombiztosítás szervének a T. 108. §-ára alapított követelése azon az alapvető jellegén, hogy a balesetért felelős munkáltató csak azokat az ellátásokat köteles megtéríteni, amelyek megállapítására az általa okozott üzemi baleset miatt került sor.
Minthogy a baleseti sérült nem az üzemi baleset következtében halt meg, helytállóan állapították meg az eljárt bíróságok, hogy a sérült hozzátartozói részére megállapított ellátásokat a felperes nem köteles megtéríteni.
Az alperes a fizetési meghagyásában a sérült hozzátartozói részére megállapított ellátások megtérítése iránt érvényesített – a kifejtettek szerint alaptalan – igényt. A fizetési meghagyást a felperes keresettel támadta meg, kérve annak teljes egészében történő hatályon kívül helyezését. A felek jogvitájának kereteit e kérelmek – a felperesnek a fizetési meghagyás hatályon kívül helyezésére, az alperesnek a kereset elutasítására irányuló kérelme – határozták meg. Tévedett és a Pp. 215. §-át sértette meg a másodfokú bíróság, amikor a perben olyan kérdésben – a sérült rokkantsági nyugdíjának a megtérítése tárgyában – is döntött, amely nem volt tárgya a pernek. (M. törv. I. 10 179/1981 sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás