PK BH 1981/58
PK BH 1981/58
1981.02.01.
Szabadalombitorlást csak akkor lehet megállapítani, ha a megvalósított megoldás a szabadalmi főigénypont valamennyi jellemzőjének megfelel. Az igényponti jellemzőket azonban nem lehet formálisan értelmezni. Nem az igénypont szó szerinti szövege a lényeges, hanem az a műszaki megoldás, amelyet az igénypontban leírt jellemzők kifejeznek. A szabadalom nem funkciót, nem a feladatkört védi, hanem a feladatot megvalósító megoldást [Ptk. 86. §; 1969. évi II. tv. 26. §].
I. A felperesek 1963. december 10-i elsőbbséggel szabadalmat szereztek 151 628. lajstromszám alatt a „Dughagymafelszedő gép” című találmányra. A szabadalom olyan munkaeszközöket hordozó kerettel és hajtószervvel rendelkező dughagymafelszedő gépet véd, amelyet az jellemez, hogy
a) a kereten csuklópont körül elmozdítható rúd van (illetve rudak vannak),
b) a rúd, illetve a rudak végén forgathatóan ágyazott zárt vagy nyitott rendszerű kiásókorong van,
c) a kiásókorong kiálló fogakkal van ellátva,
d) a kiásókorongot részben burkolat öleli körül,
e) a kiásókorong munkamélységének egyenletes tartására talajmásoló szerve van,
f) a betakarítandó növénysoron a talajszelvényt kimetsző elővágókés van,
g) a kiásókorong, a csúszóorr (talajmásoló szerv) és a burkolat terménnyel érintkező felületei legalább részben rugalmas anyaggal vannak bevonva vagy határolva.
Az alperes dughagymaszedő gépet kívánt gyártani. 1978 februárjában az alperes vállalat jogtanácsosa tárgyalt az egyik szabadalmassal a szabadalom hasznosításáról, de megegyezés nem jött létre, közöttük. Ezt követően az alperes öt db dughagymafelszedő gépet gyártott. Ezek a gépek abban térnek el a felperes szabadalma alapján védett berendezéstől, hogy a kiásókorongon nem soronkénti szedésre szolgáló fogak, hanem a kiásókorong teljes szélességét átfogó lapok vannak, amelyek egyidejűleg a teljes ágyszélességben több sor kiásására alkalmasak, és hiányzik a talajszelvény soronkénti kimetszésére szolgáló elővágókés. A felperesek eredeti megoldásának megfelelő csúszóorr helyett az alperes által készített gépen talajmásolószervként a szedődobbal azonos szélességű vashenger szolgál.
A felperesek hasznosítási engedélye alapján gyártott gépeknél – a felperesek által kialakított módosítás szerint – hasonló eltérésekkel alkalmazták már korábban is a felperesek megoldását. Ezeket a módosításokat az agrotechnika fejlődése indokolta.
Az alperes által gyártott gépek között volt olyan, amelynél a felhasználó utólag elővágókést szerelt fel.
II. A felperesek keresetükben kérték megállapítani, hogy az alperes szabadalombitorlást követett el, kérték őt a bitorlás abbahagyására, a további jogsértéstől való eltiltásra és gépenként 18 000 Ft megtérítésére kötelezni.
Az alperes elutasítást kért. Védekezése szerint az általa gyártott gépek nem jelentik a szabadalommal védett megoldás hasznosítását, a főigénypont valamennyi jellemzője nem valósul meg.
Az elsőfokú bíróság ítéletében elutasította a felperesek keresetét. Az indokolás szerint szabadalombitorlást csak akkor lehet megállapítani, ha a szabadalmi főigénypont valamennyi jellemzője megtalálható a megvalósított megoldásban. Az alperes által gyártott berendezés eltér a szabadalommal védett megoldástól, mert a kiásókorong nem fogakkal van ellátva, a kiásókorongon végigfutó lapátok alkotják a kiásó szervet, a talajmásolószerv nem csúszóorr, hanem vashenger, és nincs elővágókés. Nincs jelentősége annak – az elsőfokú bíróság álláspontja szerint –, hogy az eltérések tekintetében az alperes átvette a felperesek által utóbb kialakított módosításokat, mert ezeket a módosításokat a szabadalom nem védi.
Az első fokú ítélet ellen a felperesek fellebbeztek. Kérték az első fokú ítélet megváltoztatását és az alperesnek a kereset szerinti marasztalását. Arra hivatkoztak, hogy az eltérések a szabadalmi oltalmi körön belül maradó módosítások, amelyek rendeltetésük szerint azonos elemek alkalmazását jelentik, ezért megvalósult a szabadalombitorlás.
A másodfokú eljárásban a Legfőbb Ügyész fellépett. Indítványozta az elsőfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezését vagy a másodfokú eljárás során további bizonyítás elrendelését. A rendelkezésre álló bizonyítási anyag nem alkalmas annak az elbírálására, hogy a szabadalmi igénypontoktól funkcionális eltéréseket nem eredményező, a felperesektől származó korszerűsítések jelentenek-e változást az oltalmi kör szempontjából.
Az alperes írásban nem nyújtott be fellebbezési ellenkérelmet, a másodfokú tárgyaláson szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg. Írásban kérte a tárgyalás elhalasztását. A Legfelsőbb Bíróság azonban a halasztás iránti kérelmet elutasította.
III. A Legfőbb Ügyész indítványa alapos. A rendelkezésre álló adatok alapján az ügyben érdemben nem lehet dönteni.
1. Az elsőfokú bíróság helyesen hivatkozott arra, hogy szabadalombitorlást csak akkor lehet megállapítani, ha a megvalósított megoldás a szabadalmi főigénypont valamennyi jellemzőjének megfelel. Az igényponti jellemzőket azonban nem lehet formálisan értelmezni. Nem az igénypontok szó szerinti szövege a lényeges, hanem az a műszaki megoldás, amelyet az igénypontban leírt jellemzők kifejeznek.
Az elsőfokú bíróság által beszerzett szakértői vélemény nem alkalmas ennek a megállapítására.
A talajmásolószerv eltérésének (csuszóorr helyett henger) szabadalomjogi szempontból nincs jelentősége, mert a főigényponti jellemző általánosságban „talajmásolószerv” alkalmazására vonatkozik, függetlenül ennek a kiviteli módjától.
A másik két eltérésnél a szakértői vélemény nem kielégítő. A szakértő azt adta elő, hogy az eltéréseknél csupán a dughagyma-termelési technológia változtatásához igazított fejlesztésről és nem más új megoldásról van szó. Ezt a megállapítást azonban a szakértői vélemény mindenben nem támasztja alá. A vélemény pontosan le sem írja az eltérés lényegét. Arra utal, hogy a funkcióban nincs eltérés. Ez a megállapítás azonban önmagában nem elegendő a szabadalombitorlás megállapításához. A szabadalom nem a funkciót, nem a feladatkört védi, hanem a feladatot megvalósító megoldást. Ezért nem is lehet igényponti jellemzőként feladatmegjelölést alkalmazni.
Ellentétes is a szakértői vélemény. A szakértő írásbeli véleményében arra utal, hogy kiálló fogakkal ellátott kiásókorong helyett a korongon végigfutó lapátok alkalmazása nem új megoldás. Ezzel szemben a kiegészítő szakvéleményében azt adta elő, hogy műszakilag más a megoldás, csak funkciójában azonos. Az eltérés nincs feloldva, nem tűnik ki, hogy a szakértő mit ért azon, hogy a megoldás műszakilag eltérő, funkciójában azonos. Az alperes szerint a kétfajta megoldás között lényeges eltérés van, elvében sem azonos a kétféle kialakítás. A szabadalom szerinti megoldás sorkövetésre épült, ezért alkalmazott a kiásókorongon különálló fogakat és másolószervként csúszóorrot. Ezzel szemben az alperes által készített gépnél nincs sortartás, sorkövetés, ezért alkalmaz végigfutó lapátot a kiásódobon és hengert talajmásolószervként.
Mindezt az elsőfokú bíróság nem tisztázta, ezért nem állapítható meg a rendelkezésre álló anyag alapján, hogy a kiásókorong kétfajta kialakítása eltérő műszaki megoldás megvalósítását jelenti-e.
A szakértő szerint az elővágókés mellőzése sem új megoldás, ezt a talaj-előkészítés módja, vegyszeres gyomirtás alkalmazása tette lehetővé, de esetenként alkalmazására szükség van, előfordult, hogy az alperes által gyártott gépre elővágókést szereltek fel.
Ezzel szemben az alperes azt adta elő, hogy az eltérés lényeges, mert a szabadalomnál a kiásókorong alá hajlított elővágókés szolgál a dughagymasor alatt a talaj elvágására, ezzel szemben az alperes által alkalmazott megoldásnál a talajszelvény kimetszését is a kiszedődob végzi.
Mindezt a szakértői vélemény, illetve az elsőfokú bíróság eljárása nem tisztázta. A szabadalombitorlás megállapítása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy az esetleges eltéréseket mi indokolja, hogy adott esetben az agrokémia fejlődésével van összefüggésben. Ha a fejlődés új megoldás alkalmazását teszi szükségessé, a régi megoldásra vonatkozó szabadalmi oltalom erre az új megoldásra nem terjed ki. Annak a tisztázására lett volna tehát szükség, hogy a szabadalmi oltalomra vonatkozó jogszabályok alkalmazása szempontjából az alperes által kialakított berendezésnél megvalósult-e a szabadalmi igényponti jellemzők által meghatározott műszaki megoldás.
2. A felperesek utaltak arra is, hogy az alperes a módosítások tekintetében is a felperesek megoldását valósította meg, mert a módosítások is a felperesektől származnak.
Ebben a tekintetben vizsgálni kellett volna, hogy – amennyiben a szabadalombitorlás nem állapítható meg – megvalósultak-e a Ptk. 86. §-a (4) bekezdésében és 87. §-a (2) bekezdésében meghatározott feltételek, figyelemmel az 1978. évi 2. sz. tvr. 4. §-ának az (1) bekezdésére. Vizsgálni kellett volna, hogy ezek a módosítások nem jelentik-e a felperesek vagyoni értékű műszaki ismereteinek, tapasztalatainak a megvalósítását, hasznosítását. Ennek a megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha ezek az ismeretek közkinccsé még nem váltak, és bizonyítható, hogy az alperes kifejezetten a felperesek megoldását vette át jogosulatlanul.
A bizonyítás anyaga ebben a kérdésben sem kielégítő. A közkincs jelleget akkor lehet megállapítani, ha bizonyítható, hogy ezek az ismeretek bárki által megismerhetővé váltak.
Mindezekre tekintettel a szükséges további bizonyítás végett a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte az elsőfokú bíróság ítéletét és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Pf. IV. 20 368/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás