PK BH 1981/64
PK BH 1981/64
1981.02.01.
I. Az apasági vélelem megtámadása iránt indított perben annak bírói megállapítása, hogy a gyermek származása a körülmények szerint a vélelmezett apától lehetetlen, objektív, igaz tényeket, teljes bizonyosságot kíván [Csjt. 43. §].
II. Magyar állampolgár személyállapotára vonatkozó eljárásban az Osztrák Köztársaság bírósága által hozott ítélet hatálya [1979. évi 13. sz. tvr. 55. §; 1967. évi 24. sz. tvr.].
Z. I. I. r. és a II. r. alperes 1958. december 18-án kötöttek házasságot. A házasság nem volt zavartalan, az életközösséget több alkalommal átmenetileg meg is szakították.
Az I. r. alperes 1965. november 12-én szabályszerű útlevéllel Ausztriába távozott, ahonnan nem tért vissza.
1966. április 15-én született kk. Z. G. III. r. alperes, akit a fennálló házasságra tekintettel az I. r. alperes nevére anyakönyveztek.
Az I. r. alperes 1969. április 29-én a kerületi bíróság előtt keresetet indított a II. r. alperes ellen, amelyben a házasság felbontását kérte. A per során – 1970. február 27-én – kérte az apaság vélelmének megdöntését is.
A bíróság a házastársak házasságát felbontotta, az apaság vélelmének megdöntésére irányuló keresetet elutasította.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet az apaság vélelmének megdöntésére vonatkozó részében hatályon kívül helyezte, mert az elsőfokú bíróság eljárásjogi szabály megsértésével hozta meg az ítéletet. A felperes a pert csak az anya ellen indította, a gyermek részére a bíróság eseti gondnok kirendeléséről nem gondoskodott.
Az új eljárásban a kerületi bíróság a felperes keresetét a Csjt. 43. §-ának (5) bekezdése alapján elutasította, mivel a pert a törvényben előírt határidő után indította meg.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Ezt követően a bécsi polgári törvényszék előtt a bécsi államügyészség keresetet indított a kiskorú ellen „házasságból születés” megtámadása iránt.
A bécsi polgári törvényszék 1978. június 5-én kelt jogerős ítéletében megállapította, hogy a házastársak között a vélelmezett fogamzási időben nem volt nemi kapcsolat. Az elvégzett vércsoportvizsgálatok szerint a gyermeknek Z. I.-tól való származása az Rh. részfaktor CC. és savas erytho citafoszfátaze enzimrendszere alapján kizárt.
Az ügyész 1979. február 19-én a Csjt. 43. §-ának (6) bekezdésében biztosított jogánál fogva keresetet indított Z. I. I. r., H. J.-né II. r., és kk. Z. G. III. r. alperesek ellen apaság vélelmének megdöntése iránt. Keresetében a bécsi polgári törvényszék ítéletére hivatkozott, amely megállapította, hogy a III. r. alperes nem az I. r. alperestől származik.
Az ügyész az ítéletet a Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság között kötött és az 1967. évi 24. számú tvr.-rel kihirdetett nemzetközi szerződés 27. cikkének (1) bekezdése alapján közokiratként, annak tartalmát pedig bizonyítékként kérte figyelembe venni.
A kerületi bíróság az ügyész keresetének helyt adott, megállapította, hogy kk. Z. G.-nak nem Z. I. az apja. A bíróság ítéletét lényegében a bécsi polgári törvényszék ítéletében megállapított tényállásra alapította.
Az ítélet fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett.
Az eljárt elsőfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Csjt. 43. §-ának (1) bekezdése értelmében az apaság vélelmét akkor lehet megtámadni, ha az akit a vélelem alapján apának kell tekinteni, a gyermek anyjával a fogamzás idejében nemileg nem érintkezett, vagy a körülmények szerint egyébként lehetetlen, hogy a gyermek tőle származik.
Az I. r. alperes és a II. r. alperes között a vélelmezett fogamzás ideje alatt a házassági életközösség fennállt, amely a II. r. alperes vallomása szerint a nemi kapcsolatra is kiterjedt. Az I. r. alperes a vélelmezett fogamzási időt követően, 1965. november 12-én utazott el külföldre. Ennélfogva a perben főként azt kellett vizsgálni, hogy a körülmények szerint lehetetlen-e, hogy a házasság fennállása alatt született III. r. alperesnek az I. r. alperes az apja. Az apasági vélelem megtámadása iránt indított perben annak bírói megállapítása, hogy a gyermek származása a körülmények szerint a vélelmezett apától lehetetlen, objektív, igaz tényeket, teljes bizonyosságot kíván. A kerületi bíróság azonban az idevonatkozó tényállást nem tisztázta. Az ügyben bizonyítást nem folytatott le, ítéletét kizárólag a bécsi polgári törvényszék ítéletére alapította.
A bíróság az osztrák bíróság ítéletének tartalmát a Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság között létrejött és az 1967. évi 24. számú tvr.-rel kihirdetett nemzetközi szerződés 22. cikkének (1) bekezdése alapján mint közokiratban foglalt tényt érdemi döntésénél elfogadta annak ellenére, hogy a II. és III. r. alperesek a kereset elutasítását kérték.
A Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság között létrejött és az 1967. évi 24. számú tvr.-rel kihirdetett nemzetközi szerződés nem ad lehetőséget az osztrák ítélet elismerésére. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az ítéletet úgy ismerte el, hogy annak tartalmát teljes mértékben, minden további bizonyítás nélkül, ítélkezése alapjául elfogadta, holott a Pp. 195. §-ának (3) bekezdése értelmében ellenbizonyításnak a közokirattal szemben is helye van, amennyiben azt a törvény nem zárja ki, vagy nem korlátozza.
Ennélfogva a bíróságnak a perben a Pp. 206. §-a értelmében a gyermek származására vonatkozó tényállást valamennyi bizonyíték beszerzésével és mérlegelésével kellett volna megállapítania.
A származási perekben a leggyakoribb bizonyítási eszköz a felek nyilatkozata és a tanúvallomás mellett a vértulajdonság-rendszerekre vonatkozó vizsgálat, amely természettudományi bizonyíték. Jelenleg ez a legeredményesebb és leghatásosabb bizonyítási módszer, mert közvetlenül a származásról szolgáltat természettudományos értékű tárgyilagos adatokat. Ezért a bontóper adataira is tekintettel szükséges a vércsoportvizsgálat elrendelése, illetőleg az erre vonatkozó szakértői vélemény beszerzése. Az osztrák bíróság ebben az irányban folytatott ugyan vizsgálatokat, a szakértői vélemény azonban nem áll rendelkezésre, anélkül pedig a vélemény helytállóságát nem lehet megállapítani. A vércsoportvizsgálat eredménye ugyanis bizonyítékként csak akkor értékelhető, ha a vizsgálatot a 302/1971. (IK. 2.) IM III/2. számú közleményben meghatározott módon végezték. Ezért ha a vércsoportvizsgálatot nem végezték el az említett előírásoknak megfelelően, vagy az aggályosnak mutatkozik, illetőleg kiegészítésre szorul, a jogszabályoknak megfelelően el kell rendelni a vércsoportvizsgálatot.
Az így kiegészített tényállás alapján lehet csak a felperes keresete tárgyában dönteni.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a fentiek figyelembevételével lefolytatandó új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 20 342/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás