PK BH 1981/68
PK BH 1981/68
1981.02.01.
I. A bíróság a házasság felbontása iránt indított perben nem hagyhatja jóvá azt az egyezséget, amely az egyik félre nyilvánvalóan hátrányos [Pp. 148. § (2) bek.; Csjt. 18. §, 9. sz. Irányelv 4. pont; PK 391. sz.].
II. A gyermektartásdíj megállapítása során a jogosultnak érdeke fűződik ahhoz, hogy a tartásdíj alapösszege is megfelelően igazodjék a kötelezett átlagos keresetéhez (jövedelméhez) [12/1974. (V. 14.) MT sz. r. 2. §; 8/1974. (VI. 27.) IM sz. r. 3. §; PK 409. sz.].
A peres felek 1967-ben kötöttek házasságot, amelyből 1968-ban Vilmos, 1970-ben Erika utónevű gyermekük született. A felperes előző házasságából született – jelenleg 20 éves – leánya ugyancsak a felek háztartásában élt. A felek közös tulajdona a C.-n Kossuth Zs. u. 11. szám alatt levő ingatlan, amelyen egy háromszobás főépület (lakóház) és egy három helyiségből álló melléképület áll.
A felperes keresetében az alperessel kötött házasságának felbontását, a kiskorú gyermekek nála történő elhelyezését és százalékos marasztalás mellett havi 2000 forint alapösszegű tartásdíj megállapítását kérte. Az együttélés megromlására vezető okok feltárását az alperes hozzájárulása esetén annak ellenére nem kívánta, hogy a keresetlevélben az anyagiak miatt felmerült nézeteltérésekre, az alperes tettlegességgel való fenyegetésére, illetőleg a vele és az előző házasságából született leányával szemben elkövetett tettlegességre hivatkozott.
Az alperes a házasság felbontását maga sem ellenezte és ezzel kapcsolatban a felperessel egyező akaratát kinyilvánította. A folytatólagos tárgyaláson a felek a kiskorú gyermekek elhelyezése, tartása és láthatása, továbbá a házastársi közös lakás használata kérdésében olyan egyezséget kötöttek, amely szerint a gyermekek a felpereshez kerülnek, az alperes pedig százalékos mértékben gyermekenként havi 500-500 forint alapösszegű tartásdíjat fizet. A házastársi közös lakás használatát a felek akként rendezték, hogy a felperes kisebb szoba, a közlekedő, a fürdő, a konyha és az éléskamara, az alperes pedig kizárólagosan használhatja a két nagyszobát, valamint a melléképületben levő konyhát. A főépületben levő előszobát és teraszt, továbbá a melléképületben levő kamrát a felek közösen jogosultak használni.
A bíróság az egyezséget jóváhagyta, majd a felek házasságát egyező akaratnyilvánításuk alapján felbontotta.
Az egyezségnek a gyermektartásdíj alapösszegére, valamint a házastársi lakáshasználat rendezésére vonatkozó része ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A felek az egyezség tartalmát – rendelkezési joguknál fogva – általában szabadon határozhatják meg. A Pp. 148. §-ának (2) bekezdése értelmében azonban a bíróság az egyezséget csak akkor hagyhatja jóvá, ha a jogszabályoknak és a felek méltányos érdekeinek is megfelel.
A Legfelsőbb Bíróság 9. számú Irányelvének 4. pontja kiemeli, hogy a házasság egyező akaratnyilvánítással történő felbontása esetén a bíróságnak az egyezség jóváhagyásánál a feleket tájékoztatnia kell arról, hogy jogaik ismeretében is az általuk szándékolt módon kívánják-e életviszonyaikat rendezni. Erre különösen akkor van szükség, ha a bíróság elé tárt adatokból arra lehet következtetni, hogy a tervezett rendezés az egyik félre nyilvánvalóan hátrányos.
A rendelkezésre álló adatokból megállapítható, hogy az egyezségnek a gyermektartásdíj alapösszege meghatározására, valamint a lakáshasználat rendezésére vonatkozó része a felperes méltányos érdekeit sérti, a bíróság ezért az egyezség e rendelkezéseit a Pp. 148. §-ának (2) bekezdése értelmében nem hagyhatta volna jóvá.
A gyermektartásdíjról szóló 12/1974. (V. 14.) MT számú rendelet 2. §-ának (1) bekezdése értelmében a bíróság a tartásdíj százalékos megállapítása esetében – a megállapított százalékhoz, illetőleg a munkabérhez és az egyéb juttatásokhoz viszonyítva – forintban megjelöli a tartásdíj alapösszegét is. A gyermektartásdíjról szóló rendelet végrehajtására kiadott 8/1974. (VI. 27.) IM számú rendelet 3. §-ának (3) bekezdése szerint a tartásdíj alapösszege a bérköltség terhére kifizetésre kerülő minden rendszeres díjazásnak a bíróság által meghatározott százaléka, amelyet a bíróság forint összegben és százalékban egyaránt megjelöl.
Az alperes munkabére – munkáltatójának igazolása szerint – alapbérből és változó illetményből áll. A kereseti kimutatásból megállapítható, hogy az alperes 1979. április 1. óta fix összegű 3430 forint alapbérben és 3324 forint „változó” illetményben részesül. Tekintettel arra, hogy a változó illetmény is a bérköltséget terheli, ezért az alperesnek a gyermektartásdíj alapösszege szempontjából irányadó havi rendszeres díjazása – a nyugdíjjárulék levonása után – 6146 forint. Minthogy pedig a tartásdíj alapösszege a százalékos mértékhez igazodik, így az gyermekenként az egyezségben meghatározott havi 500-500 forinttal szemben legalább havi 1200-1200 forint.
A felperes a gyermektartásdíjat – a százalékos mértékben történt megállapításra figyelemmel – ténylegesen megkapja, a nevezettnek azonban a PK 409. számú állásfoglalásához képest lényeges érdeke fűződik a tartásdíj alapösszegének a vonatkozó jogszabályok szerinti megállapításához. A felperes ugyanis – szükség esetén – az alapösszeg erejéig kérhet végrehajtást a kötelezett vagyontárgyaira, ha a gyermektartásdíj átmenetileg az alperes havi keresetéből behajthatatlanná vált. De az alapösszeget igényelheti – az egyéb feltételek fennállása esetén – a felperes az államtól a gyermektartásdíj ideiglenes folyósításaként is.
A felek lakáshasználatának az egyezség szerinti rendezése messzemenően sérti a PK 391. számú állásfoglalásban foglalt, a felperes oldalán fennálló családvédelmi érdekeket. A rendelkezésre álló adatok szerint a felperes a nála elhelyezett két kiskorú gyermekével és az előző házasságából született 20 éves leányával együtt a 9 m-es szobát, valamint a közlekedőt a konyhát, a fürdőszobát és az éléskamrát használja kizárólagosan. Ez a lakáshasználat a saját, valamint a háztartásban élő gyermekek lakásszükségletét annál kevésbé elégíti ki, mert a törvényességi eljárásban feltárt adatok szerint az ő (felperes) kizárólagos használatába került valamennyi helyiség, így a 9 m˛ alapterületű „szoba” is köves, a közlekedő helyiség a ház központi fűtésébe nincs bekapcsolva, kéménye és ablaka nincs, lakóhelyiségként tehát nem használható. Az alperest ezzel szemben két padlós nagyszoba és egy konyha kizárólagos használata illeti, ez pedig a szükségletét meghaladja.
A lakáshasználatnak a megismételt eljárás során a jogszabályok és a felek méltányos érdekei szerint történő rendezése érdekében szükség esetén szakértő bevonásával meg kell vizsgálni azt is, hogy kisebb műszaki átalakítással megoldható-e és ha igen, milyen módon a felek teljesen elkülönített lakáshasználata.
A kifejtettekre tekintette a Legfelsőbb Bíróság a felek egyezséget jóváhagyó végzés törvényességi óvással támadott rendelkezéseit a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a bíróságot ebben a körben új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 20 396/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás