BK BH 1981/7
BK BH 1981/7
1981.01.01.
A lopás dolog elleni erőszakkal elkövetettként minősül, ha az elkövető a sértett nyakáról erőszakkal letépi a nyakláncot [Btk. 316. § (2) bek. d) pont].
A kerületi bíróság a terheltet lopás vétsége miatt 6 hónapi – fogházban végrehajtandó – szabadságvesztésre és a közügyektől 1 évi eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terheltet a járásbíróság lopás bűntettének kísérlete miatt 3 hónapi szabadságvesztésre ítélte. E szabadságvesztés kiállását követően nem sokkal a terhelt észrevette, hogy a sértett taxiba száll be. Odalépve hozzá 100 forintot követelt, és amikor a sértett a taxiból ki akart szállni, a terhelt a nyakáról letépte a nyakláncot és eltávozott. A járókelők fogták el és vitték vissza a helyszínre. Eközben a nála levő 90 cm hosszúságú 4 soros ezüstláncot a földre ejtette, ahol azt a sértett megtalálta. A nyaklánc értéke 350 forint, amelyből 300 forint kár megtérült. A láncon levő medál ugyanis nem került meg.
A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet annyiban változtatta meg, hogy mellőzte a dolog elleni erőszakkal való elkövetés megállapítását és a főbüntetést 4 hónapra mérsékelte, megállapítva, hogy a büntetést börtönben kell végrehajtani. A Btk. 316. §-a (2) bekezdésének d) pontja szerinti minősítés – a dolog elleni erőszakkal elkövetés – mellőzését azzal indokolta, hogy a dolog elleni erőszak általában állagsérelemmel jár, de az állagsérelemnek nem az eltulajdonított dolgon – mint jelen esetben a nyakláncon –, hanem a megszerzés érdekében alkalmazott erőszakkal összefüggésben más dolgon kell keletkeznie. Végül mellőzte a különös visszaesésnek a rendelkező részben való feltüntetését, s minthogy az egyik minősítő körülmény elesett, a büntetést is leszállította.
A másodfokú bíróság ítélete ellen a cselekmény jogi minősítésére és a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezése miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A másodfokú bíróság törvénysértően mellőzte a terhelt cselekményének a Btk. 316. §-a (2) bekezdésének d) pontja szerinti minősítését azzal az indokkal, hogy a dolog elleni erőszak általában állagsérelemmel jár, de az állagsérelemnek nem az eltulajdonított dolgon – jelen esetben a nyakláncon –, hanem a megszerzés érdekében alkalmazott erőszakkal összefüggésben más dolgon kell keletkeznie.
A Btk. 316. §-ához fűzött miniszteri indokolás 6. pontjának a)4. és b)2. alpontja szerint a „dolog elleni erőszak” – minősített esetként átfogó elnevezéssel – összevon olyan körülményeket, amelyek a cselekmény társadalomra veszélyességét fokozzák. Így a helyiségbe vagy ahhoz tartozó bekerített helyre erőszakkal való behatolás, továbbá a megőrzésre szolgáló zár vagy készülék feltörését. Az idézett indokolásból egyértelműen következik, hogy a fenti két elkövetési mód nem kizárólagos esete a dolog elleni erőszaknak, vagyis az nem szűkíthető a betörés és a zárfeltörés eseteire.
Ettől eltérő álláspont ellenkeznék a fogalom életszerű, mindennapi értelmével, és ennek elfogadása esetén nem kerülnének a minősített esetek körébe a társadalomra jelentős fokban veszélyes olyan magatartások, amelyek az elvétel érdekében alkalmazott fizikai erőszak folytán a lopás tárgyán állagsérelmet okoznak (pl. az ékszer letörése, kitépés, kiszaggatás, festmény kivágása stb.).
A tényállás szerint a láncot a terhelt a sértett nyakáról erőszakkal letépte, az elszakadt és a láncon levő medál elveszett.
Ezért a lopásnak dolog elleni erőszakkal elkövetését kell megállapítani, mert a terhelt az elvétel érdekében a dologra állagkárosodással is járó fizikai ráhatást gyakorolt. A terhelt cselekménye tehát a Btk. 316. §-a (2) bekezdésének d) pontja szerint is minősül:
Tévedett a másodfokú bíróság, amikor mellőzte a különös visszaesésnek az ítélet rendelkező részében való feltüntetését. Amikor ugyanis a különös visszaesés emeli a szabálysértési értékre elkövetett lopási cselekményt vétséggé, az elkövető különös visszaeső voltát a határozat rendelkező részében kell kifejezésre juttatni. Ez annál is inkább indokoltabb, mivel olyan esetekben, amikor a különös visszaeső elkövető a szabálysértési értékre valósít meg vagyon elleni cselekményt, viseli mindazokat az egyéb joghátrányokat, amelyeket a törvény a különös visszaesőkénti, illetőleg a többszörös visszaesőkénti értékeléshez fűz [Btk. 43. § b) pont, 47. § (3) bek. a) pont, 72. § (2) bek., 90. § b) pont, 102. § (3) bek., 103. § (2) bek.].
Tekintettel arra, hogy a terhelt cselekménye két körülmény – a különös visszaesés és a dolog elleni erőszak – folytán is lopás vétségét valósítja meg, a másodfokú bíróság ítélete a büntetés enyhítése tekintetében is törvénysértő.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a másodfokú bíróság ítélete a minősítés és a szabadságvesztés kiszabása tekintetében törvénysértő, ezért az ítélet vonatkozó részeit hatályon kívül helyezte, és a terheltet bűnösnek mondta ki lopás vétségében – melyet különös visszaesőként valósított meg –, ezért vele szemben 6 hónapi szabadságvesztést szabott ki. (B. törv. III. 309/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás