GK BH 1981/72
GK BH 1981/72
1981.02.01.
Az értéknövelő költségek megállapítására egymagában nem alkalmas a hibás munkanemre eső kijavítási költségeknek az eredeti kivitelezési költségekkel való mechanikus egybevetése [Ptk. 361. §.; GKT 76/1973. sz.].
A felperes a II. r. alperes által készített tervek alapján kivitelezője volt az I. r. alperes egyik raktárépítkezésének. A többszöri módosítás után 1974. november 30-ában megállapított teljesítési határidő helyett a felperes által 1975. augusztus 21-ére készrejelentett épület átvételét az I. r. alperes megtagadta, mert a raktár beázott, ezért használatra alkalmatlan volt. Az I. r. alperes a vállalkozói díjat tartalmazó számlát is csak részben egyenlítette ki, ezért a felperes keresetlevelében 1 414 689 Ft megfizetésére kérte kötelezni.
Az I. r. alperes a kereset elutasítását és viszontkeresetében a felperes kijavításra kötelezését kérte. A tervezőnek a felperes kérelmére II. r. alpereskénti perbevonása a megyei bíróság által a tárgyaláson történt meg. A II. r. alperes kivitelezési hibára hivatkozva kérte a kereset elutasítását. Ez a per a Legfelsőbb Bíróság ítéletével jogerősen befejeződött. Ez a másodfokú ítélet helybenhagyta a keresetet elutasító és a felperest kijavításra kötelező első fokú ítéletet és előírta, hogy a felperes 1976. november 30-ig akként köteles a tetőfedést kijavítani, illetőleg hibátlanná tenni, hogy az a törvényes és szerződéses kellékeknek egyaránt megfeleljen. Az ítélet szerint a kijavítási költségeket 50-50%-os arányban a felperes és a II. r. alperes köteles viselni.
Ezen ítélet alapján a tető kijavítása a II. r. alperes tervei alapján az első tető fölé épített új tető létesítésével történt meg, és a létesítményt 1977. március 14-én adták át. Ezután a felperes 1977. május 2-án terjesztette elő a keresetet, amelyben a ki nem fizetett számlatartozás és az új tető létesítése folytán az I. r. alperes javára mutatkozó jogalap nélküli gazdagodás megtérítése címén összesen 1 615 357 Ft-ot követelt.
Az első fokon eljárt megyei bíróság a felperes keresetét elutasította és az I. r. alperes viszontkeresete alapján a felperest 428 344 Ft késedelmi kötbér megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint – figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság GKT 76/1973. számú állásfoglalására – a felperes kijavítással nem hozott létre olyan munkaeredményt, amely a szerződésben szolgáltatásként, illetve ellenszolgáltatásként nem szerepelt, ennélfogva követelése alaptalan, teljesítési késedelme miatt ellenben kötbérfizetésre köteles.
Ennek az ítéletnek a felperes keresetét elutasító részét a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte és e vonatkozásban az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította.
Az újabb eljárásban az elsőfokú bíróság szakértőt rendelt ki, akinek feladatává tette annak véleményezését, hogy az újabb tetőszerkezet értéknövelő tényezőnek tekinthető-e és ha igen, mi az értéknövekedés mértéke.
A szakértő véleménye szerint a már meglevő tetőszerkezetre megépült újabb tetőfedés annyiban jelent értéknövekedést, hogy az új tetőfedés kiviteli értéke több, mint a régi tető kivitelezési költsége, mert ahhoz, hogy az épületet rendeltetésszerűen lehessen üzemeltetni, az eredeti megoldástól eltérő, költségesebb megoldást kellett alkalmazni. Az 1975. és 1977. évek közötti anyagárváltozásokat is figyelembe véve, a kiegészítő szakértői vélemény ezt a különbözetet 818 943 Ft-ban jelölte meg, kiemelve hogy az értéknövekedés döntő többségben a rögzítés eltérő módjából adódik, az eredetileg tervezett popszegecs helyett ugyanis nagyobb átfedéssel csavaros megoldást alkalmaztak. Az alkalmazott csavarok árváltozásáról nem tudott, az állványozás költségeivel kapcsolatban pedig nem kívánt nyilatkozni, mivel az utóbbit jogkérdésnek tekintette. Szakvéleményt szerzett be az elsőfokú bíróság a felperes által – jogalap nélküli gazdagodástól függetlenül – érvényesített számlakövetelés összegszerűségére is. Ezután a felperes az I. r. alperessel szemben a keresetét 818 943 Ft-ra + 362 414 Ft-ra, összesen 1 181 357 Ft-ra szállította le, a II. r. alperestől pedig 519 220 Ft-ot követelt.
A módosított kereset alapján az elsőfokú bíróság az I. r. alperest 1 181 357 Ft, a II. r. alperest pedig 519 220 Ft és ezeknek az összegeknek 1977. április 25-től járó évi 15%-os kamata megfizetésére kötelezte. A 3300 Ft szakértői díjból 2000 Ft-ban az I. r. alperest, 1300 Ft-ban pedig a felperest marasztalta. Ezen kívül a felperest 30 000 Ft, az I. r. alperest 80 000 Ft, a II. r. alperest 40 000 Ft eljárási illeték megfizetésére is kötelezte. A tetőjavítás költségével kapcsolatban megállapította, hogy az I. r. alperes az új tetővel jutott a törvényes és a szerződéses kellékeknek megfelelő szolgáltatáshoz, amelyet eredetileg is így kellett volna kivitelezni, tehát az I. r. alperes gazdagodásának mértéke az új és a régi tető költségvetési összegének az időközi árváltozás költségével csökkentett árkülönbözete, amelyet az I. r. alperes a Ptk. 361. §-ának (1) bekezdése alapján köteles megfizetni.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezések alapján az első fokú ítéletnek a kamatokra és az eljárási illetékre vonatkozó rendelkezéseit részben megváltoztatta és a II. r. alperest 65 061 Ft kamat megfizetésére kötelezte, a terhére megállapított illetéket azonban 15 576 Ft-ra csökkentette. Egyidejűleg a felperest terhelő illeték összegét 6106 Ft-tal, az I. r. alperest terhelő illeték összegét pedig 18 318 Ft-tal felemelte, egyéb vonatkozásban az első fokú ítéletet helybenhagyta, illetve a nem fellebbezett részében nem érintette. Az I. r. alperes jogalap nélküli gazdagodásával kapcsolatban a szakértőnek a fellebbezési tárgyaláson is fenntartott véleménye alapján megállapította, hogy – figyelemmel a GKT 76/1973. számú állásfoglalásra – az elsőfokú bíróság nem sértett jogszabályt azzal, hogy a szakértői vélemény alapján az I. r. alperest a többletköltség megfizetésére kötelezte.
Az I. r. alperes jogalap nélküli gazdagodásának mértékét és ennek folytán a II. r. alperest terhelő kijavítási költségek összegét megállapító rendelkezések ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az ismertetett korábbi jogerős ítélet állapította meg, hogy a felperes és a II. r. alperes a hibás szolgáltatást köteles kijavítani. Erre tekintettel e perben azt kellett tisztázni, hogy meddig terjed a szavatossági helytállás és milyen mértéken túl jelentkezik az I. r. alperes jogalap nélküli gazdagodása.
A GKT 76/1973. számú állásfoglalás szerint a megrendelőt – kivételesen – csak abban az esetben kötelezheti a bíróság többletköltség megtérítésére, ha a kivitelező a kijavítással olyan munkaeredményt hoz létre, amelyet a szerződésbe – annak eredetileg helyes megkötése esetén – szolgáltatásként, ellenértékét pedig a költségvetésbe fel kellett volna venni. Ennek az állásfoglalásnak az indokolása rámutatott arra is, hogy a kijavítás szükségessége a hibás teljesítésben jelentkező szerződésszegésnek a következménye, így a költségek emelkedését a szerződésszegő vállalkozónak kell viselnie, azt a megrendelőre nem háríthatja át. Iránymutatást ad az állásfoglalás indokolása abban a vonatkozásban is, hogy a kijavítási költségnek a hibás munkanemre vonatkozó költségvetési tétellel való számszerű egybevetése alapján nem lehet megállapítani azt, hogy a kijavítás folytán az egész szolgáltatás valóban értékesebbé vált. A perben kirendelt szakértő véleménye ezt a mechanikus – az idézett állásfoglalás szerint a jogalap nélküli gazdagodás mértékének meghatározására alkalmatlan – módszert követve tartalmazza az értéknövekedés összegszerű meghatározását, figyelmen kívül hagyva még azt is, hogy az elsőfokú bíróság kirendelő végzése szerint az időközi árváltozásokat nem a ténylegesen megkísérelt – 1975. augusztus 21-i késedelmes – átadás-átvétel időpontjához, hanem „a szerződés szerinti eredeti átadás-átvétel” 1974. évi időpontjához kellett volna viszonyítani. Megállapítható azonban a szakértőnek a jegyzőkönyvben foglalt nyilatkozatából az is, hogy azoknak az importból származó csavaroknak az árváltozására, amelyeknek beszerzési ára a 200 000 Ft-ot meghaladta, nyilatkozni nem tudott, az értéknövekedést valószínűleg nem eredményező állványozási költségekkel kapcsolatban pedig ezt „jogkérdésnek” tekintve hárította el magától a nyilatkozattételt.
A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapítható, hogy a kijavítást a szerződés eredeti előírásainak megfelelően nem lehetett elvégezni. Ezt a felek azzal is kifejezésre juttatták, hogy a kijavítás módjában már a marasztaló ítéletet megelőzően is tárgyaltak. Ennek során az I. r. alperes – a II. r. alperesnek a hullámpalafedés lehetőségére vonatkozó tájékoztatása után – közölte azt a kívánságát is, hogy a kijavítás az eredeti terveknek megfelelően alumíniumlemez-fedéssel történjék. Ebben a helyzetben tehát a bíróságnak oltalomba kellett volna részesítenie az I. r. alperesnek a reparációhoz fűződő érdekét, de figyelembe kellett volna vennie a társadalmi tulajdon védelmének – és a megrendelő valódi érdekeinek – megfelelően azt a kényszerhelyzetet is, hogy a felperesnek a kijavítás eredményeként végül olyan szolgáltatást kellett létrehoznia, amely bizonyos mértékig a kikötött minőségtől és értéktől eltér. A szakértői vélemény aggálytalanságáról akkor győződhetett volna meg a bíróság, ha a szakértő tételesen kimunkálta volna, hogy a szerződésben kikötött 1974. évi teljesítési határidőben a kijavítási terv szerinti tetőhöz milyen anyagokra lett volna szükség, azoknak mi lett volna az ára és az így kimunkált költség hogyan viszonylik az eredeti terv szerinti 904 440 Ft-os költségű tető és az 1 857 383 Ft költséggel elkészített tető értékéhez.
A Legfelsőbb Bíróság más ügyben már kifejezésre juttatta azt az álláspontját, hogy a vállalkozó jogszerűen nem követelheti a megrendelőtől azt az értékkülönbözetet, amely abból keletkezett, hogy a hibás szolgáltatás tárgyát csak a tervdokumentációban előírtnál jobb és drágább anyag felhasználásával tudja kijavítani (BH 1974/3 sz. 124.). Erre tekintettel szükséges lett volna annak a kérdésnek a vizsgálata, hogy a kijavításnál felhasznált importcsavarok és fenyőfaszelemenek alkalmazására szükség lett volna-e akkor is, ha a kijavítás nem egy második tető létesítésével történik, illetve belföldi előállítású, kisebb költségű anyagok beszerzése nem volt-e lehetséges, továbbá hogy a vékonyabb, de drágább lemez alkalmazásából adódó többletköltség értékemelő költség-e, ha az így készített tetőfedés tartóssága kisebb. Az I. r. alperes a fellebbezésében ezzel külön foglalkozott, a felvetett kérdésekre azonban a szakértőt a másodfokú bíróság sem nyilatkoztatta meg, illetve a bizonyítást ezekre vonatkozóan nem egészítette ki. Az állványozási költségekkel pedig a bíróságok nem foglalkoztak.
Mindezek a szavatossági helytállás és a jogalap nélküli gazdagodás elhatárolása kérdésében döntő jelentőségűek. A vállalkozó szavatossági helytállása csak az egyenérték-egyensúly helyreállításának határáig terjed, ezen belül tehát térítést nem igényelhet, ha azonban ezen túl az I. r. alperes olyan magasabb értékhez jutott, amelyet a szerződés helyes megkötése esetén a szolgáltatás és az ellenérték meghatározásánál figyelembe kellett volna venni, akkor ezt a vagyoni előnyt mint jogalap nélküli gazdagodást a Ptk. 361. §-ának (1) bekezdése alapján a felperes részére vissza kell térítenie. Annak tisztázása, hogy van-e vagyoni előny, s ha igen, annak mennyi az összege, nem történt meg, pedig csak ezután lehetett volna azt is megnyugtatóan megállapítani, hogy a kijavítási költségekből mit kell a felperesnek és a II. r. alperesnek egymás között 50-50%-os arányban viselnie.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa az elsőfokú bíróság és a Legfelsőbb Bíróság ítéletét – az utóbbit az I. r. alperest 362 414 Ft számlatartozás és járulékainak megfizetésére kötelező rendelkezés kivételével – a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az ügyben eljárt elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Eln. Tan. G. törv. 30 951/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás