GK BH 1981/75
GK BH 1981/75
1981.02.01.
A külkereskedelmi bizományostól elvárható, hogy már a bizományi szerződés megkötése során tisztázza a megbízás tartalmával ellentétesnek látszó belföldi megrendeléseket és hogy a felmerülhető tévedéseket, félreértéseket kizárja [Ptk. 205. § (3) bek.; 32/1967. (IX. 23.) Korm. r. 21. §].
A felperes keresete szerint az I. r. alperes a vele 1975. évre klórmetil szállítására kötött szerződésben meghatározott 300 tonnán felül 1975. november 8-án két tartálykocsiban 56,5 t klórmetilt szállított Tiszavasvári állomásra. Ezt a mennyiséget – tartálykapacitásának korlátozottsága miatt – csak hónapok múlva tudta átvenni és lefejteni. Az emiatt felmerült kocsiálláspénzből és bírságból az I. r. alperesnek 2 448 600 Ft megfizetésére való kötelezését kérte.
Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte, a perbehívására a perbe beavatkozó II. r. alperes külkereskedelmi vállalattal szemben pedig 1 000 000 Ft kocsiálláspénz megfizetése iránt keresetet terjesztett elő.
A II. r. alperes azzal védekezett, hogy mint bizományos a kapott megbízásnak megfelelően járt el, minden elvárható intézkedést megtett, ügyviteli mulasztás nem terheli.
Az elsőfokú bíróság a kereseteket egyesítve tárgyalta és a bizonyítási eljárás lefolytatása után az I. r. alperest 1 248 000 Ft kártérítés megfizetésére kötelezte, a II. r. alperessel szemben előterjesztett keresetet pedig elutasította. Az ítélet indoklása szerint a II. r. alperes a klórmetilt egyrészt a felperes részére gyomirtó szer gyártásához, másrészt az I. r. alperes részére egy vegyi szövetkezet igényének kielégítése végett már az 1975. évet megelőzően is importálta. A felek az 1974. év őszén tartott megbeszéléseken egyetértettek abban, hogy az 1975. évi teljes országos szükséglet beszerzéséről – a II. r. alperes bizományosi közreműködésével – az I. r. alperes gondoskodik, továbbá hogy csak tartálykocsiban importálják a klórmetilt, és mivel a lefejtésre csak a felperesnek van megfelelő berendezése, valamennyi beérkező tételt ő fogadja. A vegyipari szövetkezet pedig a felperestől kapja meg – palackokba lefejtve – a részére biztosított mennyiséget. A felperes 1975. évi klórmetil szükséglete 220 t volt. Ezért – figyelembe véve a szövetkezet által igényelt 80 tonnát – 1974. október 29-én 300 tonnát rendelt meg az I. r. alperestől. A felperes azonban nem közölte, hogy a megrendelése a szövetkezet részére szükséges mennyiséget is tartalmazza. Az utóbbi viszont még 1974 augusztusában eljuttatta az I. r. alpereshez az 1975. évi megrendelését.
Ilyen előzmények után az I. r. alperes a megrendeléseket összesítve 1974. november 6-án 380 t klórmetil importálására adott megbízást a II. r. alperesnek. A II. r. alperes 1975. január 10-én kötötte meg a szerződést a külföldi eladóval összesen 400 tonnára egyenlő negyedévi ütemezéssel. Időközben az I. r. alperes a 380 tonnás megbízás terhére, a felperes folyamatos anyagellátása végett, 20 t klórmetilnek tőkés országból való behozatalát kérte. A II. r. alperes 1975. január 29-én a 400 tonnás külkereskedelmi szerződés megkötését közölte az I. r. alperessel azzal, hogy a tőkés beszerzést is számításba véve 420 tonnás bizományi szerződést tart nyilván. Közben tisztázást nyert az is, hogy a szövetkezetnek nincs szüksége az I. r. alperesnél megrendelt 80 tonnára, mert azt a felperessel 1975. január hónapban megkötött szerződéssel biztosította. Ezért az I. r. alperes 1975. január 31-én felhívta a II. r. alperest, hogy a külföldi szerződést 80 tonnával csökkentse, egyben figyelmeztette arra, hogy a 20 t tőkés árut a korábbi megbízás terhére kérte, azon felül tehát 280 t klórmetilre tart igényt. A II. r. alperes ezután ismételten megkísérelte a 400 tonnás kötés csökkentését, valamint a feleslegesnek jelzett mennyiség reexportálását, az intézkedései azonban nem jártak eredménnyel.
A felperes 1975. október hó végéig, a tőkésországból származó 19 840 kg-mal együtt, már mintegy 300 t klórmetilt vett át, amikor 1975. november 8-án újabb két tartálykocsi érkezett a Tiszavasvári állomásra 27,5, illetőleg 29 t tartalommal. A felperes a két vagonnak a vasúttól való kiváltását megtagadta azzal, hogy az I. r. alperessel kötött szerződésben csak 300 t átvételét vállalta. Ekkor egyébként a már korábban érkezett, összesen 67,5 tonnát tartalmazó két tartálykocsi is kocsiálláspénz-terhesen lefejtetlenül állt. Ezeknek 1975. december 15-én, illetve 1976. február 20-án történt lefejtése után a felperes végül is az 1975. november 8-án érkezett tartálykocsik közül az egyiket 1976. január 12-én kiváltotta a vasúttól és a telepére vitte be, majd április 15-én a tartályokba lefejtette, a másodikat pedig ez utóbbi időpontban vette át, május 24-én ürítette ki és adta vissza a vasútnak. A felperes közölte az alperesekkel, hogy az utóbb érkezett 56,5 t klórmetilt már az 1976. évi szükségletére vette át. A felperes összesen 3 232 304 Ft összegű kocsiálláspénzt fizetett ki a vasútnak. A klórmetil szállítmányok külföldi kocsikban és – a vasúti előírásoknak megfelelően – ún. kezelőkocsikkal érkeztek. A november 8-án érkezett két kezelőkocsit a felperes 1976. január 12-én az első tartálykocsi kiváltásával egyidejűleg adta vissza a vasútnak, a kezelőkocsik után tehát a kocsiálláspénzt ezen időpontig kellett fizetnie.
Az elsőfokú bíróság ítélete szerint nem volt ugyan kétséget kizáróan tisztázható az, hogy a felperessel kötött szállítási szerződésben meghatározott 300 tonnás mennyiségbe az I. r. alperesnek bele kellett-e értenie a szövetkezet 80 tonnás igényét, a bíróság azonban mégis arra a következtetésre jutott, hogy az I. r. alperes részben hozzájárult ahhoz, hogy a szerződésen felüli mennyiség érkezett be a felpereshez, ami sok költséget okozott. Ezért a keletkezett kárért az I. r. alperes részben felelősséggel tartozik.
Az ítélet ellen mind a felperes, mind az I. r. alperes fellebbezett.
A Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletnek az I. r. alperes marasztalására vonatkozó részét megváltoztatta és a felperes keresetét teljes egészében elutasította. A II. r. alperessel szemben a keresetet elutasító rendelkezést a másodfokú bíróság helybenhagyta. Az ítélet indoklása szerint a Legfelsőbb Bíróság a felperes átvételi és tárolási lehetőségeinek részletes elemzése során arra a következtetésre jutott, hogy ha a felperes kellő körültekintéssel és gondossággal járt volna el, akkor mód lett volna az 1975. november 8-án érkezett mennyiségnek az átvételére is, ennek megtagadása tehát jogszerűtlen volt. A felperes kártérítési igénye az I. r. alperessel szemben azonban nemcsak azért alaptalan, mert nem tudta bizonyítani az I. r. alperes jogellenes károkozását, hanem azért is, mert az áthárítani kívánt kára csak csekély hányadban lehetett összefüggésben azzal, hogy 1975. november 8-án az általa megrendelt 300 tonnát meghaladó mennyiségű klórmetil érkezett a címére.
Mind az első fokú, mind a másodfokú ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A felek közötti vita eldöntésénél feltétlenül szükséges annak ismerete, hogy közöttük létrejött-e olyan szerződés vagy olyan szerződésen kívüli jogviszony, amelynek alapján egymással szemben igényt érvényesíthetnek. Az, hogy ennek az igénynek mi lehet a jogcíme, csak a pontos tényállás ismeretében állapítható meg. A perben megállapított tényállás hiányos, mert nincs tisztázva az 1974. október 25-i megbeszélésen elhangzott nyilatkozatok, illetve létesített megállapodások pontos tartalma. E vonatkozásban az eljáró bíróságok nem merítették ki a bizonyítás lehetőségeit, mert megelégedtek azoknak a személyeknek tárgyaláson kívül tett nyilatkozataival, akik az elsőfokú bíróság által elrendelt egyeztetésre megjelentek és még jelenleg is a felek alkalmazásában állnak. Ehelyett ezeket a személyeket tanúként kellett volna kihallgatni azokkal együtt, akik a felekkel már nincsenek alkalmazotti kapcsolatban, és ennek folytán az érdekeltségük is megszűnt. A bíróság által elrendelt egyeztetésen rögzített nyilatkozatok ugyanis vitás esetekben nem tekinthetők azonos bizonyító erejűnek a hamis vallomás következményeire történt figyelmeztetés után a bíróság előtt tett tanúvallomással. Ezek értékelhetőségét a közvetlenség is elősegíti, az ellentmondások feloldását pedig a szembesítés könnyítheti.
A téves intézkedések sorozatának az elindítója az volt, hogy a vegyipari szövetkezet 80 tonnás megrendelését az I. r. alperes külön kezelte. Ennek ellenére a felek nem kérték a szövetkezetnek nyilatkozattételre való felhívását, vagy perbehívását. Az elsőfokú bíróság az egyeztetést ugyan a szövetkezet bevonásával rendelte el, azt követően azonban, hogy a nevezett az egyeztetésen nem jelent meg, a bíróság a tényállás teljes felderítéséhez szükséges intézkedéseket nem tette meg. E bizonyítás során kellett volna tisztázni azt is, hogy ha megállapodás volt arra, hogy a szövetkezet igényét a felperes elégíti ki, akkor a nevezett miért nem vonta vissza az I. r. alperesnek adott megrendelést, illetőleg hogy az I. r. alperes akkor, amikor a felperes 300 tonnás megrendelését megkapta, miért nem tisztázta a felperessel és a szövetkezettel a megrendelések összefüggéseit, vagy esetleges ellentmondásait.
A fenti körülmények tisztázása azért is mellőzhetetlen, mert a per adataiból kitűnik, hogy az alperesek 1975. január végétől kezdődően intézkedni kezdtek a felesleges 80 t klórmetil importjának a mellőzésére vagy csökkentésére anélkül, hogy erről a felperest tájékoztatták vagy megkérdezték volna. Ebből olyan következtetés is levonható, hogy a 80 t klórmetillel kizárólag az alperesek rendelkeztek, vagyis a felperesnek ezzel a mennyiséggel kapcsolatban kötelezettsége nem volt. A felperes az eljárás során azt állította – és ezt az alperesek nem cáfolták –, hogy az 1975. évi túlszállításnak erre a 80 tonnás mennyiségére végül is az I. r. alperessel az 1976. év elején szerződést kötött. Kérdés tehát, hogy ezt a mennyiséget korábban köteles volt-e átvenni. A pontos tényállás megállapítása céljából vizsgálni kellett volna azt is, hogy az I. r. alperes és a szövetkezet között volt-e szerződéses kapcsolat, továbbá hogy az I. r. alperes megfelelően járt-e el akkor, amikor a II. r. alperessel a szerződést megkötötte. Annak felderítése is szükséges, hogy létrejött-e már a két alperes között a bizományi szerződés akkor, amikor az I. r. alperes tudomást szerzett arról, hogy a szövetkezet igényét tévesen tüntette fel az importmegbízásban. E vonatkozásban az ítéletek nem tartalmaznak határozott megállapítást, márpedig e körülmények ismerete elősegítheti az arra vonatkozó következtetés levonását, hogy az alperesek mennyire tevékenykedtek saját kockázatukra, illetve hogy a felperes esetleg felelős őrzőként vagy megbízás nélküli ügyvivőként járt-e el.
A II. r. alperes külkereskedelmi bizományos felelősségének az elbírálásánál abból kellett volna kiindulni, hogy az 1974. október 15-i megbeszélésen az ő megbízottja is jelen volt, sőt arra is vannak adatok, hogy e megbeszélést ő hívta össze, az ott történtekről tehát tudott. Ezért a bizományi szerződés megkötésénél tőle is elvárható volt, hogy a megbeszélésen létrejött megállapodás tartalmával ellentétben állónak látszó megrendelések hátterét, az esetleges tévedést vagy félreértést tisztázza. Ez folyik a Ptk. 205. §-ának (3) bekezdésében rögzített jogszabályi követelményből, valamint a 32/1967. (IX. 23.) Korm. rendelet 21. §-ából.
A fenti kérdések részletes vizsgálata alapján lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy a kocsiálláspénz felmerülése a felperes magatartására, illetve érdekkörébe eső körülményekre vezethető-e vissza, vagy pedig azzal van okozati összefüggésben, hogy az alperesek az adott előzmények után bizonytalanságot okozó körülmények tisztázására nem fordítottak gondot.
A fenti okok miatt a Legfelsőbb Bíróság Elnöki Tanácsa a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján az óvással megtámadott első és másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította (Eln. Tan. G. törv. 30 351/1979. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás