MK BH 1981/81
MK BH 1981/81
1981.02.01.
Ha a felek határozott időre létesített munkaviszonya határozatlan időre szólóvá alakult át, érvénytelen az az újabb munkaszerződésük, amelyet mindketten ugyanabban a téves feltevésben kötöttek, hogy közöttük nem áll fenn munkaviszony [48/1979. (XII. 1.) MT rendelet 21. § (3) bek*].
Az alperes 1978. január 10. napjától műszaki-gazdasági ügyintézőként alkalmazta a felperest különböző időtartamokra kötött munkaszerződésekkel.
Az alperes 1979. március 31-ig összesen hat alkalommal kötött a felperessel azonos tartalmú, csak a munkaviszony tartamát illetően különböző munkaszerződést. Az 1979. április 1. napjától április 30-ig terjedő időre szóló szerződést a felperes nem írta alá, de a korábbi munkakörében változatlanul dolgozott. A felek április 21. napján április 1. napjától május 31. napjáig terjedő két hónapra a korábbi feltételek mellett újabb határozott időre szóló munkaszerződést kötöttek.
A határidő lejárta előtt a munkáltató úgy foglalt állást, hogy a felperes munkaviszonyát nem kívánja „meghosszabbítani”.
A felperes az állásfoglalást követően munkaügyi vitát indított annak megállapítása érdekében, hogy munkaviszonya határozatlan időre szól. Kérelmében arra hivatkozott, hogy április 21-én azért írta alá az újabb határozott időre szóló munkaszerződést, mert a közvetlen felettese szerint különben nem kapta volna meg az áprilisi fizetését, március vége óta ugyanis nem volt munkaszerződése.
Az alperesnél szervezett munkaügyi döntőbizottság a határozatával a kérelmét – elkésettség miatt – elutasította.
A határozat megváltoztatása iránt a felperes keresetet indított. Keresetében arra hivatkozott, hogy határozott idejű munkaviszonya 1979. április 1. napja után határozatlan idejűvé alakult át, mert vezetőinek tudtával tovább dolgozott. Az újabb határozott idejű munkaszerződést az alperes megtévesztő magatartása miatt írta alá, bízott ugyanis abban az ígéretben, hogy ha a lopással kapcsolatban ártatlanságáról meggyőződnek, továbbra is alkalmazzák. Munkaszerződés hiányában az esedékes fizetését csak hosszabb vita után kapta volna meg, mindezek a szerződés aláírására késztették. Amikor meggyőződött arról, hogy ártatlansága ellenére sem akarja foglalkoztatni az alperes, munkaügyi vitát indított, igényének érvényesítésével tehát nem késett el.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indoklása szerint a felperes a jogsértőnek tekintett munkaszerződés aláírásától számított 15 napon belül lett volna jogosult munkaügyi vitát indítani. Nem az alperes, hanem a felperes magatartása volt megtévesztő vagy legalábbis célzatos. A felperes azt kívánta elérni, hogy az alperes egy másik hitelkeret terhére foglalkoztassa, mert így bérezése kedvezőbb. Amikor szándéka meghiúsult, a felajánlott munkaszerződés aláírását visszautasította, de változatlanul tovább dolgozott.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Helytálló a törvényességi óvásnak az a megállapítása, amely szerint a felperes kérelme határozatlan időre szóló munkaviszony létrejöttének a megállapítására irányult, erre az igényre tehát a rövidebb jogorvoslati határidő nem vonatkozik.
Az ügy érdemét illetően pedig egyfelől dr. K. J. tanúnak abból az előadásából, hogy a felettese kijelentette: a felperes 1979. április 1. napjától munkaviszonnyal nem rendelkezik, továbbá abból a tényből, hogy a felek 1979. április 21. napján, de 1979. április 1. napjára visszamenő hatállyal újabb határozott időre szóló szerződést kötöttek egymással, másfelől pedig a felperesnek az újabb szerződés megkötésével kapcsolatos magatartásából illetőleg abból, hogy a szerződést azért írta alá, hogy munkabérét megkaphassa s tisztázhassa magát a felmerült ügyben, egyértelműen megállapítható, hogy a felek az 1979. április 21. napján létrejött munkaszerződés megkötésekor ugyanabban, nevezetesen abban a téves feltevésben voltak, hogy közöttük 1979. április 1. és 21. napja között munkaviszony nem áll fenn.
A kifejtettekhez képest egyik fél sem volt tudatában annak, hogy a korábban 1979. március hó 1. napján létrejött és 1979. március hó 31. napjáig szóló munkaviszony – annak folytán, hogy a felperes a munkája irányításával megbízott dolgozó tudtával egy munkanapot meghaladóan tovább dolgozott – a korábban hatályos Mt. V. 21. §-ának (3) bekezdésében foglalt jogszabály kötelező erejénél fogva határozatlan idejűvé vált.
Minthogy a munkajogban is érvényesülő általános jogelv szerint, ha a felek a szerződéskötéskor ugyanabban a téves feltevésben voltak, a szerződés érvényességét bármelyik fél vitathatja, és miután a kifejtettek szerint a kérdéses szerződés érvénytelensége aggálytalanul megállapítható, a felek jogviszonyát úgy kell tekinteni, mintha 1979. április 21. napján nem jött volna létre közöttük megállapodás.
Ebből következik, hogy az újabb határozott időre kötött, de érvénytelen munkaszerződésben megjelölt határidő eltelte a határozatlan idejű munkaviszony fennállását nem érintette. (M. törv. II. 10 265/1980/2. sz.)
*].
Ezt a rendelkezést a 48/1979. (XII. I.) MT sz. rendelettel megalkotott új Mt. V. 19. §-ának (3) bekezdése tartalmazza.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás