BK BH 1981/88
BK BH 1981/88
1981.03.01.
I. A többszörös visszaeső által szabálysértési értékre elkövetett cselekmény esetén a büntetés kiszabása során a Btk. 98. §-ában foglalt rendelkezések alkalmazásának van helye, ha
a) az elkövető nem különös visszaeső, de a cselekményt egyéb körülmény minősíti vétséggé;
b) a különös visszaesésen túlmenő egyéb minősítő körülmény is fennáll [Btk. 98. §, 137. § 14. pont, 316. § (2) bek.; BK 92. sz.].
II. Többszörös visszaeső esetében a Btk. 87. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazása kizárt [Btk. 87. § (1) bek., 98. § (1) és (2) bek.].
A járásbíróság a terheltet jogerős ítéletével 2 rb. lopás vétsége miatt – mint többszörös visszaesőt – halmazati büntetésül 4 hónapi, börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, valamint 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
1. A járásbíróság a terheltet erőszakos nemi közösülés bűntettének kísérlete miatt 2 évi szabadságvesztésre ítélte. Büntetésből 1976. november 10-én feltételes szabadságra bocsátották, amely 1977. május 10-én telt le.
2. A járásbíróság 1977. szeptember 22-én jogerőre emelkedett ítéletével szemérem elleni erőszak bűntettének kísérlete miatt 1 évi szabadságvesztésre, valamint 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, s mivel a cselekményt 1977. február 27-én, tehát az 1. alatti feltételes szabadság alatt követte el, a feltételes szabadságot is megszüntette.
3. A járásbíróság összbüntetésbe foglalta az 1. és 2. alatti ítéletekkel kiszabott szabadságvesztéseket és a terheltet 2 évi és 10 hónapi szabadságvesztésre ítélte; ezt az összbüntetést 1979. május 13-án töltötte ki.
A terhelt 1979. november 8. napjától a MÁV alkalmazásában dolgozott és a közösen használt öltözőben egyik munkatársától 1979. november 16-án 500 forintot, másik munkatársa táskájából pedig a közös munkahelyen 1979. december 30-án 120 forintot tulajdonított el.
A büntetőeljárás megindítása után a terhelt a sértettek kárát megtérítette.
A járásbíróság ítéletének büntetést kiszabó rendelkezése ellen a terhelt terhére emelt törvényességi óvás alapos.
A járásbíróság a helyesen megállapított tényállás alapján a törvénynek megfelelően minősítette a terhelt cselekményét 2 rb., a Btk. 316. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés h) pontja szerint minősülő lopás vétségének. A terhelt ugyanis a szabálysértési értékre elkövetett lopási cselekményeit a közös öltözőben, illetőleg a közös munkahelyen valósította meg.
A Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai Kollégiumának a törvény helyes értelmét tükröző 92. számú állásfoglalása szerint járt el a járásbíróság, amikor a terhelt esetében a többszörös visszaesésre vonatkozóan a Btk. 98. §-ban foglalt rendelkezéseket alkalmazta.
Az említett iránymutatás értelmében, ha különös visszaeső a szabálysértési értékre nézve követi el a vagyon elleni cselekményt, a Btk. 97. §-ában a különös visszaesőkre vonatkozó rendelkezések abban az esetben sem alkalmazhatók, ha a cselekményt nem csupán a különös visszaesés, hanem egyéb minősítő körülmény is kiemeli a szabálysértés köréből és vagyon elleni vétséggé minősíti. A különös visszaesésen felül észlelt más minősítő körülményt ilyen esetekben a büntetés kiszabása során mint súlyosító körülményt kell figyelembe venni.
Más a helyzet, ha a többszörös visszaeső a szabálysértési értékre nézve valósít meg vagyon elleni cselekményt. Ilyenkor az alábbi változatok lehetségesek:
a) Ha a cselekmény nem esik olyan minősítő körülmény alá, amely a szabálysértést vétséggé emelné – az elkövető többszörös visszaesői mivolta ellenére – a magatartás az 1968. évi I. törvény (Sztv.) l05. §-ának (1) bekezdése szerinti tulajdon elleni szabálysértést valósít meg. A Btk. 137. §-ának 14. pontjában foglalt többszörös visszaesésnek egymagában ugyanis nincs olyan hatása, amely a szabálysértési cselekményt vétséggé minősítené.
b) Ha a többszörös visszaeső egyben különös visszaeső is, a szabálysértési értékre elkövetett cselekmény miatt a büntetés kiszabása során a Btk. 98. § -nak a többszörös visszaesőkre vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatók; súlyosító körülmény azonban, hogy a különös visszaeső egyben többszörös visszaeső is. A többszörös visszaeső cselekménye is csak a különös visszaesés útján válik vétséggé szabálysértés helyett.
c) Ha a többszörös visszaeső ugyan nem különös visszaeső, de általa a szabálysértési értékre elkövetett cselekmény más körülménynél fogva minősül vétséggé, a büntetés kiszabása során a Btk. 98. §-ának a többszörös visszaesőkre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
d) Végül, ha a többszörös visszaeső egyben különös visszaeső is, ezen felül azonban más vagy több körülménynél fogva is vétségként minősül a szabálysértési értékre elkövetett cselekmény, a büntetés kiszabása során a Btk. 98. §-ban foglalt rendelkezések alkalmazásának van helye, ezen felül súlyosító körülmény, hogy a cselekmény több oknál fogva is vétségi minősítés alá esik.
A Legfelsőbb Bíróság Büntető és Katonai Kollégiumának 92. számú állásfoglalásában foglaltak szerint a különös visszaesőkre vonatkozó és a Btk. 97. §-ban foglalt rendelkezések nem alkalmazhatók, ha a szabálysértési értékre elkövetett lopást, sikkasztást, csalást, rongálást vagy orgazdaságot különös visszaeső követi el, s minthogy a Btk. 98. §-ának (1) bekezdése visszautal a 97. §-ban foglalt rendelkezésekre, ugyanez az elv érvényesül a többszörös visszaesők esetében.
Az említett iránymutatás helyes értelme szerint a többszörös visszaeső által a szabálysértési értékre nézve elkövetett cselekmények esetében csak akkor nem alkalmazhatók a Btk. 98. §-ában foglalt rendelkezések, ha a többszörös visszaeső egyben különös visszaeső is és a szabálysértési értékre elkövetett cselekményt kizárólag ez az ok minősíti vétséggé. Ha azonban a többszörös visszaeső nem különös visszaeső és a szabálysértési értékre elkövetett cselekményt más minősítő körülmény emeli vétséggé, avagy ha a különös visszaesésen túlmenő egyéb minősítő körülmény is fennáll, a büntetés kiszabása során a Btk. 98. §-ának a többszörös visszaesőkre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
Helyesen foglalt állást az adott esetben a járásbíróság úgy, hogy a különös visszaesői minősítés alá nem eső, többszörös visszaeső terheltnek a Btk. 316. §-a (2) bekezdése h) pontja szerint minősülő cselekménye miatt alkalmazható büntetés neme: a szabadságvesztés [Btk. 97. § (2) bek.], a szabadságvesztés legalacsonyabb tartama: 6 hónap [Btk. 97. § (3) bek. a) pont], legmagasabb tartama: 1 év és 6 hónap [Btk. 97. § (1) bek.]; s végül, hogy a terheltre kiszabható büntetés csak különös méltánylást érdemlő körülmények fennállása esetén enyhíthető.
Tévedett azonban a járásbíróság, amikor a Btk. 87. §-a (2) bekezdésének e) pontjában foglalt rendelkezés felhívásával 4 hónapi szabadságvesztést szabott ki a terheltre.
A Btk. 98. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglalt rendelkezések egybevetéséből az következik, hogy a többszörös visszaeső esetében a Btk. 87. §-a (2) bekezdése a)–e) pontjában foglalt rendelkezések felhívásának nem lehet helye, itt ugyanis nincsenek olyan büntetési kategóriák megjelölve, amelyek a többszörös visszaesés esetén alkalmazhatók lennének. A járásbíróság által felhívott Btk. 87. §-a (2) bekezdésének e) pontja alapján javító-nevelő munka vagy pénzbüntetés kiszabásának lehetne helye. Ezeknek a büntetési nemeknek az alkalmazását viszont a többszörös visszaeső esetében is alkalmazandó Btk. 97. §-ának (2) bekezdése kizárja.
Azokban az esetekben tehát, amikor a többszörös visszaesőkkel szemben a Btk. 97. §-a (2) bekezdésének a)–e) pontjai szerint felemelt büntetési tétel túlságosan súlyosnak mutatkoznék, egyrészt a Btk. 87. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés felhívásával, kivételesen pedig a Btk. 97. §-ának (4) bekezdésében foglalt különös méltánylást érdemlő esetben enyhíthető a büntetés mértéke oly módon, hogy az így enyhített büntetés sem lehet kevesebb, mint a bűncselekményre a Különös Részben megállapított büntetési tétel legkisebb mértéke.
Téves a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezés azért is, mert az adott esetben nem állanak fenn azok a kivételes és különös méltánylást érdemlő körülmények, amelyek a 6 hónapnál alacsonyabb tartamú szabadságvesztés kiszabását indokolttá tennék. Ugyanis a terhelt beismerésén és a viszonylag csekély kár megtérítésén kívül a büntetés kiszabásánál értékelhető más enyhítő körülmény nincs. A járásbíróság által figyelembe vett az a körülmény, hogy korábban a terhelt ellen más jellegű bűncselekmények miatt indítottak büntetőeljárást és vagyon elleni bűncselekményt még nem követett el, a büntetés kiszabásánál nem értékelhető.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a törvénysértést megállapította, a megtámadott határozat büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezte és a törvénynek megfelelő határozatot hozott. Ennek során az említett bűnösségi körülményeket is figyelembe véve, a szabadságvesztés mértékét 6 hónapban állapította meg. (B. törv. I. 977/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás