BK BH 1981/89
BK BH 1981/89
1981.03.01.
I. Hivatalos személynek közvetlen veszélyhelyzetbe hozásával történő akadályozása hivatalos személy elleni erőszaknak is minősül (Btk. 186. § és 229. §).
II. Folyamatos magatartás esetén mind a szándékos veszélyeztetés, mind a hivatalos személy elleni erőszak: természetes egység [Btk. 12. § (1)–(2) bek.].
A kerületi bíróság a terheltet közúti veszélyeztetés bűntette, jármű önkényes elvételének vétsége és ittas járművezetés vétsége miatt halmazati büntetésül börtönben végrehajtandó 1 évi szabadságvesztésre és 5 évre a közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte.
A bűnösség alapjául szolgáló tényállás szerint a gépjárművezetői engedéllyel nem rendelkező terhelt az esti órákban a kizárólag javítás céljára átvett személygépkocsit a gépkocsi-tulajdonos kifejezett tilalma ellenére használatba vette s abban négy utast szállítva vidékről Budapestre jött. A személygépkocsi vezetése közben a terhelt közepes fokú – 2,06 ezrelékes – alkoholos befolyásoltság állapotában volt.
Budapesten az egyik utcakereszteződés közelében G. J. rendőr törzsőrmester ellenőrzés céljából a személygépkocsival közeledő terheltet meg akarta állítani. A terhelt azonban a rendőri intézkedés alól ki akarta vonni magát, ezért féktávolságon belül a gépkocsiját az intézkedő rendőr felé irányította, aki az elütésének elkerülése végett kénytelen volt a gépkocsi elől elugrani.
A helyszínről menekülő terheltet az intézkedő rendőr és járőrtársa URH szolgálati gépkocsival vette üldözőbe és ismételt előzési kísérletek közben megállásra szólították fel. A terhelt nem csupán e felszólításnak nem tett eleget, de két ízben is olyan módon akadályozta meg a gépkocsijának az előzését, hogy balra kormányzással a két gépkocsi teljes oldalszélességű ütközését idézte elő, s e cselekményének az volt a célja, hogy a veszélyhelyzetbe juttatott rendőröket a szándékolt intézkedés feladására kényszerítse.
Budapest közigazgatási határának az elhagyását követően a terhelt egy jobbra ívelő útkanyarban – eltúlzott sebessége miatt – elveszítette a jármű feletti uralmát és az úttestről az árokba sodródva a gépkocsival felborult. A gépkocsi utasai közül egy személy 8 napon belül gyógyuló könnyebb agyrázkódást szenvedett.
A kerületi bíróság ítéletének a terhelt cselekményeit minősítő, továbbá a szabadságvesztés főbüntetés kirívóan enyhe mértékét meghatározó rendelkezései ellen, azok törvénysértő volta miatt emelt törvényességi óvás alapos.
Az ítélet mindenben megalapozott tényállása szerint a terheltnek a bűncselekményeket megvalósító elkövetési magatartása lényegében több mozzanatra bontható. Nevezetesen:
– a tulajdonos kifejezett tilalma ellenére vette használatba a személygépkocsit,
– közepes fokú alkoholos befolyásoltság állapotában vezette a gépjárművet,
– a közúti forgalom-ellenőrzés alól azzal vonta ki magát, hogy a személygépkocsit az intézkedő rendőr felé irányítottan vezette, aki az elütését csak félreugrással tudta elkerülni,
– menekülése során az őt üldöző URH járőrgépkocsi előzési kísérleteit két ízben is szándékos ütközéssel akadályozta meg, s ezzel a cselekményével egyidejűleg közvetlen veszélynek tette ki az általa vezetett gépkocsiban helyet foglaló négy utas életét, illetve testi épségét is,
A terhelt cselekménye következtében a rendőrségi gépkocsiban mintegy 5000 forint kár keletkezett. A személygépkocsiban keletkezett kár pontos meghatározására az eljárásban nem került sor, az azonban a 100 000 forintot nem érte el.
Az iratok tartalma szerint a terhelt az előzőkben részletezett bűnös cselekményeket meghaladóan a közúti forgalom elemi rendjét súlyosan sértő magatartásokat is tanúsított, amikor Budapestre utazása közben figyelmetlensége okából hátulról nekiütközött R. S. gépkocsijának; a felelősségét el nem ismerve a károsulttal a rendőrség értesítésében megegyezett, de a hatósági intézkedés bevárása nélkül a helyszínről eltávozott; továbbá a menekülése során megállás nélkül és olyan módon kanyarodott ki a főútvonalra, hogy az ott haladó és elsőbbséggel rendelkező járműveket megállásra kényszerítette.
A vádirat tényleíró része teljességében tartalmazta az eseménysorozatot, tehát minden tevékenységmozzanat a vád tárgya volt, ennek ellenére sem a vádemelés, sem a bírói eljárás során nem vizsgálták, hogy a Btk. 12. §-a (1) bekezdésének – a korábbi jogszabályi rendezéstől eltérő – szabályozására figyelemmel a terhelt cselekménye a közúti veszélyeztetés bűntettén túlmenően – azzal alaki halmazatban – a hivatalos személy elleni erőszak bűntettét is megvalósította-e avagy sem.
A Btk. 12. §-ának (1) bekezdése szerint bűnhalmazat az is, ha az elkövető egyetlen elkövetési magatartással több bűncselekményt valósít meg. A halmazati szabálynak megfelelően tehát, ha egyetlen magatartás maradéktalanul több törvényi tényállás alá is vonható, úgy az ilyen bűncselekmények általában nem olvadnak egymásba.
Az elsőfokú bíróság azonban a terhelt bűnösségének a Btk. 186. §-a (1) bekezdésébe ütköző közúti veszélyeztetés bűntettében való megállapításával kizárólag az eljáró rendőrök, illetve a személygépkocsiban utasként helyet foglaló személyek életének, illetve testi épségének – szándékosan létrehozott – közvetlen veszélyeztetését értékelte.
A terhelt cselekményét viszont az a tudati törekvés motiválta, hogy a vele szemben intézkedni kívánó hivatalos személyeket – jogszerű tevékenységükben – bármely módon, akár egy közvetlen veszélyhelyzet létrehozása útján megakadályozza. A terhelt ennek a célzatos elképzelésnek megfelelően cselekedett, amikor az eljáró rendőröket közvetlen módon, illetve részbeni dologról személyre áttevődő fizikai erőszak alkalmazásával – közvetlen veszélyhelyzet kialakításával – megakadályozta az előírásszerű hatósági eljárás zavartalan teljesítésében.
A terhelt cselekményének szándékolt eredménye maradéktalanul megvalósult: elfogására csupán a felborult gépkocsiból történt kimentése után kerülhetett sor.
A közúti veszélyeztetés bűntette számos olyan elkövetési magatartással valósítható meg, amely a hivatalos személyek jogszerű eljárásának zavartalanságához fűződő jogvédte érdeket távolról sem érinti. A hivatalos személlyel szembeni erőszak alkalmazása még az olyan közúti veszélyeztetésnek sem „szükségszerű” velejárója, amelynek egyébként a rendőri intézkedés alóli kibúvás az indítéka.
Az adott körülmények között a közúti veszélyeztetés bűntette és a hivatalos személy elleni erőszak bűntette elkövetési magatartásának egyes mozzanatai egyértelműen elhatárolhatók és a vizsgált cselekmény mindkét jogvédte érdeket sérti.
Mindezekre tekintettel a terhelt cselekménye valóságos alaki halmazatot valósít meg, tehát tévedett az eljárt elsőfokú bíróság, amikor elmulasztotta megállapítani bűnösségét a hivatalos személy elleni erőszak bűntettében is.
A törvényességi óvás indokolása annak megvizsgálását is indítványozta, hogy megállapítható-e a hivatalos személy elleni erőszak és a közúti veszélyeztetés vonatkozásában a „folytatólagosság” törvényi egysége.
Ilyen megállapításra a Legfelsőbb Bíróság nem látott lehetőséget.
A tényállás szerint a terhelt e bűntettekben való bűnösségének alapjául szolgált cselekményeket – az okszerűen adódó térbeli módosulások mellett – ugyan időbeli megszakítás nélkül, „folyamatosan” valósította meg, ez azonban még nem ad alapot a folytatólagosság megállapítására.
A Btk. 12. §-ának (2) bekezdése szerinti folytatólagosságnak mint törvényi egységnek az elemei ugyanis nem azonosak a – különböző bűncselekményeket is felölelhető – folyamatos elkövetéssel.
A terhelt a közúti veszélyeztetés és a hivatalos személy elleni erőszak megállapítását megalapozó elkövetési résztevékenységeket azonos elhatározásból fakadóan, megszakítás nélkül, folyamatosan, tehát szoros idő- és térbeli kapcsolat keretében valósította meg. A sértettek körének bővülése, illetve módosulása a cselekmények minősítésbeli megítélésére nem hat ki.
A sértettek számának jelen esetben ugyanis nincs jelentősége, minthogy a közúti veszélyeztetés bűntetténél maga a törvény juttatja kifejezésre – a „más vagy mások” kitétel alkalmazásával –, hogy a sértettek száma a minősítés szempontjából közömbös; a hivatalos személy elleni erőszak bűntetténél pedig az irányadó bírói gyakorlat szerint a konkrét hatósági eljárás „egysége” a döntő tényező, nem pedig az érintett hivatalos személyek száma, akik az említett eljárás résztvevői voltak. Ezért a törvényességi óvásban kifejtettekkel szemben a tárgyalt két bűncselekményt a terhelt nem a folytatólagosság törvényi egységében, hanem azokat – bár folyamatosan, de – egymás melletti, önálló értékelésre alapot adóan valósította meg.
A terhelt a közúti közlekedés alapvető szabályait sorozatosan és tudatosan megszegve részben az intézkedő rendőröket, részben az általa vezetett gépkocsi utasait szándékosan közvetlen veszélybe hozva menekült a hivatalos személyek jogszerű eljárása elöl.
A bűncselekmények többszörös halmazatára és a közlekedés szabályainak ugyancsak többszörös, igen durva sérelmére figyelemmel – melyek jelentős súlyosító körülmények – az elsőfokú bíróság által alkalmazott főbüntetés kirívóan enyhének, a büntetési célok elérésére alkalmatlannak bizonyult.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a kerületi bíróság ítélete részben a cselekmény jogi minősítése tekintetében, másfelől a főbüntetés kiszabását érintően törvénysértő, ezért az ítéletnek a főbüntetést kiszabó rendelkezését hatályon kívül helyezte, a terhelt cselekményét – a terhére megállapított egyéb bűncselekményeken túlmenően – 1 rb. hivatalos személy elleni erőszak bűntettének is minősítette, s mindezekért halmazati büntetésül – a mellékbüntetés érintetlenül hagyásával – 2 évi szabadságvesztésre ítélte. (B. törv. V. 859/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás