BK BH 1981/9
BK BH 1981/9
1981.01.01.
I. Az alegységügyeletes-helyettessel szemben – a korábbi személyes jellegű nézeteltérés miatt – alkalmazott erőszakos cselekmény is szolgálati közeg elleni erőszak [Btk. 355. § (1) bek.]
II. Az elöljáró ellen elkövetett erőszakos bűncselekmények esetében a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli előzetes mentesítés általában nem alkalmazható [Btk. 104. §, 136. §]
I. A katonai bíróság a terheltet szolgálati közeg elleni erőszak bűntette és könnyű testi sértés vétsége miatt 8 hónapi – börtön fokozatú fegyelmező zászlóaljban végrehajtandó – szabadságvesztésre ítélte, egyben előzetesen mentesítette a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól. Az ítélet eben a katonai ügyész súlyosításért, a terhelt és a védője pedig a szolgálati közeg elleni erőszak bűntettében való bűnösség megállapítása miatt és enyhítésért fellebbezett.
Az ítéletben megállapított tényállás szerint: a terhelt este engedély nélkül elhagyta a laktanyát, italozott, majd 21 óra 30 perc tájban visszatért a körletbe. Itt találkozott az alegységügyeletes helyettesével, aki felszólította a takarodó végrehajtására, majd visszakérte tőle a korábban kölcsönadott cigarettáját. A terhelt ekkor az alegységügyeletes helyettesét szidalmazta és oly módon ütötte arcul, hogy annak szája felrepedt, az orra pedig vérezni kezdett. Ezért az alegységügyeletes helyettese a történteket telefonon jelenteni akarta az ügyeletes tisztnek, de ebben a terhelt meggátolta akként, hogy az ajtófélfához lökte és a telefont lenyomta. A bántalmazás következtében a sértett 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett s ezért magánindítványt terjesztett elő.
A terhelt és védője a katonai bűncselekmény elkövetésében történt bűnösség megállapítását az akként rögzített tényállás alapján támadták, hogy a terhelt nem hallotta a takarodóra való felszólítást és ő csupán a kölcsönvett cigaretták visszakérése miatt szidalmazta, illetve bántalmazta az alegységügyeletes helyettesét. Következésképp csak a könnyű testi sértés vétsége miatt terheli a felelősség, de a szolgálati közeg elleni erőszakot nem valósította meg, mert a bántalmazás nem függött össze a sértett szolgálati teendőivel.
Ezt az érvelést a Legfelsőbb Bíróság alaptalannak és tévesnek találta. A terhelt ugyanis tudta, hogy szolgálatban levő személlyel áll szemben, aki szolgálati ténykedést fejt ki. Nincs tehát jelentősége annak, hogy a terhelt szolgálati ténykedése miatt vagy személyes okból szidalmazta, majd bántalmazta a sértettet, mert csak az a lényeges, hogy tudata átfogta: szolgálati ténykedést kifejtő személy az, akivel szemben erőszakot alkalmaz.
A Btk. 355. §-ának (1) bekezdése szerint ugyanis megvalósítja a szolgálati közeg elleni erőszakot, aki a szolgálatban levő személlyel szemben szolgálatának teljesítése közben vagy amiatt erőszakot alkalmaz, illetve azzal fenyeget. E rendelkezés a szolgálatot ellátó személyén keresztül a szolgálati rendet és fegyelmet kívánja védelemben részesíteni. Ebből eredően, amíg a katona olyan szolgálatot lát el, amelyre a fokozott védelem kiterjed, személyét a törvény folyamatosan részesíti védelemben, mert az őt ért erőszak vagy fenyegetés közvetlenül az általa ellátott szolgálat érdekeit sérti, megvalósítását veszélyezteti. Ilyen esetben tehát a bűnösség megállapíthatósága szempontjából az erőszak alkalmazásának vagy a fenyegetésnek az indokát nem kell vizsgálni, csupán azt, hogy az elkövetőnek tudomása volt-e arról, hogy szolgálati közeggel áll szemben.
Az erőszak alkalmazásának vagy a fenyegetésnek az indoka tehát csak akkor szorul e körben vizsgálatra, ha az elkövetéskor a sértett már nem volt szolgálatban. A Btk. 355. §-a (1) bekezdésében írtak szerint ugyanis az erőszak alkalmazása vagy a fenyegetés ilyenkor csak az esetben büntetendő e rendelkezésnek megfelelően, ha az a sértett szolgálatban kifejtett ténykedése miatt történt. Például azért, mert az utóbb őt bántalmazó személynek a szolgálata ideje alatt tanúsított rendbontó magatartását jelentette elöljáróinak.
A jelen ügyben e kérdés vizsgálata teljesen indokolatlan, mert a terhelt az eljárás kezdetétől elismerte: tudta, hogy az általa bántalmazott személy alegységügyeletes-helyettesi szolgálatot teljesít. Így nincs jelentősége annak a korábbi védekezésnek, hogy ő a takarodóra való felhívást nem hallotta és így nem a szolgálati ténykedése, hanem személyes nézeteltérésük miatt bántalmazta az alegységügyeletes-helyettest, miután tudta, hogy az szolgálati személy. A bűnösség megállapítását támadó védői érvelést ezért a Legfelsőbb Bíróság mint alaptalant elutasította.
Az előadottakra tekintettel a Legfelsőbb Bíróság törvényesnek találta a terhelt bűnösségének a megállapítását és a cselekményének a jogi értékelését is, miután az erőszak alkalmazása során ő könnyű testi sérülést is okozott a szolgálati közegnek, aki amiatt magánindítványát a terhelt megbüntetése érdekében kellő időben előterjesztette. A Legfelsőbb Bíróság KK. 10. számú állásfoglalásában kifejtettek szerint így a szolgálati közeg elleni erőszak bűntette mellett a cselekményt könnyű testi sértés vétségének is minősíteni kellett.
II. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor lehetőséget látott a terheltnél a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli előzetes mentesítés megadására. A Btk. 136. §-ának (1) bekezdése szerint a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól előzetes mentesítésben részesítheti ugyan a katonai bíróság az elítéltet, ha a szabadságvesztést fegyelmező zászlóaljban vagy katonai fogdában rendeli végrehajtani. A Legfelsőbb Bíróság azonban a KK. 9. számú állásfoglalásában rámutatott: a Btk. 104. §-ának (1) bekezdésében írt általános elvek itt is alkalmazandók, tehát ilyen esetben is vizsgálni kell, hogy az elítélt érdemes-e a mentesítésre. Különösen vizsgálni kellett az érdemesség kérdését a jelen esetben, amikor az elítélt a katonai bűncselekmény mellett más bűncselekményt is megvalósított, de maga a katonai bűncselekmény is erőszakos jellegű volt.
Az iratokból megállapíthatóan a terhelt előélete sem volt mindenben kifogástalan, mert az előzményi adatok szerint a rendőrhatóság a polgári életben már 30 nap elzárással sújtotta. A fenyítést pedig a laktanya – italozás végett – engedély nélküli elhagyása miatt kapta, s a jelen bűncselekménye is hasonló fegyelemsértéssel függött össze. Így arra a következtetésre kellett jutni, hogy a terhelt – a cselekmény véghezvitelének durvaságára is tekintettel – nem méltó a kedvezmény megadására.
A Legfelsőbb Bíróság ezért egyetértve az erre irányuló ügyészi fellebbezéssel, mellőzte a vádlott előzetes mentesítését a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól. (Legf. Bír. Katf. III. 305/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás