BK BH 1981/91
BK BH 1981/91
1981.03.01.
Ha az ország területéről kiutasított külföldi ezt a körülményt elhallgatva, az ország területének elhagyása után Magyarországra szóló vízumot szerezve, ide visszatér: nem a tiltott határátlépés bűntettét, hanem a jogellenes belföldi tartózkodás vétségét valósítja meg [Btk. 61. §, 214. §, 217. § (1) bek. a) pont].
A kerületi bíróság a vádlottat tiltott határátlépés bűntette miatt 4 hónapi, börtönben letöltendő szabadságvesztésre és a Magyar Népköztársaság területéről történő kiutasításra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
Az afgán állampolgár vádlottat a bíróság az 1980. július 9. napján kelt ítéletével folytatólagosan elkövetett devizagazdálkodás megsértésének bűntette miatt 40 napi tétel pénzbüntetésre – az egynapi tétel összege 100 forint – és kiutasításra ítélte.
A vádlott 1980. augusztus 16. napján hagyta el az ország területét, Bulgáriába utazott. Afganisztán szófiai nagykövetségén új útlevelet váltott ki, a magyar követségen pedig elhallgatva, hogy kiutasítás hatálya alatt áll, Magyarországra szóló vízumot kért és kapott. Az említett útiokmányokkal 1980. augusztus 27. napján Magyarországra utazott, s itt, közelebbről Budapesten, 1980. szeptember 5. napján őrizetbe vették.
A kerületi bíróság ítélete ellen az ügyész súlyosbításért, a vádlott és a védő pedig felmentésért, illetve enyhítésért fellebbezett.
A Legfelsőbb Bíróság elnöke a Be. 26. §-ának (3) bekezdése alapján az ügyet másodfokú eljárásra a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe vonta.
Az elsőfokú bíróság jogi álláspontját arra alapította, hogy a vádlott a magyar külképviseleti szervvel nem közölte, hogy őt a bíróság kiutasította, s ezáltal útiokmányait a hatóságok megtévesztésével szerezte meg.
Ez az álláspont annyiban téves, hogy a külföldi nem köteles a külképviseleti szerv előtt az esetleges kiutasítása felől nyilatkozni, erre vonatkozó kérdést fel sem tesznek neki.
A kiutasított külföldiek nyilvántartása a külképviseleti szervek feladata, mint ahogy annak megakadályozása is (a vízum kiadásának megtagadásával), hogy ilyen személy az ország területére lépjen.
Mindezekből okszerűen következik, hogy a vádlott vízuma érvényes útiokmány volt és azzal, hogy annak alapján az országhatárt átlépte, a tiltott határátlépés bűntettét nem követte el.
Erre vonatkozó külön engedély hiányában azonban a vízum önmagában véve nem jogosította fel arra, hogy a kiutasítás ellenére az ország területén tartózkodjék, s ezért elkövette a Btk. 214. §-ában meghatározott jogellenes belföldi tartózkodás vétségét.
Az ilyen jogértelmezés helyességét támasztja alá az alábbi érv is.
Több ország polgára – mint ismeretes – vízum kiváltása nélkül is beléphet az ország területére. Annak a kérdésnek az eldöntése során pedig, hogy a külföldi elkövette-e a tiltott határátlépés bűntettét vagy sem, nyilvánvalóan nem helyes különbséget tenni a büntetőjogi szempontokon kívül eső államigazgatási intézkedés alapján, aszerint tehát, hogy azzal az állammal, melyből a külföldi érkezik, a „vízumkényszerre” vonatkozóan áll-e fenn és milyen megállapodás.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a kerületi bíróság ítéletét megváltoztatta és a vádlott cselekményét a Btk. 214. §-ában meghatározott jogellenes belföldi tartózkodás vétségének minősítette.
Az elsőfokú bíróság a büntetés nemét és mértékét meghatározó körülményeket hiánytalanul feltárta és azok súlyát megfelelően értékelte. Ennek során nem hagyta figyelmen kívül azt a lényeges súlyosító körülményt sem, hogy a vádlott a kiutasítását követő rövid időn belül tért vissza az ország területére.
Ezért, figyelemmel arra is, hogy a vádlottnak enyhébb megítélésű vétség miatt kell felelnie, a büntetés eltúlzottan enyhének nem tekinthető. A „gyorsan ismétlődő elkövetés” azonban enyhébb büntetés kiszabását is kizárja, az enyhítésre sincs lehetőség.
A főbüntetés nemének és mértékének helyes megválasztása mellett az elsőfokú bíróság tévesen, szükségtelenül utasította ki a vádlottat az ország területéről. A korábbi ítéletekkel a bíróság a vádlottat már kiutasította. E mellékbüntetés tartamának nincs felső határa, az egy ízben alkalmazott kiutasítás mindaddig hatályban marad, amíg a magyar hatóságok nem engedélyezik az országba való beutazást. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a kiutasítás ismételt kimondását mellőzte. (Legf. Bír. Bf. III. 888/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás